A szavaid fájnak
00:23 - Kitudja mitörténik most a világban , kik találkoznak , kik vállnak el. Nem értettem semmit amíg veled nem találkoztam , olyan voltál mint egy útjelzés ... ami eligazított , értelmet adott mindennek , de most , még is itt ülök a sötétben , egyedül , ezek a könnyek lassan marják az arcom...mert a szavaid fájnak. Akárhányszor átjátszom a fejemben a mondatokat ... hol rontottam ? Magamat hibáztatom minden fájdalmad miatt . Félelem , bizonytalanság nem tudom miért játszom le magamban ezeket a szavakat , és mondják nem tudod mid van amíg el nem vesztetted , nem bízom az ilyen életbölcsességekben addig amíg a saját szívemet mardosva rá nem jövök , hogy igazak . Önfejü vagyok , ezért van hogy többször bukok mint a többiek , többet kapok az élettől , de csak húzzon be nekem ismét, már padlóra vitt párszor . Miért írom le ezeket, kit is érdekelnek az ézéseim ... már úgy érzem senkit. Üres vagyok , olyan mintha valami kavarogna a mellkasomba , valami megmagyarázhatatlan érzés , üresség ...szóval csak folytatom amit most csinálok , hagyom hogy a gondolataim foglya legyek , bámulok a semmibe... ~ 00:39
(Valahova ki kell írnom az érzéseimet mert ha nem teszem azok felemésztenek belülről >.<)
