Tájfun

Ma délelőtt tehát a megbeszélt találkozóra igyekeztem. Mikor a koripályához értem szembetaláltam magam az osztály szinte össze lányával. "Ti mit kerestek itt?,, kérdeztem értetlenül. "Hidanra várunk.,, mondta Vera. "Ne lepődj meg szinte mindenkit elhívott ide.,, mondta Dorottya. "És ő hol van?,, kérdezte Hella. "Itt vagyok!,, hallottam Hidan hangját mögüllem. "Remek úgy tűnik mindeki eljött!,,  "És hol van Rubi?,, kérdezte körbenézve, hátha nem vettem észre. "Ez most nem lényeg. De csak annyi az egész hogy nem igazán kedvelem, így nem hívtam el.,, mondta zsebrevágva a kezét. Nem kérdeztem többet. A koripályán senki sem volt, úgy nézki Hidan kibérelte. "Csak tudnám honnan van ennek a gyereknek ennyi zséje..,, mondta elgondolkozva Cikloon. "Pedig kezdtem örülni, hogy ma végre  ne szólaltok meg.,, mondtam húzva a számat. "Ne örülj!,, mondta Luna karbatéve a kezét. Mikor bejutottunk a koripályára Hidanhoz csúsztam és elkezdtem kérdezgetni: "Össze vesztetek Rubival, vagy mi van? Miért nem hívtad el? Pedig szoktatok beszélgetni.,, "Egy, nem vesztünk össze, kettő, hajlik a vessző, három, már mondtam miért nem hívtam el és négy, nem is szoktunk beszélni.,, mondta morckomoran, majd pajkosan rám mosolygott és folytatta: "Egyébként is, legalább egyel kevesebb vetélytársad van.,, Csak sóhajtottam majd tovább mentem. Csak utána vettem észre hogy Cikloon meg Luna már megint szídják egymást, majd egy halk sóhaj hagyta el a szám: "Miért versz engem sors?!,,