2017. január 7, 17:33:29
The Boy In One Direction 20#
Hali!
Sikerült befejeznem.Mivel a Millás történet részével még mindig nem haladok,ezért valószínűleg előbb számíthattok a második részre abból a történetből,amit nemrég kitettem és a The Boy In One Direction 21. részére is.Pfú,csak annyit szeretnék még hozzáfűzni,hogy köszönöm azoknak,akik olvassák,annak ellenére,hogy nem mindig sikerül túl jó részt írnom.Ha gondoljátok szívesen olvasom a véleményeteket és ha van kedvetek elmondhatjátok,hogy melyik rész volt a kedvencetek eddig a történetből,és/vagy miért.Na de nem húzom tovább.Remélem tetszik és jó olvasást!
20. rész-Ismeretlen fiú
Egész este nem aludtam,mert Louis-on járt az agyam.
Megértem,hogy jó szórakozás megviccelni minket,de azért ez egy kicsit túlzás volt.Sokáig forgolódtam,amikor hirtelen kopogtatást hallottam.Nagy lendülettel felültem az ágyon és érdeklődve néztem az ajtóra.
-Ki az?-kérdeztem pár másodperc múltán,amikor megismétlődött a kopogás.
-Bejöhetek?-dugta be a fejét az ajtón Niall.Felsóhajtottam,majd bólintottam,és visszafeküdtem.Amíg én a mennyezetet bámultam,addig Niall halkan becsukta az ajtót maga után,majd odaballagott hozzám és leült az ágy mellé.Felé fordítottam a fejemet.
-Miben segíthetek?-suttogtam.
-Csak én érzem nagyon cikinek,hogy ennyire megijedtünk?-karolta át a lábát.Halvány mosoly futott végig az arcomon,és megráztam a fejem.
-Nem hiszem.Ez inkább csak rám nézve kínos,mivel a te ijedtséget még érthető.Ma voltál egy kísértetházban,ahol eléd ugrott egy csontváz,nem meglepő,hogy másodszorra is megfélemlítenek az ilyesmi hangok.-bólintottam.
-Mit számít az?-sóhajtott fel.Pár perc csend után Niall arcán a csalódottságot átvette egy teljesen más arckifejezés,amitől eléggé megijedtem.-Mi lenne,ha ezt visszadnánk Louis-nak?-kérdezte átszellemült arccal.
-Te bolond vagy!-ráztam meg a fejem,miután felkönyököltem.-Hogy akarod ezt visszaadni Louis-nak?
-Még én sem tudom.De találjunk ki valamit.Mi is vagyunk elég okosak,hogy csináljunk valamit,amitől Lou megijed.
-Mitől vagy ilyen biztos benne,hogyha sikerül is valamit kitalálnunk,attól Louis megijed?
-Nem vagyok biztos benne,de próba szerencse,nem?Ha nem is sikerül,akkor legalább megpróbáltuk.
Niall nagy bociszemekkel könyörgően nézett rám.Itt összesen két lehetőségem van.Ha szövettséget kötök Niallel,és sikerül Louis-t becsapnunk,akkor azzal egy egész háborút indítunk el,az egyik oldalon mi ketten lennénk,a másik oldalon Louis és talán Liam.
Ha viszont mégsem megyek bele Niall ajánlatába,akkor a két srác között fog kitörni a háború,méghozzá ahogy Louis-t ismerem,Niall fog kikerülni vesztesként,ha valaki nem segít neki.
Tehát ha belemegyek,akkor ki tudja melyik fél győz,és talán még jó móka is lesz ez a “bosszúhadjárat”,de ha nem,akkor szegény Niall megszégyenül,és Louis-tól még sokáig hallgathatja a vereségét.Nem bírnám elviselni,ha Niall miattam szégyenkezne,viszont ha már ketten szenvedünk vereséget,akkor az még talán nem is a világ vége,mert végülis Niallel vesztek,és nem csak egyedül Niall veszít miattam.
Felsóhajtottam,majd felültem az ágyon és Niallre néztem.
-Van egy feltételem.-bólintottam.
-Micsoda?-kapott a lehetőségen Niall.
-Komoly vicceket csakis végszükséglet esetén használunk,oké?
-Csak akkor,ha Louis is használ.-bólintott elfogadóan.-Szóval?Segítesz?
-Segítek.-egyeztem bele,de így utólag már nem voltam benne biztos,hogy jó ötlet háborút indítani Louis ellen,aki mellesleg sokkal jobb “hülyeségeket” talál ki mások ugratására.
-Szuper.-ragyogott fel Niall arca.-Akkor holnap elkezdhetünk ötletelni,hogyan vágjunk vissza neki.
-Oké.-bólintottam.Miután Niall kisietett a szobámból,sóhajtva visszadőltem az ágyamra.Ha valaha is vége lesz ennek a háborúnak,amit mi most elindítani készülünk Niallel,akkor szinte majdnem biztos vagyok benne,hogy Louis simán lever minket,de egy próbát végülis tényleg megér.
Mivel még ezek után sem tudtam visszaaludni,meglehetősen korán lebaktattam a konyhába,hogy reggelit készítsek a srácoknak,de amit beléptem a konyhába,rájöttem,hogy valaki már megelőzött.
-Jó reggelt.-intett Simon a konyhapult mögül.
-Neked is.-bólintottam,majd leültem az asztalhoz.
-Mi volt az a tegnap esti kiabálásotok?-érdeklődött.-Én épp akkor indultam utánatok nézni,amikor Liam és Louis jöttek fel az emeletre.Miután Louis bement a szobájába,Liam annyit mondott,hogy Niallt és téged ijesztegetett.
-Pontosan.Eléggé jól sikerült ez az ijesztgetés.
-Miért?-vigyorodott el.
-Egész éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit se,és szerintem Niall se.Nagyjából fél órával az után jött be hozzám és megbeszéltük,hogy bosszúhadjáratot indítunk Louis ellen.-válaszoltam egy ásítás után,miközben Simon letette elém a tányért,amin egy szendvics várt az elfogyasztásra.
-Harry...-fogott bele,de mielőtt még komolyabban elkezdhette volna mosni a fejemet,hogy ez nem jó ötlet,közbevágtam.
-Louis kitolt velünk.Látnod kellett volna Niallt,aki ráadásul délután még találkozott is egy csontvázzal a kísértetházban.
-Szóval Niall volt az,aki úgy visított.-bólintott Simon,miközben megpróbálta visszatartani a kitörni készülő nevetést.
-Ha ott álltál volna,nem találnád ilyen viccesnek.-ráztam meg a fejem mosolyogva.Simon bólintott,majd a kávéspoharát szorongatva leült mellém.Pár perc csend múltán megjelent Liam is,majd Louis és Niall.
-Délelőtt van próbánk,ugye?-kérdezte Liam.
-Aha.Oda kell,hogy vigyelek titeket a stadionhoz,szóval siessetek.Kilencre oda kell érnünk.-közölte Simon.
Igen,nagyjából egy óránk volt odaérni,viszont mondanom se kell,hogy késtünk tíz percet.Amikor már végre beszálltunk volna a kocsiba,Niall nyafogni kezdett,hogy még ha van időnk csináljon valaki egy szendvicset a próbára.Ez nem vett el több mint 5 percet,viszont amikor Simon már másodszorra zárta volna be az ajtót Louis kiabálva ugrott ki az autóból,hogy a telefonja nincs nála.Ha annyi lett volna az egész,hogy felrohan a szobájába és felkapja a telefonját,akkor még időre sikerült is volna odaérni.Miután három percig nem jött,Liamel utána mentünk.Louis az egész szobáját felforgatta a telefonja után,de nem találta,így amíg Liam a nappaliban nézett körül,én pedig a konyhában,addig Louis sorban minden egyes szobába berohant.Simon idegesen toporgott az ajtóban és percenként az órájára nézett,Niall pedig az autóban ücsörgött.Végül Liam felment az emeletre segíteni Louis-nak,miután a nappaliban nyoma sem volt a telefonnak.Pár perc keresés után végül meg is lett a készülék.Ki hitte volna,hogy Louis a fürdőbe is magával viszi a telefont?A másik két bandatársam úgy sietett le az emeletről,hogy közben Liam magyarázott,hogy a telefonnak nem a fürdőszobában a helye,Louis pedig kifogásolta,hogy fogmosásnál még beszélt az anyukájával,ezért volt ott a telefonja ahol rátaláltak.Én inkább nem fűztem hozzá semmilyen hozzászólást,és utánuk kirontottam a lakásból.Simon bezárta az ajtót,én pedig beültem Niall mellé,aki úgy vigyorgott rám,mint egy kisangyal.Először nem érdekelt,hogy Niall miért vág ilyen arcot,nem is nagyon foglalkoztam vele,de még az úton fény derült rá,hogy mit művelt,amiért megpróbálta elterelni a figyelmet magáról.
-Te megetted mind az öt szendvicset,amit csináltunk még a próbára?-fordult mérgesen a középen helyet foglaló Niall felé a bal oldalán ülő Liam.
-Éhes voltam.-hajtotta le a fejét.
-Niall,öt szendvicset hogy tudtál megenni alig tíz perc alatt?-mutatta fel az üres dobozt,amiben fél órával ezelőtt még öt sonkás-sajtos szendvics volt.
-Srácok,ezen most ne vesszetek össze,kérlek.-nézett ránk a visszapillantó tükörből Simon.-Amint kiteszlek benneteket a stadionnál elmegyek nektek kajáért,oké?-ebbe már mind belenyugodtunk és egészen a stadionig egy szót se szóltunk.Simon előre ment szólni Paulnak,amíg mi az autóban vártunk.
-Levegőzni akarok.-nézett rám Niall.
-Nem fogsz átmászni rajtam.-ráztam meg a fejem.
-Kiszállsz légyszi?-vigyorgott.
Niallre néztem,majd felsóhajtottam és kivágtam a kocsi ajtaját.Szó nélkül kiszálltam,majd Niall is követett.Mivel nem akartam hallani Louis panaszkodását,hogy hideg van,be is csuktam az ajtót.Amíg Niall kétszer körbejárta a kocsit,én az ajtó mellett tettem pár oda-vissza utat,majd felnéztem a stadionra.Nem meglepő tény,hogy ez a stadion is,mint a többi,hatalmas.Mikor Niall már a harmadik kört futotta az autó körül,egy csiklandós érzés futott végig a hátamon.Hirtelen megfordultam,de senki nem állt mögöttem,viszont ahogy jobban körülnéztem,láttam,hogy egy nálunk alig fiatalabb srác engem figyel.Nem is kételkedtem benne,hogy felismert,egyedül azt furcsálltam,hogy engem bámult,és nem a kocsi körül futkosó bandatársamat,aki nem nyújthatott valami megszokott látványt,ahogy a nyakát behúzva és a kezét a zsebébe dugva futja a köröket egy autó körül.
-Niall,az kicsoda?-mutattam a fiú felé.Niall épp mellém ért,és kicsit lassított.Felnézett a srácra,majd visszahajtotta a fejét és futott tovább.
-Biztos egy itt dolgozó fia.-vonta meg a vállát,mikor újra elfutott mellettem.Próbáltam nem foglalkozni vele,hogy minket,vagyis konkrétabban engem bámul,és inkább kinyitottam az autó ajtaját,hogy tudjak beszélni Liamel.
-Szólj ennek a lükének,hogy ne fusson,mert már én magam is beleszédültem a rohangálásába.-fordult hátra Louis.
-Fel kell melegednem,mert megfagytam!-kiabálta vissza Niall.
-Nem lenne könnyebb úgy felmelegedni,hogy beszállsz,és elindítjuk a fűtést?-ajánlotta Liam,amikor Niall újonnan elfutott mögöttem.Nem tudni,hogy ezt hallotta-e vagy sem,de Liam erre a kérdésére választ nem kapott.Vigyorogva megráztam a fejem és megint becsuktam a kocsi ajtaját.A vállam felett hátranéztem a fiúra,aki még mindig ugyanott állt,és azon a tevékenységén,hogy minket figyelt,nem változtatott.
-Ne legyél már paranoiás.-csapott rá a vállamra Niall amikor már a hatodik kört futotta.-Csak egy egyszerű srác,aki felismert minket,nem nagy ügy.
Nem szóltam semmit Niall feltételezésére,miszerint paranoiás vagyok.Szerintem nem vagyok az,mivel ha általában felismernek,még a srácok is oda szoktak jönni fotót készíteni velünk.Amikor Simon megjelent a stadion hátsó ajtajában,és intett egyet nekünk,Louis és Liam is kiugrottak a kocsiból.Liam kivette a kulcsot,majd bezárta az autót,és elindultunk a bejárat felé.Nem csodáltam volna,ha hülyének néznek,mivel Niall,autó híján minket kezdett el körülfutni.Simon egy ideig nevetve nézte a jelenetet,majd értetlenül Niallre mutatott,amire csak mosolyogva legyintettem.
Mikor beértünk a srácokkal,felsóhajtottunk,és a kijelölt stadionbeli öltözőnk felé vettük az utunkat,majd miután megszabadultunk a kabátjainktól,elkezdhettük a próbát.
Tagek:
Ismeretlen
2017. január 8, 12:59:28
Nekem tetszett ez a rész :)
