DirectionerWorld

Hali!

Már elég régen volt új bejegyzés (főleg a suli miatt kellett hanyagolnom a blogot),így gondoltam,hogy hozom az első részének a folytatását és hamarosan a Little Things dalt is (már amint lesz annyi időm,hogy befejezzem a fordítását).Igaz,hogy úgy volt,hogy más címmel fogom hozni,de mivel egyenlőre nem látok/észlelek semmilyen változást a magam által kreált címben,pedig már tényleg kellene változtatni,főleg,hogy nem épp a legjobb cím,így gondoltam,hogy akkor egyelőre meghagyom a címet,és így hozom az első résznek a további részletét.Így utólag még egyszer elnézést kérek,hogy semmi időm nincs írni,és remélem tetszeni fog a további részlet,mivel még ez sem épp az első rész vége.

 

A mama szuszogása pont áthallatszott a szomszéd szobából,amikor csendben voltam.Amikor kisebb voltam,mindig féltem a papa horkolásától.Ha meghallottam bebújtam a takaróm alá,és befogtam a fülem.Többször is előfordult,hogy a fülemre szorított kézzel aludtam el.Minden jobb volt régen.És talán ha a háború nincs,a világ sem változott volna ennyit.Miután a kezemet is megmostam és visszazökkentem a jelenlegi saját világomba,csendesen felálltam és halkan elosontam az ajtóig.Minél csendesebben próbáltam kinyitni,hogy senkit ne ébresszek fel,és sikerrel is jártam.Ezek után már csak ki kellett osonnom a kicsiny konyháig.Anya már nagyban készítette a reggelit apának,amikor beléptem a szobába.Apa egy pillanatra felnézett rám,majd alig észrevehetően biccentett és a lábával kitolta a vele szemben lévő széket.
-Jó reggelt.-mosolygott rám kedvesen az anyukám,miközben egy tiszta tányért helyezett apa elé,rajta egy szelet kenyérrel és pár darab sajttal.Miután az ablakhoz fordult,leültem apával szemben,és le sem vettem róla a szemem.Apa az újságot böngészte,ilyenkor ritkán nézett fel,és csak egy-egy köszönömöt motyogott el anyának.Ezek után elém is került egy tányér,ugyanolyan tartalommal,mint ami apa előtt is volt.Az egyik sajtdarabot elvettem,és komótosan enni kezdtem.Idő közben a mama is kiballagott,és egy hangos jó reggelt köszönéssel helyet foglalt mellettem.Egy kis világosság már kezdett betörni a szobába,mivel napkelte volt.Egyre jobban világosodott.A konyhában csak anya tevékenységének a hangja hallatszott,apa olvasott,mama az ablakon kívüli világot nézte és valahol messze,talán egy jobb helyen járt gondolatban,én pedig próbáltam az evésre koncentrálni.

-Húsz éve is így kezdődött.-szólalt meg a mama hirtelenjében,és ez az egy,rövidke mondat csodás hatással volt a családunkra.Mama csak tovább bámult kifelé,anya elejtette a kést,amit épp a kezében tartott,apa tekintete elhidegült,és nem követte tovább a sorokat,hanem egy bizonyos szóra szegeződött.Mindenki tudta,hogy a háborúra gondol.Próbáltam úgy tenni,mintha nem vettem volna észre a hirtelen hangulatváltozást,de az evésem elárult.Anya megfordult,és miután mama is kapott reggelit,rám nézett.

-Ne egyél olyan mohón.-szólt rám szelíden,megelőzve apát.

-Ne gondolj ilyenekre.Felesleges.-morogta apa a mamának címezve.

-A férjemet vesztettem el miatta.-bökte ki mama pár perc múltán,a szeme pedig csillogni kezdett a könnyektől.Anya odasietett a mamához és átkarolta a vállát.

-A háborúnak már tizenhat éve vége.Papa tüdőbajban halt meg két éve,nem pedig a háborúban.Ideje lezárni ezt a témát.-közölte apa,és bár igaza volt,tudtam,hogy mama harcolni fog az igazáért,mindent el fog követni,hogy apa igazat adjon neki.

-De ha nem lett volna háború,az apád sem halt volna meg ilyen hamar!-tiltakozott mama.

-Már megmondtam,hogy papa nem a háborúban halt meg.Irány iskolába!-szólt rám apa.Nem szeretett a háborúról vitatkozni az én jelenlétemben.Mindig kiküldött,amikor mama egy háborúközeli témába kezdett bele.Apa villámló tekintettel nézett rám,amiért nem engedelmeskedtem azonnal.Letettem a tányérra a maradék ételt,és kisiettem a konyhából.Berohantam a szobámba,majd gyorsan magamhoz vettem a füzetemet,és egy íróeszközt,majd visszaosontam a konyha ajtajához.

-Te is tudod,hogy ők ölték meg.-motyogta a mama alig hallhatóan.-Meg is írták!Miért mondod azt az unokámnak,hogy a nagyapja tüdőbajban halt meg?Hadd tudja meg,milyen politikája van az országnak!

-Nem az ország politikája miatt ölték meg!-csapott az asztalra apa.-A levélben azt írták háborús bűnökért végezték ki!

Hali!

Említettem,hogy hoznék egy részletet a háborús történetből.Mivel címe még nincs (vagyis van: Békében a háború lenne,de még hezitálok a cím változtatásán),ezért csak egy egyes szerepel a címben.Ha esetleg nem tetszene a történet,akkor abba is hagyom,hogy részleteket hozok belőle,de ha kíváncsiak lennétek a folytatására,nagyjából ilyen címen (második részlet 2# lenne,amíg persze el nem döntöm,hogy marad-e a cím vagy változik) hoznám majd a többi részletet is.Ha nem is a legjobb történet,és esetleg rossz véleményetek lenne róla,akkor is elfogadom a véleményeteket,szóval nyugodtan írhattok véleményt is.

 

1934. május 14.

 

Barát.Egy embernek talán az egyik legfontosabb szó az életében.Ha nincsenek barátok,akkor nincsenek emlékek...Vagyis vannak,viszont nem olyanok,amilyenekre egy hozzám hasonló 14 éves fiú kíváncsi.Az iskolában a fiúknak legalább két csoportja van.Mindenki azerősebbekhez akar tartozni,ami nekem meg is volt.Egészen addig,amíg halálközeli élményem nem volt miattuk.Tudtam,hogyha a közeljövőben újabb háború fog fenyegetni,nagy az esélye,hogy besoroznak.Hamarosan 18 leszek,így elkerülhetetlen a háború esetén az,hogy ne hívjanak be katonának.És ha harcolnom kell,tényleg lesz halálközeli élményem,csakhogy nekem még háborúba se kellett mennem ehhez.

Reggel eléggé korán sikerült felkelnem a madarak csipogására.A falu szélén lakunk a mamával,így én már hozzászoktam,hogy a madarak ébresztenek.Hátul,a kertben van egy kisebb gesztenyefa,amin szeretnek pihengetni.És az sem elhenyegolható,hogy közelünkben,a hátsó kicsi kertünktől számítva nagyjából negyed mérföldre helyezkedik el az erdőhatár.Kimondottan szép látványt nyújt,de csak messziről nézve.Ha közelebb megyünk megváltozik az erdő hangulata,meglehetősen barátságtalan lesz.Hívogató,ezzel szemben mégis átjárja az embert a félsz,senkiben nincs meg az a bátorság,hogy bemenjen az erdőbe.Sose gondolkodtam azon,hogy esetleg a közelébe menjek.Elég volt nekem az,hogy a közelben csavaroghattam a "barátaimmal".Mivel már pirkadt,ideje lett volna felkelnem.Az odakészített tál vízben megmostam az arcomat,és felvettem az előző napi ruháimat.A nadrágom oldalán volt egy kisebb szakadás,de nem foglalkoztam vele.Az iskolában vannak olyan diákok is,akik sokkal rongyosabb és szakadtabb ruhában jártak.Ők főleg a falu vagy a közeli város szegényebb rétegéhez tartoztak.A szüleik mellőztek,és nem mindig volt meg a vacsorájuk.Mivel apa valamivel jobb munkahelyet talált,így nekünk ezt nem kellett megtapasztalnunk.Anya a házimunkában volt otthon,mama leginkább naphosszatt üldögélt a teraszon vagy a konyhában,és az újságot böngészte.Ha épp nem volt aznapi újság,elővett egy évekkel ezelőttit.Régen nem volt ilyen,amikor még a papa is élt.Már többször átgondoltam,vajon miért változott meg ennyire a mama,miért politizál,amikor ez régen a papa dolga volt.Papa csinálta ugyanezt,és mindig az jut eszembe,hogy talán azért tesz így a mama,mert érzi papa hiányát.Talán ha a háborúban halt volna meg,mama jobban elfogadta volna a halálát,de nem így volt.Az első világháborúban papa olyan sebet kapott,hogy az egyik lábát nem tudta mozgatni.Onnantól mindenben segíteni kellett neki.Egy-két éve a másik lába is sajogni kezdett,és a tüdejével sem volt minden rendben.A tüdőbaj volt a végzete.Még mindig erősen bevillannak azok a képek,amikor a mama és anya a papa sírja felett állnak,és mindkettőjük ruháján egy nagy folt éktelenkedik a sírástól.Apa egy időre teljesen magába fordult,nem evett velünk,a munka után a szobájába zárkózott és egészen másnap reggelig ki sem jött.Anya otthagyta ezek után a munkáját,egy gyárban volt kisegítő,de úgy gondolta,jobb ha otthon marad az özvegyen maradt mamával.De talán így jobb is.Azóta apa is kikecmergett a mélabújából,és ha mama túl sokat foglalkozik a politikával,gondosan elmagyarázza azt,amit mama nem ért.Mindig szerettem hallgatni az ilyen beszélgetéseket.Sokindent megtudhattam belőlük,és olyan dolgokat is megértettem,amiket addig fel sem tudtam fogni.

Hali!

Már megint egy jó ideje nem hoztam semmit,de remélhetőleg hamarosan lesz időm "befejezni" a történetek részeit és a dalok fordításait.Na már most,van egy háborús történet,amiben részben szintén benne vannak a srácok.Mivel még csak nemrég kezdtem neki,így csak az első résznek is csak a negyede van meg (ami nagyjából 2 és negyed oldal Word-ben),tehát ha esetleg gondoljátok,hozok abból részletet,na és persze Short Story-kat is írhatok,ha gondoljátok.Vagy ha esetleg van valami más ötletetek,hogy mit írhatnék,nyugodtan szóljatok.

Hali!

Végre van egy kicsi szabadidőm,így sikerült végre bemásolnom.Bocsánat,hogy ennyit késtem vele,de rengeteget kellett tanulnom.Nem biztos,hogy ez a legjobb szöveg,ami olvasható Dunkerque-ről,de remélem olvasható a szöveg,így előre pedig elnézést kérek az esetleges szóismétlésekért és helyesírási hibákért.

 

A dunkerque-i csata

(1940. május 26.-június 4.)

 

A Dunkerque-nél lezajlott csata a második világháború egyik legjelentősebb csatája volt,mely német győzelemmel végződött.A csata része volt a Dynamo hadművelet (330 000 katona kimenekítése) is.A francia és brit csapatok nagy veszteségeket szenvedtek,több tízezer volt a halottak száma,és miután a németek 1940. június 4-én elfoglalták Dunkerque-et,több mint 30 ezer katona került hadifogságba,Franciaország pedig teljesen kiszolgáltatottá vált.

1940. május 10-én a német hadsereg megjelent Belgium és Luxemburg  területén,majd Hollandiát is elfoglalta,ezzel szemben a francia és brit hadsereg Belgium nyugati részébe vonult.Arras mellett május 20-án a németek  megtámadták a felállított brit és francia védekező állásokat.Május 22-én Calais,majd május 24-én már Dunkerque területén jelentek meg,ekkor viszont tisztázatlan okokból Hitler leállította a német haderők előrenyomulását,és a brit hadsereg megmenekült a teljes megsemmisítés alól.

1940. május 24-én a Brit Expedíciós hadsereg parancsnoka elrendelte a brit katonák kimenekítését Franciaországból.A kimenekítésre váró brit hadseregnek terv szerint a Dunkerque melletti partszakaszon kellett várnia.A katonák kimenekítése,vagyis a Dynamo hadművelet 1940. május 27-én kezdődött el.Nagy-Britanniának szüksége volt a teljes hadiflotta mozgósítására,ezek mellett még pár halászhajót és más kisebb méretű hajót is bevetettek.Összesen 330 000 katonát menekítettek ki.Május 28-án a német hadsereg parancsot kapott az ellenfél hadseregének megsemmisítésére.Minden,amit a brit hadsereg hátrahagyott a németek kezére jutott.1940. június 4-én a németek elfoglalták Dunkerque-et,és a védekező sereg ottmaradt több,mint 35 000 tagja megadta magát.

Bár Franciaország nagy veszteségeket szenvedett,a németek a győzelem ellenére időt vesztettek,és a brit hadsereg rövid időn belül a kimenekített katonákból újabb erős hadsereget kovácsolt,amivel aztán kiűzték a németeket Franciaország,Hollandia,Luxemburg és Belgium területéről is.

 

Ha esetleg elolvastátok,és nem lett olyan unalmas,hogy már azonnal az első bekezdés után eluntátok magatokat,akkor örülnék a véleményeteknek,hogy milyen lett,esetleg,ha valami nem érthető,nyugodtan kérdezhettek.Így utólag pedig köszönöm,hogy elolvastátok!

Hali!

A srácok a tegnapi Brit Awards-on újabb díjat zsebeltek be.A History videoklip jelölve volt a Best British Video-ra,amit meg is nyertek.A díjátadón egyedül Liam volt ott,aki átvette a díjat,de Twitteren mindegyik fiú megköszönte,hogy szavaztak rájuk.A fiúk nagyon megérdemelten kapták a díjat,ami már zsinórban a negyedik Best British Video díjuk,és egyben a hetedik Brit Awards-uk!

Hali!

A cím részben sokat elárul a következő bejegyzésről,de ha elgondolkodok rajta,nekem egy kicsit hülyeségnek is tűnik,és magam sem tudom miért ezt a címet adtam.Először is leszögezem,hogy Dunkirk és Dunkerque között semmi különbség nincs,a kettő egy és ugyanaz.Egy francia város angol (Dunkirk) és franciául/állam nyelvén íródott neve (Dunkerque).

Ha már a címet említettem elsőnek.A suliban kaptunk egy feladatot,amiben egy általunk kiválasztott témáról kellett írni egy "cikket".Na már most,én témának a II. világháborús dunkerque-i csatát választottam,és ha gondoljátok,mivel Harry szerepel a Dunkirk-ben,ami szintén erről szól,kiteszem amit írtam róla.Ha nem szeretnétek nem kerül ki a blogba,csak gondoltam jó lenne egy olyan kis "beszámolónak" vagy ilyesminek,és a bejegyzés végére írnék pár dolgot a filmről.

A másik dolog pedig,amiről szintén írni akartam,és ami konkrétabban ma délután jutott eszembe,hogy mivel ennyit kések újra írhatnék olyan Short story-kat,amik általában a történetekkel voltak összefüggésben.Itt akár ha gondoljátok olyat is csinálhatnánk,hogy egy történet (igen,már megint egy) lenne,csak éppenséggel nem olyan hosszú részekkel,hanem rövidebbekkel,bár ez nem olyan jó ötlet,mert több részen keresztül unalmas lenne a történet.Így utólagosan ebbe is belegondolva,az utolsó témát rátok hagyom (hogy egy egész történet,vagy csak short story-k legyenek).

És így a végére egy bocsánatkérés az újabb (már sokadik) késésekért a történetekkel,és egy köszönet,hogy végigolvassátok/végigolvastátok a lehető legrosszabbul és legunalmasabban megírt szövegeimet is.

Hali!

Már megint elég régen volt bejegyzést (sajnálom,de valahogy nem haladok semmivel,és a tanáraink megint folyton iratnak minket,majdnem napi szinten),amiért bocsánatot kérek.Na már most.Az a történet,aminek az első része kikerült,átírásra vár,de ha minden jól megy,vagy holnap,vagy jövőhéten a suliban nekikezdek,és ki is teszem a következő héten.A Millás történettel egyáltalán nem haladtam semmit,ahogy a The Boy In One Directionnel sem mostanában.Részben ihlethiány,részben az a fene lustaság a hibája,mert már annak is örülök,ha van pár óra szabadidőm,és pihenhetek.A véleményezős téma (Little Things) remélhetőleg kikerül,mivel főleg csak fordítanom kell.

Na de térjünk rá a címre.A srácok megnyerték a Capital´s Best Fans 2017-es díját,tehát idén újra a Directionerek lettek a legjobb fanok!Gratulálok a srácoknak és a csodás rajongótáborunknak is,és örülök,hogy a srácok szünete ellenére is ennyien kiállunk mellettük még mindig!

Így utoljára pedig köszönöm,hogy elolvastátok a kilométeres,hirtelenjében "lefirkantott" irományomat,és hogy elviselitek,hogy a történetekkel ennyit kések.

Hali!

Sokmindent tudnék mondani ebben a bejegyzésben,de mivel nem akarlak untatni titeket,és hosszú is lenne,ezért csak ennyi:

Nagyon-nagyon boldog 23. szülinapot Hazz!

Hali!

Freddie ma lett egy éves,szóval boldog szülinapot neki!

Hali!

Sikerült befejeznem.Mivel a Millás történet részével még mindig nem haladok,ezért valószínűleg előbb számíthattok a második részre abból a történetből,amit nemrég kitettem és a The Boy In One Direction 21. részére is.Pfú,csak annyit szeretnék még hozzáfűzni,hogy köszönöm azoknak,akik olvassák,annak ellenére,hogy nem mindig sikerül túl jó részt írnom.Ha gondoljátok szívesen olvasom a véleményeteket és ha van kedvetek elmondhatjátok,hogy melyik rész volt a kedvencetek eddig a történetből,és/vagy miért.Na de nem húzom tovább.Remélem tetszik és jó olvasást!

 

20. rész-Ismeretlen fiú