Sztoriktól a vadállatokig

Ott ült... az ágyon. Kezében egy rongybaba. Egyre szorosabban markolta. Az ajtó nyitva, az ablak párás, a takarón vérfoltok. Az éjjeli szekrényen egy fènykép. A bal oldalon egy nő. Piros kabátja erőteljes színű, haja hosszú és sötétbarna, arcán egy seb. A jobb oldalon egy férfi. Arca falfehér, és rémült. Haja szőke, szeme égszínkék. Középen egy kisfiú. Arca szeplős, haja göndör és szőke, szája égővörös színű. Kezében egy rongybaba. Felállt az ágyról. Kinyitotta az ablakot. A kertet kémlelte. A fák kiszáradtak, csupaszok és szürkék lettek. A szökőkút víz nélkül, a kapu rozsdás és régi. Tekintete hirtelen másfelé irányult. Az éjjeli szekrényhez sétált. Letette a rongybabát a fénykép mellé.  Halkan, és rekedt hangon megszólalt.

- Visszahozlak titeket.. megigérem..

Nagy lendületett vett, majd hirtelen kiugrott az ablakon. Az utolsó pillanatban bagolyá változott. Hatalmas szárnyaival csapkodni kezdett, majd eltünt a ködben.

(Ha szeretnétek még ilyen sztorikat írjátok meg kommentbe!)