Nagyon jó "BFF"-ek lettünk.El is felejtettük,hogy mi történt hónapokkal ezelött.Egyik nap suliból együtt mentünk haza.

-Nincs kedved át jönni?-kérdezte mosolyogva.

-Szerintem..nem lenne jó ötlet...-hajtottam le e fejem.

-Oh...Tényleg...-dúrt bele barna hajába.

Én hirtelen felkaptam a fejem és egy hirtelen mozdulattal össze kócoltam.Ő a derekamat elkapva  és a térdem alá nyúlva kezdett el forogni velem.Én szorosan kulcsoltam össze két kezem a nyaka körül,a fejem pedig a vállára hajtottam.Mikor megállt még akkor sem mozdultam.Ő az egyik lábam leengedve csapott a hátsomra.Én hirtelen elengedtem a kezem és egy nem túl erős pofonnal ajándékoztam meg.

-Eh...Ez most?....-nézett rám hatalmas szemekkel.

-Ne haragudj...-öleltem meg miközben az arcára nyomtam egy puszit.

Ő a combom megfogva vett fel.Én még mindig szorosan öleltem magamhoz.Elkezdatt lassan de biztosan lépkedni előre.

Nagyon jó érzés volt érezni az illatát és magamhoz ölelni.De egyben rossz is mert tudtam,hogy ha mi ketten egy pár lennénk akkor a tanulásom rovására menne.

-Khm...-kapartam meg a trkom.-Mostmár letehetsz.-nevettem halkan.

-Oh...bocsesz...-rakott le gyorsan.-Szóval akkor nem jössz el?-kuncogott az orra alatt.

-Naaa jóó...De semmi olyasmi.

Hozzájuk vettük az irányt.Már egy ideje mentünk mikor megfogta a kezem.Én rá szegeztem meglepődött tekintetem.Ő lesütötte a fejét és elengedte a kezem.Én felrántva a szemöldököm mosolyodtam el.Erre nevetett egyet és újra megfogta.

-Van otthon valaki nálatok?-kérdeztem.

-Khm...a kis huncut.-mosolyodott el.-nem nincsen.A miénk a ház.

-Mármint...Ahj...ne forgasd ki a szavaimat.Nem úgy értettem.-böktem oldalba a könyökömmel.

-Én is tudom..-kacagott.

10 perc múlva oda is értünk.Bele rakta a kulcsot a zárba ami ki is nyitotta az ajtót.Ő elkapta a kezemet és berántott.

-Áhhhj...Ez...Mi?-szögeztem a tekintetem a női csizmára ami a legjobb barátnőmére amandáéra hasonlított.

-Öm...Anyámé..-makogta.

-Hm...Értem..

-Nha de ne ezzel foglalkozzunk..Másnak is lehet olyan csizmája mint annak a barna hajú csajszinak.

Azzal elindult a szobája felé.Én kedvetlenül követtem.Kinyitotta az ajtót és egy egész foci mennyország tárult elém.

-Aztaa...-nyilt nagyra a szemem.

Majd elkezdtem mindent alaposabn szemügyre venni,hogy biztos legyen a dolgom.2 órát voltam ott összesen,hiszem a csizma miatt elment a kedvem.Mikor felvettem a cipőt átkarolta hátulról a derekam.Mgegfogtam az egyik ketét és elindultam kifelé.Az ajtót becsukva maga után a falhoz dölt.én kissé meglepödve néztem hátra.

-Nem indulnál meg?-kérdeztem sietve.

Nem választolt csak némán a falhoz támasztotta magát és mint egy cövek mozdulatlanul állt."Most arra vár,hogy menjek oda és húzzam ki a kapuig?Vagy csak marasztalni akar?"-gondoltam magamban.Szépen elkezdtem lépkedni felé.

-Drágaságom...Most azt szeretnéd,hogy kirángassalak a kapuig?-kérdeztem mosolyogva.

-Gyere csak közelebb.-mutogatott az ujjával.

Egyet előre léptem és figyeltem a földet.Majd felnéztem és egész közel voltunk egymáshoz.Arra gondoltam,hogy milyen jó is lenne ha mi ketten...Áh..dehogy is...Erre az egyik kezét a derekamra tette és mindig kicsit lentebb csúsztatta.Én a sárgaföldig pirultam.Majd a másik kezével megsímította az arcom.Nem birtam tovább...Szenvedélyesen megcsókoltam.Nem tiltakozott.És én sem.Majd vissza bementünk és csak este mentem haza.Megbeszéltük,hogy inestől egy párt alkotunk.