Be happy

lEzt a részt háromszor is átírtam , mire eljutottam odáig , hogy ki lehessen tenni , de remélem azért olvashatóra sikeredett és nem csak egy halom betű , hanem a fantáziátok is megmozgatja.Jó olvasást ^^l

Halk mocorgásra ébredtem az általam , már szét túrt ágyban.Dominik zajos volt ...sőt telljességgel eltöltötte a szobát a hangja , zihált.Szemeim hirtelen kipattantak , az első gondolatom az volt , hogy épp , hogy is mondjam ...közösül. 

-Dominik te mi a francot csinálsz?!-Morogtam fáradtan , és zilált hajkoronám átdobtam a fejem felett egy magabiztos nyakmozdulattal . Felkönyököltem , mire olyan látvány fogadott amire aztán valóban nem számítottam.

-Dominik te...-Csúsztak szét az ajkaim a meglepettségtől, lehunyta szemeit ezzel is elbújva a megaláztatás elől hogy láttam őt... sírni.Az önbecsülésem hangosan követelte , hogy tegyek egy egy megjegyzést .Próbálltam emberséges maradni. De az estiek után pcihésen éreztem a fájdalmát annak , hogy magamban tartom a beszólásaim. Kínos csend honolt , és , tehetetlen pislogtam a fiúra.Aki időközben , kinyitotta most mogyoró barnává olvadt szemeit.

-Sajnálom.-Nyögtem ki végül az elmémben motoszkáló szót , próbálltam emberi együtt érzést eröltetni arcomra , és egy pillanatra elfelejteni , hogy ez az a Dominik aki ma este..az az tegnap este , ugyan is halynali 4 lehetett, megjegyzéseket tett a külsőmre. A szobában a feszültséget tapintani lehetett és imádtam , hogy most én vagyok vele szemben előnyben..de ezt hamar megváltoztatta egyetlen mondattal.

-Azt hitted d*gok?-Húzott egy gúnyos mosolyt az arcára, mikor le esett neki miért néztem olyan kétségbe esetten rá miután felkeltem.Szemeim kikerekedtek,  olyan tapintatlan ,ezt a 3 szavas mondatot soha nem vágták még hozzám , főleg nem ilyen primitíven.

-Meg fordult a fejemben.-Reagálltam le a dolgot ennyivel , magamban tartva a véleményem a dologról.Az az arról , ahogy közölték.

- Csak nem alszom jól.-Ült ki az ágy szélére végül,  szemeimmel követtem a mozdulatait , mint aki azt várja , hogy egy csinos szőke ribi mégis csak előbújik az ágy alól , vagy a szekrényből , de nem.. Dominik tényleg sírt , és utált azért amiért szemtanúja voltam a pillanatnyi gyengeségének.Ez egy picit felljebb húzta az önbecsülésem a pöcegödörből , ahova ő lökött.

-Hmm...azt hiszem felkeltettél Mr..-"bőgőmasina" "nyávogogógép" "nyafi" , ott táncoltak a nyelvemen a számomra éles hozzászólások , de valahogy csak nem akartam kimondani őket...álljunk csak meg , lelkiismeret ?! Dominikkal szemben ennek nem kellene működnie , hisz csak egy bunkó paraszt akivel muszály megosztanom az ágyam. 'Vagy talán mégsem olyan bunó?'Csilingelte egy hang bennem de megráztam a fejem és visszazuhanva a valóságba pillantottam meg az értetlen arcát.

-Mr mi?-Ráncolta a szemöldökét , majd vállat rántott és hátat fordított.Ott volt az esélyem , hogy megalázzam , de most én lettem lenézve. "Szuper." Morogtam magamban majd , fel álltam.

...

-Hova tartassz? -Pillantottam meg Dominikot azt követően , hogy utána tipegtem az előszobába ,épp egy bőrdzsekit húzott fel magára , és csak ekkor jöttem rá lényegében , hogy csupán egy farmer sort és egy kombiné van rajtam ,és baromira fázom. Mert ugyan tavasz van , de még megvannak azok a hideg halynalok.

-Agh , annyira megnehezíted az életem .-Morogta , én viszont úgy néztem mint akit beültettek Franciára miközben Németet tanul.Egy kukkot sem értettem.

-Ömm ...köszi.-Nyögtem ki majd mellé sétáltam.Értetlen vonásaim még mindíg dominálltak arcomon de próbáltam rejteni őket.

-Fázol?-Biggyesztette le lesajnálóan a száját , mikor észre vette , hogy ajkaim szinte észrevehetetlen remegnek állkapcsommal egyetemben , már vártam a következő beszólást , de hirtelen a dzsekije nehezedett helyette a vállamra.

-Mi a...?-Húzódtam össze , majd csak megvonta a vállát és kinyitotta az ajtót . -Gyerünk kifele-Terelt a derekamnál fogva keze becsúszott a dzsekije alá ami most az én vállamat díszítette ujjai  az oldalamra tapadtak , égett a bőröm érintései nyomán , ujjai hidegek voltak  , még is olyan forrónak éreztem arcom , hogy biztos voltam benne , ha hozzá érek megégetem hirtelen  kocsonyává nyúlt kezeim.

-Dominik-Sivítottam és egy pillanat alatt megragadtam az ajtófélfát , amint magamhoz tértem .Mélybarna szemeit nekem szegezte , és ettől hirtelen átfutott egy képtelen gondolat az elmémben.'Azok az ajkak' ~ magamtól megrökönyödve vártam a csodára , hogy ezek után ismét képes leszek megszólalni ugyan is  áramütésként rázott végig a tekintete. Minden annyival könnyebb ha nem érint meg , vagy nem néz rám. Fél perce még rühelletem , de most , valamilyen furcsa hatással volt a testemre , amiért még inkább taszított ő maga, de valahol vonzott is egyúttal.