Tájfun

Ma egy különös kérés érkezett hozzám Verától. (Vera hosszú szőke hajú, tíz centivel magasabb nálam, és még nem láttam rajta ugyanazt a pólót kétszer hat év alatt) "Áh Syria pont téged kerestelek. TE kellesz nekem. Gyere velem!,, mondta, majd megfogta a csuklómat és magával rángatott a DÖK-ös terembe. "Várj! Most hova megyünk? És egyáltalán... mi van?,, hangzott tőlem az értetlenkedő kérdés. Mikor beértünk a DÖK- ös terembe az egész színjátszó ott volt. Én is színjátszós vagyok de nekem senki se szólt hogy megbeszélés lesz. "Ez lesz a te feladatod!,, mutatott a töri füzetével egy hatalmas plakátram, melyen ez állt: ,,BOLDOG KARÁCSONYT!" Értetlenül néztem a plakátot. "Hogy mi?!... Hogy mit kell nekem...?!,, kérdeztem. Nem tudom milyen fejet vághattam, de biztos érdekeset mivel mindenki elkezdett nevetni. "Meg kell szervezned a karácsonyi műsort. És bele kell szervezned magadat is. 18.-án lesz, addig legyél kész egy 20- 25 perces műsorral." mondta Vera archaikus mosollyal az arcán majd gyorsan kiment a teremből. "Várj! Miért pont én?!,, kérdeztem... volna csakhogy Vera már rég nem volt a teremben. "A tanár lebetegedett, így téged választottunk ,,vezetőnkként".,, modta Mira boldogan.

"Hát jó... nem igazán lesz más választásom...,, mondtam a fejemet vakarva. Nem szeretek plusz munkákat elvállalni mivel bevallom elég lusta vagyok, meghát van elég bajom. "Renben,, kezdtem "Akkor tehát tizennyolcan vagyunk. És van kereken tíz napunk húsz percre... akkor ma kettőkor mindenki legyen az aulában a színpad előtt!,,  "Értettük!,, válaszoltok egyszerre mind a tizennyolcan. És megkezdőtött a szervezés és a próba...

Tegnap délelőtt tíz óra körül elindultam a parkba. Minden kihalt volt. Furán nem volt élet az utcákon. "Szombat van. Hogy hogy alig látok embert az utcán?,, gondoltam magamban. De azért céltudatosan mentem a park felé. Zárva volt a kapu. Ez fura. Ígyhát tettem egy nagy kerülőt és a másik bejáraton mentem be. A parkban is alig láttam embert. Talán fél óráig körözgethettem a parkban a tó körül, mikor Bellát pillantottam meg. Bella magasabb nálam több mint tíz centivel. Haja sötétbarna csípőig érő. Szeme is olyan sötétszínű mint a haja. Egy fekete bőrdzseki volt rajta, egyszerű sötétkék farmerrel. Oldalán egy fiúval sétálgatott. Gyorsan behúzódtam a fák közé. Kézenfogva jártak. Ez még nem is volt fura "Elvégre, lehet hogy az unokatesója, vagy valakije.,, gondoltam. Az árnyékban sétáltak így nem láttam tisztán a fiú arcát. Aztán mikor kiértek a fák takarásából, megláttam a srác arcát. Ez Nicolas! Nicolas Bellával? "Már értem miért voltak kihaltak az utcák...,, Ami ezután következett még meglepőbb volt. Egymás felé forudltak és elkezdtek csókolózni. Kicsit furcsáltam, mivel még csak hatodikosok vagyunk. A ráadás pedig az, hogy pont ők ketten? Igaz hogy az ellentétek vonzák egymást. Nicolas kb akkora mint Bella. Szőke haja egy kicsit belelóg a szemébe és oldalra van fésülve. Nicolas eléggé tapintatlan és bunkó. Nem törődik mással csak magával, meg azzal hogy minél menőbb legyen. "Lehet hogy pont ezért jött össze Bellával? Menőzésből?,, elővettem a telefonom, aztán el is tettem. "Szegény Bella , ezzel most szépen melléfogott,, egyébként is Nicolas két napja még könyörgött hogy járjunk. Nem értem...

Reggel rögtön azután hogy beérkeztem az iskolába Sasori köszöntött. "Hallottam hogy ma van a szülinapod...,, mondta kedves mosollyal az arcán. "Igen. De honnan tudtad?,, kérdeztem visszamosolyogva rá. "Hát csak... na mindegy tessék ezt neked hoztam...,, mondta felém nyújtva egy piros rózsás papírtáskát.  "Köszönöm! Erre nem is számítottam...,, mondtam csodálkozóan, majd elvettem a papírtáskát. Skorpió csak visszamosolygott rám majd gyorsan elment. "Syria!,, rohant felém Betti és Lexi. Náluk is szép papírtáskák voltak és mind ketten felém nyújtva ordították hogy:" Boldog szülinapot! Boldog szülinapot!,, Nagyon meg voltam szeppenve hirtelen azt se tudtam mit mondjak.  Ezek után Vera, Bella és Dorottya is a nyakamba ugrott és felkaptak mint valami rongybabát. A fiúk is halották ezeket majd ők is lassan a mi kis csoportunkhoz szállingóztak és ők is boldog születésnapot kívántak. Fura volt mivel eddig még nem láttam hogy valaki körül a szülinapján ennyi hűhó lenne. Osztályfőnökivel kezdtünk. Amint Herpai tanár úr belépett a terembe Mira elkiáltotta magát. "Syriának ma van a szülinapja!,, Mindenki megállt. A teremben csönd lett. Majd megszólal az osztályfőnök "Boldog szüüüüliiinaaapooot! Boldog szüüüliiinaapooot! Boldog szüüüliiinaapooot, Syria! Boldog szüüüüliiinaaapooot!,, Mindenki nevetett csak én ültem elpirulva egyre lejebb csúszva a székemen. Nagyon örültem, mivel tényleg még sohasem láttam olyat hogy ilyen nagy dolgot csináltak volna valaki szülinapjából. Ez a nap végülis elég jól sikerült csak az a nyelvtan röpdolgozat nem hiányzott, de nem rontotta el a napomat. Órák után Mira feljött hozzánk és elkezdtünk készülődni a mikulásdélutánra.

Naplóbejegyzés: 20:07

Tanítás után Mirával elindultunk hozzánk. Ő jó messze lakik a sulitól ezért a mikulás délután kezdetéig nálunk volt. Másfél órám volt arra hogy szépen felöltözzek és hogy mindennel kész legyek. Ez meg is történt így el is indulhattunk a bulira. Fél órával hamarabb érkeztünk, de mi voltunk az utólsó befutók. A fejemen mikulás sapka volt és egy szép piros ruha volt rajtam ami térd felett 9 centivel ért. Szinte minden lány ki volt öltözve csak a fiúk jöttek abban amiben délelőtt voltak a suliban. Belépett Herpai tanátúr, így elkezdődhetett a buli. Háromtól hatig bulizhattunk de fél ötkor elkezdunk felelsz vagy merszezni. Nem vagyok valami szemét személyiség, de ha már felesz vagy merszezünk akkor.... Egyszóval mindenki szivatott mindenkit én meg megpusziltam mind a 14 fiút és mind a 13 lányt. Addig pedig buliztunk és táncoltunk és persze rengeteget hülyéskedtünk. A fiúk húzgálták egymást a földön mi meg csak röhögtünk rajtuk. Legtöbbször Sasori volt a padlón na meg persze Alexus. (Alexus nagyon kedves és aranyos fiú. Fekete haja és sötétbarna szeme van, én kb 5 centivel vagyok nála alacsonyabb. Kidobókor hatalmasakat esik és nagyon jól eltudok vele beszélgetni.)  Alex' és Skorpió hamar összebarátkoztak így szinte mindig együtt látjuk őket. Alexust vetélytársának tekinti Hidan. De csak azért mert szoktam vele beszélgetni és félt. Na de mindegy egyszóval nagyon jól éreztem magam a bulin. Mikor visszarendeztük a termet volt időm bezsélgetni Alexusszal egy kicsit. Leginkább arról beszéltünk hogy milyen szemét is voltam a felesz vagy merszbe főleg hogy ő ült velem szembe így legtöbbször egymástól kérdeztünk. Ami fura volt hogy nagyon élveztem a beszélgetést. Még szokottnál is jobban. Nagyokat dobban a szívem mikor rá néztem. És rá jöttem hogy tetszik nekem... nagyon is.

sajnálom hogy késett a blog!

Reggel időben keltem és kipihent voltam, ami ritka mivel ezek miatt a szörnyű álmok miatt sosem tudok időben felkelni és mindig fáradt vagyok. Ráadásul az ébresztőóra is percre pontosan szólalt meg, ami szintén ritka. Továbbá mikor felhúztam a redőnyt és sütött a nap. Általában ilyenkor ősz közepe felé borús idő szokott lenni, de most hétágra sütött a nap. Már így is fura volt ez az egész, de utána jött még az is hogy nem órákig voltam a zuhany alatt, hanem csak 15 percig. Hmm... ez furcsa, Időben keltem fel, kipihent vagyok, nem álmodtam rosszat, a telefonom csörgött sütött a nap és nem 1 évig zuhanyoztam. Ennek tetejébe még anya se volt otthon pedig ő költ reggel ha nem az ébreszőóra. Egyszóval fura volt. Tudtam hogy valami fura dolog fog történni. Mikor beértem az iskolába mindenki körbeállt valamit vagy valakit. Osztályfőnökivel kezdtünk és meg is tudtam ezen fura dolgok forrását. Egy új fiú érkezett az osztályba. Vöröshajú, alacsony, világos barna szemű kedves srác. Sasori a neve. Mindenki csak Skorpiónak becézi, mivel azt jelenti a neve. Első szünetben körberajongták majd mindenki visszatért a saját kis közösségébe. "Szia Cicus!,, hallottam egy hangot a hátam mögül. Hidan volt az. Hidan aranyos srác mikor éppen nem a perverz énjét villantaja. Azt mondta ha lehetne szülinapjára az összes lányt kérné. Az oldalán Sasori- val pillantottam meg. Sóhajtottam: "Szia Hidan.,, Elégedetten elmosolyodott. "Szia ha jól tudom engem még nem ismersz Sasori. Syria vagyok.,, köszöntem Skorpiónak is "Szia én már bemutatkoztam.,, mondta kedves mosollyal az arcán. Így egész nap eggyüt voltunk és jobban megismertük egymást.

Kinyitottam a szemem... csönd volt. A hó lassan szállingózott le a szürke felhőkből. Két orvos és egy tűzoltó állt felettem. Valamit beszéltek de nem hallottam, mintha csak süket lettem volna. Egy hópehely esett rá az orromra... Egyszer csak a fehér hó vérvörössé vált. Felettem az égbolt helyett egy folyosó menyezete terült el. Felálltam. A folyosón bokáig érő víz volt. Nem volt lámpa, de mintha valami sárga fénnyel égett volna végig a folyosón. Körbenéztem. Mikor ismét menetirányba fordítottam a fejemet megláttam a bátyámat. Háttal állt nekem de jól kivehető volt a szőkésbarna haja. "Helio? Te vagy az?,, kérdeztem hunyorogva, majd mosolyra húztam a szám. "Helio! Te vagy...,, nem fejeztem be a mondatot, mert egy vékonyka hangot hallottam meg magam mögül. A húgom volt az. "Syria!,, súgta. Megfordultam és ott állt mögöttem. Mosolygott. "Mi történik itt?,, kérdztem értetlenül, majd megint mondta a nevemet: "Syria.,,. "Csak ébredj fel!,, Mondta halvány mosollyal az arcán Helio. Mintha csak szellemek lettek volna, eltűntek. Csak néztem kikerekedett szemekkel, majd minden elhomályosult. Megint kint feküdtem a hóban, de most már hallottam az orvosok beszédét. Az egyik erősen belevilágított a szemembe. Majd megszólalt, de nem igazán az ő hangját hallottam, hanem anyáét: "A gyermekeim!! Adelinda!!,, kiáltotta anyu sírós hangon. "Nem tudtunk többet tenni. Fél órán keresztül küzdöttünk az életéért, de hiába.,, monda nyugodt hangon az orvos. "Adi...,, szólaltam meg erőtlen hangon. "Syria! Syria! Jajj, legalább te jól vagy!,, mondta anya könnyáztatta arccal. "Hol van Helio? És hol van Adi?,, Átfutott az agyamon amit az orvos mondott. "Fél órán keresztül küzdöttünk az életéért, de hiába,, Csak ezt hallottam. Itt fogtam fel valójában mi történt. "És Helio?,, kérdeztem sírva. "Hol van Helio?,,. "A bátyád kómában van. Súlyosan megsérült.,, közölte nyugodtan az orvos. "Minden rendben lesz!,, mondta anyu. Eddig a pontig észre se vettem, hogy a jobb szememre nem látok. Kötés takarta el jobb szememet és az arcomat. Nagyott dobbant a szívem, mikor megláttam anya bekötött karját és lábát... "Hogy lesz minden rendeben?,, kérdeztem most már bőgve "A hugom meghalt, a bátyám meg kómában van?!,, Anyuból kitört a hangos sírás. Átölelt és csak sírt. Én is sírtam. Anyával egyszerre kiáltottuk ez a két nevet:

                                                                     "Adelinda!,, "Helio!,,

                                               majd mint az üres szavak, elvesztek a sírásban...

Mivel szerdán a töritanár miatt nem sikerült elmennünk a meglepetés helyre, így csak vasárnap került rá sor. Anya és Adi is nagyon izgatott volt, csak mi nem tudtunk Helio-val semmit. Néha kérdőn összenéztünk, néha pedig anyura néztünk kérdőn. Anya hátulról tolt végig minket a jeges udvaron. a kishugom pedig előlről rángatta a kabátunkat. Adi szokás szerint kihisztiszte, hogy elől ülhessen. Helio durcásan vágódott be mellém, hátra. "Miért mindig ő ül elől, mikor én vagyok a rangidős!,,. "Helio! Itt nincs olyan hogy rangidő!,,  Körülbelül fél órán keresztül autóztunk mikor eleredt a hó. Adi rögtön lehúzta az ablakot és kihajolt rajta. Anya vissza is húzta és szorosan bekötötte, hogy ne hajolhasson ki. Persze ő rögtönk ki is kötötte magát, de már nem hajolt ki, mert fázott. A kocsi hirtelen megingott és elkezdett kanyarogni. Adi azonnal elkezdett sírni, Helio meg kapaszkodott az életéért. Anya folyamatosan forgatta a kormányt de nem kósikerült visszanyernie a kocsi felett az irányítást. Az autó megcsúszott a jégen és kifarolt... Adi kirepült az ablakon... "Adelindaa!!!,, üvöltöttem könnyes szemmel.

Majd megpördültünk a levegőben... Helio beverte a féjét és elájult csak ennyit láttam... Könnyekkel teli szemem előtt elhomályosult minden....

Éppen ebédeltünk az egyik legjobb barátnőmmel, Mira- val mikor egyszer csak anyát pillantottam meg az ebédlő ajtajában. Helio is mellete állt, na meg Adi, a hugom. Anyu vadul integetett. Gyorsan elcsomagoltuk az ebédünket és odasiettünk a többiekhez. "Anya, te meg mit keresel itt? Még nincs vége az óráinknak.,, mondtam. Mira udvariasan köszönt. "Sietnünk kell!,, mondta anya a kezével a levegőben hadonászva. "Hova?,, kérdeztem izgattotan. "Nem hiszem, hogy addigra elmondja mire oda nem érünk.,, vonta meg flegmán a vállát Helio. "Így, így! Meglepetés!,, mondta anya, majd megfogta a kezem és kirángatott az ebédlőből. Mira csak kuncogott és integetett. Anyu alig hagyott időt felvenni a kabátom (ezúttal a vastag szürkét) már rángatott volna is be a kocsiba, mikor a töri tanár megállított ENGEM! "Hova, hova kisasszony?,, kérdezte miközben erősen szorította a karomat, hogy anyu el ne tudjon húzni. "Öm, elnézést. Szeretném elkérni a többi óráról. Fontos elintézni valónk van.,, mentegetőzött anya. "Az igazolást!,, mondta felvont szemöldökkel a tanárnő és a kezét nyújtotta. Persze anya nem is gondolt igazolásra így nem mentem sehová aznap, így persze Helio sem. Anyának pedig el kellet halasztani a "programunkat,, másnapra.

"Ki jössz végre abból a tetves fürdőszobából?!,, Üvöltötte Helio mikozben verte az ajtót. "Nem!,, kiltottam ki. Pár perc múlva ki is jöttem. A bátyám állt előttem. Csak egy törülköző volt a dereka köré kötve. "Végre! Na most lassúsági rekordot döntöttél.,, mondta idegesen miközben lábával vadul toporzékolt. Helio már éppen benyitott mikor anya hangját hallottuk. "Öltözzetek és induljatok az iskolába!,, káltott fel az emeletre. "Syria!,, rohant fel a kistesóm az emeletre. Megragadta az egyenszoknám szélét és rángatta. "Mi van!,, kérdeztem dühösen mert annyira rángatta hogy majdnem lehúzta rólam. "Annya aszt asz monnya gyeje!,, üvöltötte pedig ott álltam mellette. "Jó megyek már, megyek,, mondtam miközben leráncigált az emeletről. Helio pedig duzzogva bevonult a szobájába. 2 perc után a kedvenc sötétkék farmerében és fehér pulcsijában jött le. "Na én mentem!,, mondta majd nyitotta volna is az ajtót de anya megállította: "Várd meg a hugodat! Mindjárt megeszi a müzlijét.,, "De ő egy évig eszik.,, sóhajtott egy nagyot majd ledobta a táskáját a földre. Megettem a müzlim gyorsan felvettem a csizmám meg a téli  szürke kabátomat abból is a vékonyat (van vastag meg van vastag mintás is) és már indultunk volna ki mikor Helio megtorpant. A hugom rángatta a kék fehér csíkos váltáskáját. "Ény is ény is!,, üvöltözte. Anyának nagy nehezen sikerült leszednie Adi-t a bátyám táskájáról. Már indultunk vona mikor apa jött az ajtóval szembe. "Sziasztok fiúk lányok!,, köszönt majd gyorsan nyomott a homlokunkra egy puszit és felrohant a dolgozószobájába. "Akkor mi léptünk.,, köszönt el végül Helio és végre kiléptünk a ház ajtaján.

Csak rohantam és rohantam. Egy folyosón rohantam végig a víz bokáig ért. Előttem rohant Helio. Sehogysem értem utól. Könnyek szöktek a szemembe de csak rohantam közben végig azt ordítottam "Ne hagyj itt, kérlek!! Helio!!!,, Megállt. Én is megálltam. " Helio,, nyögetem. Vissza fordult. Én csak álltam könnyes szemmel. Rám mosolygott majd eltűnt. "Heliooooo!!!,, üvöltöttem felriadva az álmomból. A párnámat erőteljsen magamhoz szorítottam és csak ültem az ágyamon. Másnap mikor iskolába mentem nem tudtam Helio szemébe nézni. Egész nap alig bírtam valamire koncentrálni. Szegény Rubi egész nap próbálta kiszedni belőlem hogy mi bánt de csak ráztam a fejem. Törin persze hogy pont ma kellett felelnem így kaptam egy szép hármast de örülök hogy ennyivel megúsztam. Mikor haza értem csak ledobtam a földre a táskámat és rávetettem magamat az ágyra. Mióta Helio kómában van folyton ezt álmodom. Nem hagy nyugodni. Én miért nem sérültem meg az autó balasetben? Miért nem én haltam meg a kishugom helyett és miért nem én vagyok kómában a bátyám helyett?..