Sztoriktól a vadállatokig

- Jassie menj előre és hívj ide valakit! - mondtam a kutyámhoz fordulva. Jassie futásnak eredt majd eltűnt.

- Hú most jól esne egy kis forró csoki! - mondta Dina, Hope vállát kicsit arréb csúsztatva.

- Nézzetek! Jassie már jön is! - mondta Bony előre pillantva.

- Jól van kislány kit hoztál?

Ebben a pillanatban egy szeplős fiú bukkant elő. Feje vörös volt mint a cékla, és mérges pillantást vetett Jassiere.

- Na... Meg... Állj! Te.. rühes... dög!

Jassie morogni kezdett. A fiú hátrált egy lépést majd így szólt:

- Én a helyedben el tűnnék  emellől a foltos dög mellől!

- Először is! Ez az én kutyám és nem dög! Másodszor! A barátnőm majden belefulladt a tengerbe, és ráadásul a kutyám mentette ki! És harmadszor! Segítesz nekünk vagy inkáb tovább idegesíted Jassiet. A fiú egy percig értetlenül, és meglepődötten nézett rám.

Figyljetek! Mi lenne ha mondjuk... Nem is tudom... Ne itt undorítsátok a népeket! Irhattok bejegyzéseket, de ami az undorítóságról szól, azt inkább hagyjátok akkora mikor a pokol bugyrába kerültök! Szóval irjatok valami értelmeset. Pl. Sarkany írjál a rákoról egy rövid kis bejegyzést,  vagy nem tudom. Novák Siri! Vegyél magadnak egy házi állatot és elvagy vele! Husvéty nyúl! Nézzél vicces filmeket! Pl. Gyalog Galopp. Ilyenek! És én szentül hiszem hogy ti erre is képesek vagytok! De ha tovább folytatjátok, akkor engem akkor se nagyon zavar, mert akkor nem nézeem a blogot aztán annyi! De azért próbaljátok meg! Na szevasztokkkk

 

 

Körbenéztem.  Bennem is felmerült, hogy talán nem érhetjük el a hajót.

- Gyere már Lenka! Jassie te is!

Pár másodperc múlva észbe kaptam, és azt mondtam:

- Oké. Jassie gyere!

Hamarosan kiértünk a ködfelhőből. Mikor megpillantottuk a hajót, még mozdulatlanul állt. Szerencse...

- Oké. Gyerünk!

Majd felugrottunk a hajóra. Mikor viszont Hope következdtem, a hajó nagyot rándult, majd elindult.

- Gyerünk Hipi! Siess!

Hope nem mert ugrani. Állt és csak nézett minket. Jassie hangosan ugatni kezdett.  Hope viszont ebben a pillanatban gyors futásba kezdett és ugrott. Az utolsó pillanatban épp csak hogy elérte a hajó oldalát, majd lassan csúszni kezdett.

- Gyerünk Hipi! Fogd meg a kezem! - mondta Dina, miközben el akarta érni Hope kezét.

- Nem megy! Egyszerűen nem!

Dina viszont tovább nyújtózott.

- Még egy kicsi... -  ebben a pillanatban Hope nagyot kiáltott, majd elengette a hajó oldalát. Halk csobbanás hallatszódott.

- Hipi!! Ne!! - kiáltottam rémülten. Mindenki a sötét vízre meredt. De nem látszott semmi sem. Jassie szaglászni kezdett, majd nagy lendületet vett, és ő is bele ugrott a vízbe.  Utána kaptam de nem értem el. Nem tudtam most mit tegyek.

- Én... Istenem! Elvesztettük Hopeot! És most még Jassieet is!... - majd a kezembe temettem az arcomat és sírva fakadtam.  Mindenki csak bámult. Senki nem szólt, s a csöndet csak az én zokogásom törte meg. Dina a vállamra tette a kezemet.

- Semmi baj. Ne sírj. Én..

Ebben a pillanatban a víz mozogni kezdett.  A "fekete tükrön,, kis buborékok tűntek fel, és rövidesen, felbukkant Jassie, szájában egy kötéllel, mögötte, pedig egy úszógumin ott kapaszkodott, a félig ájult Hope.

- Hipi!! Jassie! - kiáltottuk kórusban, majd mikor Jassie a hajó oldalához ért,  én megragadtam és kihúztam a vízből, majd utána az úszógumin, kapaszkodó Hopeot is.

- Ó kislány! Azt hittem elveszítettelek! Majd magamhoz öleltem a kutyámat. Aztán letettem Jassiet és Hopehoz fordultam.

- Szerintem elájult. - mondta Bony

- Oké. Akkor keressük meg a kapitányt. Talán ő tud segíteni.

Én felvettem Jassiet, Doralena és Bony meg megragadta Hope két karját. És elindultunk segítséget keresni.

A nyelvünk már a földig ért. Pár perc múlva megérkezdtünk a part, azon részére, ahol, gőzfelhő gomolygott. Ott volt a hajó. Még elérhetjük...

- Gyerünk lányok! - azzal megkerestük a hajó elejét. Pár màsodperc telt el, és máris felhanzott Dina hangja:

- Itt van! - azzal mindenki Dinát kutatta a füstfelhőben.

Mikor mindenki megérkezett, a hajó kürtje elhallgatott.

- Indulnak! Jajj ne már! Vége itt maradtunk!

- Én nem adom fel! - azzal Dina megragadta Hope, Bony és Doralena karját és futni kezdett, a lányokat maga után vonszolva.

 

 

Nincs semmi ötletem. Nem tom mit csináljak. Valaki adjon ötletet!

Na szevasztok!

 

Bemutatom a Zombie családfát!

Kezdjük a 20 éves Zombie lánnyal Zombie Nővel!

Már születése óta Zombie Nőnek hívták, mivel illet rá ez a név.

Mindig fekete ruhát visel, és ultra jól táncol!

 

Aztán! Jöjjön a férje TvKrapek Zombie Férj!

Ő oda van az emberi Tv ért, és éjjel nappal csak azt nézi!

 

Aztán ott  van a Dilis Nagyiiii!

Aki nem akar Zombie lenni hanem A vokálos Csörgő hölgyek elnöke!

Nagyon rosszul táncol, és folyton csak zenél!

 

Osztán Szuper KékullaZőd! Zombie Nő nővére!

Szabad idejében embereket ment! És szuper Nőnek érzi magát!

És PasiBajszika!

 

Nos ennyi lenne ez a családfa! Ha tetszett Akkor többet is csinálok!

Na csáááááá

mMMINdenki elveszett? Hun van mindenki?!

Doralena és én már vagy 15 percet kutyagoltunk, mikor egyszer csak elértük a buszt ami elvisz minket a hajóhoz.

- Gyere! - szólt Doralena rám pillantva.

Én viszont csak álltam és vártam, hátha megpillantom a barátnőimet. De hiába.

Még egy utolsót hátra pillantottam majd felszálltam a buszra, mire az azonnal elindult. Doralena és helyet foglaltunk. Én viszont még mindig nem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy talán a barátnőim felsem szálltak a buszra. Kinéztem, a sötét párás ablakon. Saját elmosódott tükörképemet nézegetve egyszer csak észre vettem a szomszédos széken

ülő lányokat. Egy percre elgondolkodtam. Talán ők azok.... Óvatosan odahajoltam, hogy halljam miről beszélgetnek.

- Nem tudom.

- Szerintem igen.

- Ez történetesen lehetetlen!

Ez a mondat olyan Hipis volt... De ez még nem győzött meg.

- Lenka biztos felszállt! Csak eltévedt!

Ebben a pillanatban felemeltem a fejemet. A három lány felé fordultam mint egy agyra éhes zombie. Ők is rám néztek, majd egyszerre szólaltunk meg:

- Hát itt vagytok! Majd elmeséltem az egész sztorit. Mikor a végére értem, az első mondat Dináé volt.

- Doralena? Az a buggyant?

- Nem buggyant csupán sok mindent tud. Ezen mi olyan meglepő? - kérdezte komoly arcal Hope.

- Buggyant tojásról van szó? -kérdezte Doralena aki eddig megse szólalt, és ráadásul el is  felejtettük, hogy ott van.

- Na tessék én megmondtam! Buggyant!

- Már megbocsáss de a buggyant tojást kikell dobni!  Amúgy meg a buggyant tojásból egy jó fűszert lehet készíteni. Én használom.

- Oooo ezt nem is tudtam.  - mondta elismerően Hope, majd elővette a telóját, és bepötyögött valamit rajta.

- Phersze. Majd még elis hiszem! Okoskódó balfácán. - motyogta Dina.

Pár óra múlva megérkezdtünk a kikötőbe. Mikor kiszálltunk, olyan sós levegő csapta meg az orrunkat, hogy azt hittük a tenger fenekén vagyunk.

Jassie is ebben a percben ébredt fel, s ő is érdeklődve nézett körül.

- Jassie! Látom felébredtél. Na milyen volt?

Jassie rám nézett. Még egy kicsit ájult volt ugyan de azért megcsóválta a farkát.

- Nézzétek! Milyen gyönyörű! - mondta Dina majd a part felé indult.

- Nagyon szép, de most indulnunk kell!- kiáltott Dina után Hope.

- Van még időtök lányok! A hajó csak 1 óra múlva indul! - szólalt meg a hátom mögött anya.

Neki is elmeséltem mindent s miután befejezte ő is a mondandóját, elengedett karjai közül majd a lányokkal tovább indultunk a parton.

- Szerintetek milyen lesz az út? - kérdezte Bony zsebre dugott kézzel.

- Szerintem nagyon jó! - mondtam Bonyhoz fordulva.

Pár perc múlva megfordultam. Éreztrem hogy Jassie nincs ott.

- Jassie! Mit csinálsz? - mondtam a kutyám felé fordulva aki jóval lemaradt tőlünk.

- Jassie? Hol vagy? - mondtam már bizonytalanul.

Néma csend volt. Semmilyen válasz nem érkezett.

- Várj megkeresem! - mondta Doralena majd a hajába nyúlt és kivett belőle egy zseblámpát.

- Wow! Ezt hogy?

- Átalakított hajcsatt. Beleszereltem a zseblámpát.

Majd Doralena körbe nézett.

- Nem látok semmit. Szerintem valahol....

Ám ekkor zaj hallatszott.

- Ez mi volt? - kérdezte kórusban mindenki kivéve Bonyt.

- Ez egy fóka hangja volt. - jelentette ki gondolkodás nélkül Bony.

Mi mind értetlenül és kiváncsian néztünk rá.

- Mi van?

- Na jó. Akkor honnan jött a hang?

Majd járkálni kezdtünk a parton. Pár perc múlva Bony felkiáltott.

-Itt van!

Mi mind oda siettünk. Gyorsan oda akartam futni Jassiehez de Bony utánam kiáltott:

- Ne menj oda! Veszélyes!!

Ám én oda mentem. Már 3 lépésre voltam mikor észre vettem, hogy Jassie nem egyedül van.

Még soha nem láttam ilyennek a kutyámat. Foga fehéren csillogott, és vicsorgott akár egy megvadult kutya.  Az előtte álló fóka pedig újra és újra üvölteni kezdett.

Rémülten néztem a két állatra. Nem tudtam mit tegyek. Majd egyszer csak elordítottam magam:

- Jassie!! Gyere ide azonnal! Jassie!!

Jassie viszont nem mozdultcsak tovább morgott.

- Ez veszélyes Jassie! Gyere!

De még mindig nem mozdult meg.

-Jassie! Könyörgök!

Ám ekkor Jassie abba hagyta a morgást és hátrálni kezdett. Majd hozzám futott és nyüszíteni kezdett.

- Nyugi kislány itt vagyok. Majd magamhoz öleltem a kutyámat. Ebben a percben a fóka újra felordított és felém vette az irányt.

- Lenka! Fuss!

Mindenki futásnak eredt. Futottunk ahogy a lábunk bírta, de mikor már vagy 5 perce követett minket a fóka, Bony megállt.

- Blood! Mit művelsz?! Ez veszélyes!

- Nyugi! Tudom mit csinálok! - majd Bony elindult a fóka felé. Óvatosan kivett a táskájából egy darab szardelllás kenyeret. Majd oda dobta az állat elé.

A fóka felhörgött majd a szájába vette a szendvicset és vissza csúszott a vízbe.

- Húúú. Ezt megúsztuk! Köszi Blood! - majd átöleltük Bonyt.

Ebben a pillanatban megszólalt a hajókürt.

- Jajj Ne!! Indulunk!

Majd újra futnikezdtünk.

Hiiiii!

 

Nos ez egy új sztori lesz miután bejejeztem az elsőt. A szereplők ugyan azok lesznek mint az elsőben, egy annyival megváltoztatva, hogy most nem Lenka lesz a főszereplő (ő is)

Hanem Jassie lesz! A kutyája. A sztori az lenne, hogy Lenka és barátnői elmennek Alaskába. Egy kutató csoport egy értékes drágakövet keres, és csak szánhúzó kutyákkal képesek eljutni a drágakő lelőhjre. A második expedíció után, az egyik husky megsérült. Végül úgy döntöttek, hogy Jassie lesz a helyetessítő. Lenka nem örült neki mivek Jassie még kölyök, ráadásul border collie, de végül beleegyezett. A harmadik expedíción, viszont Jassienek és a huskyknak szembe kellett nézniük valamivel:

A vad élettel....

Nagyjából ennyi lenne.

 

HiBye!