Tájfun

Szombaton korizni mentem Bettivel, Mirával Dorottyával, (Dorottya tesójával) Lilivel és Hellával. Hellának vállig érő szőke haja van és jól tud táncolni. Tehát elmentünk korizni. Rajtam kívül mindenki volt már jégen korival együtt. Csak én botladoztam és szerencsétlenkedtem. Két ember kellett hozzá hogy ne essek el. 10-15 perc után már nem estem el de amit csináltam az mindennek nevezhő csak korizásnak nem. Végül ráérztem az ízére és a palánk mellett lassan elindultam. Persze Cikloon meg Luna csak röhögtek a vállamon, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Már mentem egy kört esés nélkül mikor elengedtem a palánkot és valakinek a karjába estem. Felnéztem és Sasori volt az. "Sasori...?,, kérdeztem meglepetten. "Hát, igen.,, mondta úgyra talpra állítva. "Te hogy kerülsz ide?,, kérdeztem miközben felsegített. Mikor megálltam a lábamon... aztán el is estem maggammal rántva Skorpiót. "Válaszolva a kérdésedre csa k unalomúzésből lejöttem ide.,, mondta ismét felsegítve engem. Nagy nehezen megálltam. "Nem is tudtam hogy tudsz korizni. De ha már itt vagy megtanítasz enegem is?,, kérdeztem reménykedve. "Persze!,, mondta vidáman. Megfogtam a kezét mire ő egy kicsit elpirult, de húzott maga után. Körülbelül 10 perc után el is engedett, mondván már tudok korizni. Megpróbáltam úgy tenni a lábaimat ahogy ő mutatta és lássatok csodát nem az első két lépésnél estem csak a harmadiknál. Mindenesetre gyorsan felálltam és megpróbáltam megint. Sasoriba kapszkodva elég jó voltam, de miután elengedtem csak csúszni mertem. "Gyerünk! Gyere ide!,, mondta. Olyan érzésem volt mintha járni tanulnék. Skorpió 10 méterre állt előttem. És csak ekkor vettem észre hogy Mira már sehol sincs. Ezt nem véve figyelembe, lassan megindultam és elesés nélkül jutottam el Sasoriig. Innentől egyre jobban ment a dolog, de végig az járt a fejemben: "Hova tűnhetett Mira?,,