Sztoriktól a vadállatokig

- Mikoorr.. Érüünnk.. Máár.. Oda...?! - kérdezte zihálva Dina.

- Máár.. Kevés.... - mondtam Dinához fordulva.

- Itt... Vagyunk - mondta Hope majd megállt. 

- Oké. Menjünk lányok. 

Mikor beléptünk az ajtón azonnal észre vettem anyát.

Kezében 5 bőrönd, egy hátitáska, és egy kalap volt.

- Jónapot Zoe néni! - mondta kórusban a három lány.

- Szia anya! 

- Sziasztok lányok. Nos? Akkor indulhatunk?

Persze!! - kiáltottuk kórusban Jassievel együtt.

Pár óra múlva megérkeztünk a repülő térre. 

Mikor beálltunk a sorba, hogy leadjuk a csomagokat, egy egyenruhás nő lépett oda hozzànk.

- Kisasszony. Legyen szíves, a kutyáját belerakni egy ketrecbe. Felszállás előtt át kell szállítani az állat részlegre! - mondta komoly arcal a kontyos hajú felügyelő nő, majd Jassie-hez fordult

- Ne aggódj kislány. Most alszol egy nagyot. De mikor földetérünk találkozunk. Oké kislány?

Jassie értetlenül és félénken rám nézett, de mivel tudta, hogy bízhat bennem, csóválni kezdte a farkát, majd bemászott a ketrecbe. 

- Tessék asszonyom. Itt van a kutyám

A felügyelőnő egyet biccentett, majd felvette a ketrecet és eltünt a tömegben.

- Lányok! Készen vagyunk. Gyertek! - mondta anya felénk fordulva majd elindultunk a várakozó terembe. 

- Gyertek üljetek le. Én addig veszek nektek valami rágcsit az útra. Majd anya bement egy boltba és ott várakozott a sorban

- Én nagyon várom már ezt az utat! A tengerpart! Az a sok étel, és bolt! - örvendezett Dina. 

- Engem inkább a tengeri állatok, és az öblök érdekelnek! - mondta szerényen Bony

- Engem a felfedezések meg a múzeumok érdekelnek - szólt komoly arcal Hope. 

- És te Lenka? Te mire vagy kiváncsi?

- Engem minden érdekel ami ott van - mondtam mosolyogva.

- Lám lám lám. Csak nem Lüke Lenka és barátnői? - szólt oda hozzánk egy ismerős kárörvendő hang.

- Mehalyen? [Mehalájn] - fordult oda Dina, a hang gazdájához. 

- Igen Bookto [Buktu]. Jó szemed van. Én vagyok. Látom a Karib- tengerre készültök. Nem is értem anyádnak hogy volt annyi pénze, hogy titeket elhozzon. Hisz ő egy munka nélküli. Nem de bár? Majd kárörvendően rám nézett. 

Testem minden porcikája remegett a dühtől. De Mehalyen csak folytatta.

- Milyen szánalmas vagy. Az egézs családod az!

- Nem! Az ő családja tiszteséges. Nem úgy mint tiéd! 

Az apád egész nap csak a munkahelyén van és csinálja a nagy semmit!  Ül nyugisan a széken és ok nélkül kirúg embereket a munkahelyéről. És... - de Dina szavát félbeszakította Mehalyen és így szólt.

- Vigyázz a szádra Bookto. Mert apám bármit megtehet. 

Még azt is, hogy az apádat kirúgja a munkahelyéről, aztán falatozhatod az asztalt! - nevetett fel Mehalyen.

- Az nem lehetséges. A munkahely vezetője teheti csak meg, hogy kirúgja a dolgozókat. A hivatalos papírokat csak...

- Nocsak nocsak. Fireflaw. Ne okoskodj itt nekem. Menjél inkàbb papnak. Akkor elmondhatod a népnek mi a bajod, és prédikálhatnál is! -azzán Mehalyen felkacagott. 

- Ó! Látom itt van a gyáva kis Qwell! Mivan nyuszika?

Megette a róka a nyelvedet??

Bony lesütötte a szemét. 

- Na de vissza térve rád Lüke Lenka. Nem hiányzik az apucid? Ja és hol van az a lüke kutyuskád??

Ebben a pillanatban felálltam és Mehalyen felé vettem az irányt. 

- Ha mégegyszer szóba hozod ezt. Vagy a barátnőimet sértegeted. Vagy a kutyámat!! Úgy megverlek, hogy az ük unokáid is mesélni fogják!! Úgy hogy tünj!!! Megértetted?!?! Azzal mély levegőt vettem és lehuppantam a barátnőim mellé. 

- Egyszer majd kidekorálom a képét!! - szóltam indulatosan majd a távolodó Mehalyen után néztem. 

- Ne emészd magad! Ez egy idegesítő kis majom! Nem kell vele foglalkozni. 

- Hú.. De amikor ezt csinálja egyszerűen nem megy. 

- Figyi. Van egy ötletem. Végy egy nagy levegőt. És meditálj. Ommmmm

Azzal Dina török ülésbe helyezkedett és becsukta a szemét. 

- O Dini! - majd nevetni kezdtem. 

Bony és Hope is eleresztettek egy mosolyt majd együtt meditálni kezdtünk...

Folytatása következik...