Klánok veszedelme

Haliii^^ Már jó pár hónapja nem voltam fenn, mert teljesen lefoglalt a sulikezdés, de most, hogy belerázódtam szeretnék újra történeteket írni. Mivel az előzö történetem már teljesen ihleteveszett kezdenék egy újat :) 

2050-et írunk. Földünk káoszba fulladt, emberek haltak meg tömegestül, mikor kitört egy újabb világháború. Kevés túlélő maradt, de idővel újra benépesült a Föld. Csakhogy semmi sem változott. Az embereknek nem számít, hogy ki az apjuk, anyjuk már csak a Klánok vannak. A világon egy nyelv maradt, hogy megkönnyítsék a különböző népcsoportok egy Klánba kerülését. Nők, gyerekek egyaránt gépfegyverrel járkálnak. Egyre kevesebb az élelem és a víz, a Déli- és Északi-sarkok elsivatagosodtak. Pár állatfaj maradt csak életben. Megszűnt a gépek gyártása, csak az áram maradt meg. A posztapokaliptikus kis világunk jelszava pedig: Ölj, vagy téged ölnek meg!. Bájos nem? A nevem Áron, Magyarországon éltem a háború előtt. Ma lettem 16 éves, ami azt jelenti, hogy elküldenek az Anyaklánomból, hogy keressek egyet, ami befogad. Eddig a Kígyó Klánban éltem, ami elég erősnek mondható. A mérgek a specialitásunk. Nagy álmom, hogy bekerüljek a Róka Klánba, ami világunk legerősebb és leghalálosabb Klánja. Történetek inenn kezdőik, az elbocsátásomtól.

A kezembe nyomtak egy fegyver, mindenki karcolt egyet a falba vésett nevembe, mondván, hogy én már nem ide tartozom. Anya rövidre vágta a hajam, apa leöklözött velem. Mintha a régi időket próbálnánk utánpzni ezekkel a szokásokkal. De aztán már itt is vagyok a rideg jelenben, és annyit veszek észre, hogy az utcán állok full magányosan. Töprengve néztem körbe, aztán végül elindultam előre. Nem kellett sokat mennem, ráakadtam egy emberre. Egy korom körüli fiú volt vöröses hajjal. Mogyoróbarna szeme ijedten nézett körbe-körbe. Ja, biztos, hogy annyi mint én, és akkor valószínüleg most tették ki. Lassan odasétálta hozzá, és intettem egyet.

- Hali. - gyanakodva nézett rám, és elővette a fegyverét.

- Ki vagy? - kérdezte bizalmatlanul. Szinte sajnálom. Elég gyenge Klánból jöhetett.

- Csak egy sorsosztó. Vagyis engem is ma küldtek el. Biztonságosabb együtt keresni. Velem tartasz? - kinyújtottam felé a kezem. Sóhajtott egyet majd egyet rázott a kezemen. Hah, ez könyebben ment mint gondoltam. Kiderült, hogy a neve Sye és a Krokodil Klánból jött. Szóval nem ijedt volt csak óvatos. És pluszba mindkettőnknek uyanaz a célja. Mellékesen késöbb észrevettem, hogy nem is ruha hanem páncél van rajta. Szóval legalább pajzsnak jó lesz. Így indultunk el feltérképezni az ismeretlent, hogy megtaláljuk a Róka Klánt.