Újra sírni kezdtem.Fehívtam a bátyám.

-Halló...Hallóó..-szóltam a telefonba sírva.

-Dominica te vagy az?Mi a baj?-kérdezte kétségbeesetten.

-Gyere értem..Kérlek..Most..

-Indulok.-felelte és kinyomta a telefont.

Fogtam a táskám és a tornaterem előtt elfekvő parkolóban vártam.Leültem egy sorelválasztó betonra és vártam,hogy Kornél megérkezzen értem.

-Dominica!-kiabált a fiú.Hátra pillantottam.Majd vissza és az útat bámultam.A fiú leült mellém.

-Ne haragudj rám...-kért bocsánatot.

-Nem érdekel!Látod,hogy valaki tökre kivan és kihasználod...Én nem ez az ember vagyok....-magyaráztam neki.Csak lehajtotta a fejét.Meg jött Kornél.

-Most megyek.Helló.-köszöntem el.

-De van még órátok...Vagy nem?-kérdezte értetlenül.

-De...lenne.-léptem oda hozzá és megöleltem.-Ja...Köszi a kabátot.-vettem le és adtam oda neki.

-Legyen a tiéd...Úgy sem sűrűn használom.-ölelt vissza,és a kabátot is vissza adta.

-Köszönöm.-mosolyogtam.-De most megyek-Szia.-integettem.Majd a kocsi felé indultam.Beszálltam.

-Szia...-kezdtem újra bekönnyezni.

-Szia drága...Mi a baj szivem?-kérdezte a bátyám.-Bántottak?

-Hát...Nem...Vagy is...-kezdtem mesélni.-Ez a fiú...Reggel leöntött forrócsokival,majd oda adta a kabátját,hogy ne látszódjon annyira.És a szünetben anyuék jutottak az eszembe,elkezdett remegni a lábam és elfehéredtem.Ő pedig oda szaladt segíteni.És azt hazudta,hogy új tornaszerek jöttek a tornacsarnokba és ott megcsókolt.

Kornél nem is válaszolt csak kiszállt az autóból.

-Na öcskös...-állt az idegen fiú elé.-hagyd békén a húgomat.

-Kornél!Hagyd már.-szálltam ki én is a kocsiból.-Nem csinált semmit.

-Menj innen.-zavart el.-Nem kell bele szólnod mindenbe.

Végig gondoltam,hogy nem szeretném azt,hogy ez a valaki rám szálljon és udvarolni kezdjen.Ezért megöleltem Kornéélt és oda súgtam neki:

-Kérlek..Hagyd.Menjünk.

Finoman ellökött magától és felpofozta a fiút.Majd neki is neki esett.

-Ááááljjj-kiabáltam sírva.-Hagyd abba.-rogytam a földre.Másik kettő osztálytársam pont mentek tesire.Az egyik oda szaladt és Kornélt kezdte lerángatni a fiúról.A másik pedig felrángatott a földről és az autóhoz vitt.

-Gyere ülj be.-mondta Milan.-Nagyon nem jól nézel ki.-ült be a vezető oldalra még Andress megnyugtatta Kornélt.

-Ölelj meg..-kértem a fiút akivel egészen jóban voltam.Megölelt.

-Menj haza,és pihenj le.Rendben?-engedett el.

-Aham.-feleltem,majd megcsókoltam.