Tájfun

Újra előjöttek ezek az álmok, de megváltoztak. Most nem a folyosón voltam hanem valami nagy teremben fáklyák fénye világított és csak egy suttogó hangot hallottam. Pontosabban kettőt. Két lány volt. De nem értettem mit mondtak.

Ahhoz képest hogy ezt álmodtam nem voltam fáradt. Majd az első óra után ugyan azokat a hangokat hallottam. Kezdek megőrülni? Nem sokkal később jobban hallottam a nevemet mondta. "Syria, itt vagyok melletted!,, hallottam.

Nem tudom miért de ösztönösen a vállamra néztem. Ott egy fehér hajú és fehér pólós és szürke rövidnadrágos lány ült, kardala a hátán és fehér szárnyakkal, de glória helyett aranyszarvak voltak a fején. "Tényleg kezdek megőrülni...,, gondoltam. "Nem nem vagy őrült. Csupán segítségre van szükséged.,, mondta türlmetlenül a vállamon ülő lány. "Mi?!,, kérdeztem a vállamat nézve. "Te marha a gondolataidat is hallom. Gondolatban kérdezz ha valami nem volna egyértelmű.,, karbafonta a kezét majd folyatta. "A nevem Cikloon. Ne hogy bemutatkozz mert ismerlek jól.,, "Ez eddig oké de miért kell segítened?,, kérdeztem. De nem ő hanem a másik hang válaszolt. "A döntéshozatalban, meg persze megakadájozunk ha valami hülyeségre készülsz.,, mondta egy másik lány aki a másik vállamon ült. "Luna vagyok.,, A másik lány fekete egyberuhában volt mely a térdéig ért. Hosszú combközépig érő haja volt és ha a szemébe néztem egy apró holdat fedeztem fel benne, még Cikloon szemében egy forgó tornádó volt. "Akkor ketten segítetek nekem?,, kérdeztem egyre értetlenebbül. "Nagyon úgy látszik.,, mondta durcásan nézve Lunára Cikloon.