Cami naplója

Itt a harmadik rész is! Jó olvasást!
Alcím: Ismeretlenek és ismerősök, barátok és ellenségek

Vacsora után még tölthettünk egy kis időt az udvaron, utána - mivel éjfélkor kellett csak aludni mennünk -, bent lehettünk a szobákban. Zafira és kis bandája a belső szobában vert tanyát, Alexa, Mira én és pár ismeretlen ember rekedtünk kinn. A szomszéd szobában a fiúk hangoskodtak, Zafiráék a Facebokoon jelölgették egymást, Alexa a szemüvegét tisztogatta, Mira SMS - ezett a fiújával, én pedig a Hűvösvölgyi suli - B épületet olvastam. Egyszóval valamilyen lincshangulat uralkodott a külső szobában. A mellettünk lévőben - ahol Zafiráék négyes csapata volt -, vihogások hallatszottak, visszanézték a gyerekes képeket, a bikiniseket, ahogy a Balaton partján üldögélnek stb. Mira hirtlen lerakta a telefonját a párnára, Alexa is abbahagyta a szemüvege törölgetését. Egy pillanat alatt kapcsoltam, és én is összecsuktam a könyvem. Alexára néztem, aki felvette a szemüvegét, és Mirára meg rám nézett.
- Mi van? - néztem hirtelen körbe. - Mennyi az idő?
- Egy óra múlva éjfél - nézegette a telója kijelzőjét Mira. - Lassan mehetnénk tusolni.
- Hű, már egy óra múlva? - csodálkoztam. - Ennyit olvastam?
Mira és Alexa bólintottak, majd fogtuk a pizsinket, a törölközőnket, a fürdőszivacsunkat, a fogkefénket és én egy hajgumit.
Tudom butaságnak hangzik, de én éjszakára felkötöm a hajam, hogy másnap reggel ne húzza a fésű. A fürdőben három tusoló volt, így mindhármunknak jutott hely. Elég gyorsan végeztünk, utána éjfélig azt csináltunk, amit akartunk. Én a nyakamig húztam a takarót, és némán a plafont néztem. Nem sokáig. Mira és Alexa hirtelen felültek az ágyamra.
- Hol van a szép nyakláncod? - kérdezte Mira.
- A táskámban - suttogtam, nehogy Zafiráék meghallják. - Elég szép darab, ráadásul a tesómtól kaptam. Nekem nagyon sokat jelent.
Mira és Alexa két percig némán hallgattak. Én törtem meg a csendet egy szaftos beszólással:
- Na mi van, most siratjuk anyáék válásat?
Mire barátnőim észbe kaptak, kitört belőlük a vihogás. Szóval szerintük ez vicces. Ha - ha.
- Másnap reggel -
Kissé nyomottan ébredtem. Körülöttem még mindenki aludt, így elővettem a B épületet, és olvasni kezdtem. Már vagy 5 oldalt elolvastam, mikor Mira hirtelen megszólított:
- Psszt, Regi! Fent vagy?
Lenéztem. Az emeletes ágy alsó felén Mira üldögélt.
- Fent, természetesen - mosolyogtam. - Miért?
- Mennyi az idő? - suttogta Mira.
Ránéztem a telóm kijelzőjére.
- Nyolc óra negyvenöt - feleltem.
- Még húsz perc - türelmetlenkedett Mira. Ekkor Alexa is felült H2O - s pizsamájában és rövidnadrágjában.
- Jó reggelt, csajszik - köszöntött minket kedvesen, majd feltűnt, hogy beszélgetni kezdtünk.
Hirtelen megszólalt a trombita, amivel - gondolom - keltegetni akarták a többieket. Zafiráék kissé megtépve, de kijöttek a belső szobából. Nem is csoda, hiszen tegnap este éjjel fél ötig nézegették a Facebookot, miközben mi aludtunk.
Már kint álldogáltunk az udvaron, amikor a felügyelők számolni kezdtek minket. Zafiráék hiányoztak. Ugyanis a kis csapat  nem akarta, hogy a fiúk meglássák őket pizsamában. Amikor kiértek, a felügyelő néni belekezdett a mondandójába:
- A mai nap már komolyan beindul az olvasótábor. Előbb mindenki fogat mos, átöltözik, megfésülködik és megmosakszik, utána gyertek le az ebédlőbe reggelizni. Utána mindenki fogja a könyvét, amit elhozott, és olvas belőle tíz oldalt. Utána az udvaron szabadfoglalkozás. A többi programot majd délután mondom.
Mindannyian elmentünk a szobáinkba, és kikerestük a mai napra való ruhát. Én egy zöld pántos pólót és egy farmernadrágot választottam. Felvettem a Boritól kapott nyakláncot, majd rohantam fogat mosni és fésülködni.
Az ebédlőben már a társaság fele várta, hogy kihozzák a reggelit. Amikor kihozták - vajas zsemle volt párizsival -, mindenki enni kezdett. Reggeli után mindenki bement a szobákba, és elővették a hozott könyvet.

Itt is van a következő rész! Jó olvasást, remélem tetszeni fog
Alcím: Beköltözés

Mikor végre ledobtam a bőröndömet az ágyamra, kivettem a pizsamámat, és a párnám alá rejtettem. Ekkor a kezem megtapintott valamit. Kihúztam, és a kezemben ragadt egy nyaklánc. Méghozzá Bori egyik régi nyaklánca. Ezt onnan tudom, hogy kis kék rózsák voltak rajta. Azonnal kutakodni kezdtem a táskámban, és megtaláltam egy papírt is, amit Borin írt: " Szia Regi!
Hallottam a vitát a szüleink között. Szeretném, hogyha akkor is emlékeznél rám, ha szét leszünk szakítva! Ezért odaadom a kedvenc nyakláncomat. Hordd, és emlékezz mindig rám, ha a nyakláncra nézel! Jó táborozást! Puszi: Bori. "
Rögtön felvettem a nyakláncot, amikor kinyílt az ajtó, és Mira állt ott, bőröndökkel maga mögött. Azonnal odafutottam hozzá.
- Szia Mira! - köszöntöttem. - Nagyon örülök, hogy eljöttél!
- Jaj, Regi! - kiáltott. - Annyira nagyon örülök, hogy itt vagy! Nagyon szép a nyakláncod.
- Köszi, Boritól kaptam - mondtam.
- A húgodtól? - kérdezte Mira.
Bólintottam. Felmásztam az emeletes ágy felső részére, és lehoztam a papírt, amit Mira kezébe nyomtam. Ő halkan, egy szót sem szólva olvasta el a papírt, majd némán rám nézett.
- Szóval a szüleid...? - kezdte a kérdést, mire beleszóltam.
- Pontosan - feleltem. - Szét akarnak minket szakítani, csakhogy ne higgyék azt, hogy anya jár apával!
Elsírtam magam. Apa előtt nem akartam, mert még kiakadt volna, de már a veszekedésük után rázott a sírógörcs. Mira szótlanul átölelt, és így áltunk körülbelül fél órán át. Akkor aztán kinyílt az ajtó, és egy háromfős csapat lépett be rajta.
- Pfúúúúj, ebben a porfészekben leszünk, ezekkel? - nézett ránk undorodva, én pedig kirohantam a szobából.
Mira azonnal futott utánam, de ő sem tudta, merre tűntem el. Az udvaron, a fejemet az ölembe hajtva bőgtem, mikor valaki leült mellém.
- Zafiráék téged is piszkáltak?
Sóhajtva néztem fel. Mellettem egy barna hajú, szemüveges lány ült, és várta a válaszom.
- Aha - bólintottam.
- Ne törődj velük - szólt. - Amúgy Alexa vagyok.
- Én Regi - mondtam, és folytattuk a beszélgetést.
Körülbelül fél óráig tartott, amikor is vacsorázni kellett. Mindenki már az ebédlőben volt, mikor Alexa és én bementünk az ebédlőbe. A felügyelők ránk néztek, de nem szóltak semmit, csak mondták, hogy egyszerűen üljünk le. Amikor végeztünk a vacsival, felmentünk a szobákba, és aludtunk.

Legújabb történetem! Remélem tetszik!
Alcím: A tábor előtt

Már kora reggel felkeltem, hogy ne kelljen felébreszteni a tábor kezdete előtt. Kiskutyám mellettem még szundikált a kis kosarában, így kiosontam a fürdőszobába, és kifésültem hosszú, szőke hajam. Felvettem egy nyári, egyberészes ruhát, és felvettem a szandálomat. Már kinn álltam a kocsifelhajtón, amikor apa nagy álmosan kijött megkeresni.
- Hát te? - csodálkozott. - Már ilyen korán kinn vagy? Jut eszembe, Borit is fel kell vennünk, ő nem tudott átjönni, hogy így menjünk a táborokhoz.
- Rendben - bólintottam, majd apa felé fordultam. - Bori kinn lesz? Van egy kis beszédem vele.
- Mégis csak a tesód - mondta apa. - Tudom, hogy szereted, de így kellett lennie. Így alakult.
- Nem alakulhatott volna máshogy? - kérdeztem tőle halkan. - Nem alakulhatott volna úgy, hogy együtt maradtok?
- Akárhogy is, nem bírtuk volna - szólt apa, és megölelt. - Mindenhogy el kellett volna válnunk.
- De miért? - kezdtem kiabálni. - Miért nem beszéltétek meg velünk?
- Ne kiabálj! - szólt rám apa. - Még felébreszted a szomszédokat.
- Szóval nem akarod elmondani - toltam a bőröndömet a csomagtartóhoz, és vártam, hogy apa kinyissa.
Az út szótlanul telt, csak anyáék új házának kapujában sikkantottam fel, hogy láttam anyáék új házát, ahol a tesóm, Bori már integetett. Nagyon örültem, hogy újra látom, mert mégis nagyon hiányzott anyáék válása óta. Azonnal kipattantam, és  megöleltem. Bori be is ült az autónkba, miközben a lehúzott ablaknál hallottam anyáék beszélgetését.
- Tudod, hogy elvittem volna.
- Ugyan már! Tudod, mennyire hiányzott Reginek a tesója?
- Nem akarom, hogy legyen köztünk bármilyen kapcsolat, Lénárd.
- De a gyerekeink közt már csak lehet, nem? Vagy őket is szétválasztjuk a válásunk miatt? Azt akarod, hogy azt meséljék a
gyerekeiknek, hogy szétválasztottuk őket? Gondolkozz már, Ella! Ezt akarod?
- Inkább, mint hogy azt higgyék, hogy még mindig szeretlek.
- Néha szinte sajnálom, hogy elvettelek.
- Én azt, hogy egyáltalán találkoztam veled.
Apa dühösen ült be az autóba, és elhajtott. Borit rögtön kitette, velem pedig ment tovább. Amikor a tábor előtt álltunk, már kiszálltam az autóból, amikor apa megszólított:
- Regi?
Hirtelen megfordultam, és apára néztem, mint aki várta, hogy szóljak valamit:
- Igen?
- Gondolom, hallottad a beszélgetésünket Ellával.
- Miért ne hallottam volna? Tényleg szét akar szakítani minket Borival?
- Látod. Hát, ez a helyzet.
- Tudod, mit kívánok néha? - néztem az égre, hát ha arra jár egy hullócsillag. - Hogy mindez csak egy álom legyen, és mire felébrednénk, anya és te kész reggelivel vártok minket.
- Ez csak álom, Regi. Én nagyon szeretlek mindhármotokat. Ella azonban nem. Ellának csak az a fontos, hogy ne higgyék azt, hogy járunk. Persze Ellát sem szeretem úgy, mint egy feleséget, de mint egy barátot. De tudod, hogy ti vagytok az elsők a  számomra. Te és Bori. Senki más.
- Nagyon szeretlek, apa.
- Én is, kicsim. Nagyon. De most menj, mert elkésed a feliratkozást.
Mosolyogva intettem apának, majd a bőröndömet húzva elindultam a panzió felé.

Elhoztam ezt a részt. Aki ráér, olvassa el! :D

Keddi napra virradt. Ma Timivel terveztem találkát, Borinak pedig "állítólag" elmaradt a gitárja, így Nórival találkozott.
Csakhogy Borit még reggel felhívták, hogy a gitáróra mégsem marad el, és mondja le a mai napra tervezett minden programját, mert fél öt körül már bent kell lennie. Ebből nem lett semmi. Bori nem ment el gitárra, Dávid és Laura "összekaptak"...
Szóval ma minden összejött. Na de kezdjük a legelején, a reggellel...
Fél hétkor már Borit vártuk az előszobában, aki "túllelkesedett", hogy nem lesz gitárórája, és hogy nyugodtan találkozhat Nórival. Erősre vettük, hogy ezt iktatta be az elmaradt gitárja helyett, de az ő élete, ő dönt arról, hogy mit csinál. És ha Nórival akar találkozni és beszélgetni, és találkozni, akkor vele találkozik. Így mentünk el a suliba. Útközben Bori kapta a telefont, hogy mégsem marad el a gitárja. Idézem:
- Jó reggelt!
- ... - mondta a gitártanárja, de én nem értettem semmit.
- Micsoda!? - ezt Bori ijedt arckifejezése váltotta fel. - Tehát már beiktattam egy programot!
- ... - ezt ismét a gitártanár mondta, de mint mindig, csak Bori értette hogy mit mondtak a vonal túlsó felén.
- És... - kezdte Bori. Komolyan, már azt hittem, hogy megint megbolondult, annyira akar talizni Nórival. - Ha inkább szerdán lenne újabb gitárórám???
- ... - Leilával összenéztünk, mivel szerintem a pasas ezzel nem értett egyet. Bori persze el is szontyorodott, majd  szomorúan a vonalba mondta:
- Akkor fél öt körül ott leszek.
Azzal letette. Leilával ránéztünk; már majdnem megkérdeztem, hogy tényleg képes lesz-e lemondani a találkát, de akkor viszont elkezdte:
- Mielőtt megszólalnátok... - mondta. Pedig már majdnem kinyitottam! - Ti tényleg azt hiszitek, hogy képes leszek lemondani a talit Nórival? Hát nem! És nem érdekel mit kapok, szólhattak volna előbb, hogy mégse lesz gitáróra!
Bori forró dühvel, mi pedig őszinte féltéssel vonultunk be a suliba. Na, nem Nóri miatt féltünk, az eléggé butaság lett volna, hanem, hogy mi lesz ezután. Bori vajon csak leszidást kap csak, vagy igazolatlant? Féltettem. És utoljára mondom,  hogy nem Nóritól!!
Mielőtt bementem volna a hatodikba, egy vitát hallottam. Nem más vitázott, mint a "Legősibb páros". Belehallgattam ( na jó, nem hallgatóztam, de megakadt a fülem valamin... Na jó. Akkor hallgatóztam. )
- Nem hiszem el, hogy ilyeneket feltételezel rólam! - ezt Laura mondta, aki feltehetően mérges volt Dávidra (?). Pedig olyan aranyosak együtt. Hm.
- Nem feltételezem, tudom! - hallottam Dávid hangját, szóval ez "valódi" vita volt.
Elég volt ennyit hallgatni, inkább berohantam a hatodikba.
Tíz perccel tesi előtt már lent voltunk a teremben, és kosaraztunk. Én odamentem Ricsihez.
- Szia! - mosolyogtam.
- Szia! - mosolygott, miközben ezt mondta: - Mit szeretnél?
- Tudsz titkot tartani? - kérdeztem vissza, mire ő csak ennyit mondott:
- Mi az a "nagy titok"?
- Szerintem a "legősibb párosnak" hamarosan vége. - mondtam, mire ő nevetni kezdett.
- Szerintem nem. - felelt. - Dávidék tök cukik együtt, de Bori... Vagyis... izé...
- Tudom, hogy tetszik! - böktem oldalba, majd a szemébe néztem.
Délután átmentem Timihez, és elmeséltem a vitát. Nem sokáig maradtam, mentem haza.
Senki nem volt otthon, csak Bori ücsörgött otthon, és a gitáros ellenőrzőjét lapozgatta. Szín ötös, miért?
- Szia! - köszöntem. - Mi a baj?
- Szia! - motyogta szomorúan. - Gyere ülj le mellém!
Leültem. Felém tartotta az ellenőrzőjét, miszerint nem ment be a mai gitárra. Anya hamarosan hazatért, így Bori neki is  elmondta. Szegény anya kiakadt. Rendesen...

Szép, havas napra virradt Budapesten. Amikor felkeltem, bár a hó elállt, akkora hó volt, hogyha az egészet begyűjtenék, akkor akár hét hóbarlangot lehetne készíteni. De inkább nem élek hasonlatokkal. Először is, elmentünk a suliba, ahol rögtön Dávid és Laura "randevúja" fogadott. Timi utána elkezdte mondogatni, hogy ők a "legősibb" páros a suliban, már első óta együtt vannak, és hogy a maguk kis zavarában szerelmeskednek. Ez mondjuk tök ari, meg minden, de nem arra voltam kíváncsi, hogy a suli történetében ki a "legősibb páros". Inkább beálltunk a büfé előtt ácsingózó sorba, és én rendeltem egy müzliszeletet, Timi pedig egy tábla fehércsokit rendelt. Éppen a büfés rendelésünket adtuk le, amikor megszólalt Aronchupa- I'm an Albatraoz. Laura sziszegett, majd kinyomta a telefont, és visszafordult Dávidhoz. Hm. Ez aztán a szerelem. Timivel leültünk a 2-es asztalhoz, majd vártuk, hogy kész legyen a rendelés. Lassan kész is volt ( valójában már előbb, csak hát voltak még sokan ), így hát Timi kiment a rendelésünkért, én pedig a távolodó alakját néztem. Valójában elég gyorsan hozzászoktam az új sulihoz. Már van pár barátom az osztályban. Ott van Ricsi, Timi, Nóri és Kamilla. Nóri Bori LB-je, de vele is jóban vagyok, csak úgy megjegyzem... Hihi.
Tíz perccel tesi előtt az egész suli a tornateremben nyüzsgött, valaki kosárra dobott, valaki focizott, valaki fogózott. Én kosárra dobtam, amikor mögöttem megszólalt két hang:
- Kosárra dobó verseny? - kérdezte a hang, miközben komótosan megfordultam, és Laci állt mögöttem. Barna szemeivel rám nézett. Nem mondhattam nemet! Végül mögém állt, és várta amíg dobok. Az enyém csont nélkül bement.
- Gratulálok, szép dobás! - kacsintott Laci, majd ő is dobott.
Később megjött Timi is, így hamarosan hárman dobáltuk a kosárlabdát. Végül tesi után Borival hazamentem. Illetve Boriék haza, én gitárórára. Már rohantam is volna be a gitáromért, amikor anyáék megállítottak:
- Várjatok egy kicsit! - kezdte, én pedig ledermedtem. Mégis miért? Anya lemondta a gitárórát? De miért? - Csak valamit át szeretnénk adni. Utókarácsonyi ajándékként...
- Mit? - kíváncsiskodott Bori, én pedig halványan elvigyorodtam. Anya egy "Cicc, cicc"-el hívogatta az ajándékokat (?), mire három kiscica jött ki a szobából. Én egy szürkét kaptam, Bori egy feketét, Leila pedig egy Sfinx-et. Végül el tudtam menni gitárra is, de az estét egyértelműen Pamaccsal ( az én cicámmal ), Bori Füstivel (az övével ), Leila pedig Szaffival ( az övével ), töltöttük.

Senki nem komizik!!!!! Komizzatok má'!

Ma kiderül a buli rész... És mi lesz itt még?

Leila megköszönhette Borinak, hogy csütörtökön nem találkozhat Ellával. Anya ugyanis ezután mindhármunkat eltiltott az LB- inktől való találkozástól. Így én nemcsak hogy nem vihettem Timinek a leckét, de még el sem mehettem hozzá. Nos hát, köszi Bori!
Szóval a mai nap is rosszra sikeredett... Majdnem. Ugyanis az igazgatónő bejött, és közölte, hogy két hét múlva egy bulit  fognak tartani, és mindenkinek ott a helye. Anya pedig, drááááááááága ofőnk Ellára bízta a feladatot, hogy vigye Timinek a  leckét. Na ne máááááár! Az én barátnőm, de én legalább elmentem gitárra. Ez nagyon nem igazság!
Tesi előtt öt perccel ismét a teremben nyomultunk, és kosaraztunk. Ricsi odajött hozzám, és félrehívott.
- Elhívlak a bálba. - közölte, majd látva csodálkozó arckifejezésem, folytatta. - Ezzel nem csak féltékennyé teszem Borit, de még azt is elérem, hogy örüljön, mikor bevallom, hogy tetszik nekem. Na? Akkor eljössz velem?
- Oké, de csak akkor, ha én is féltékennyé tehetek valakit. - pillantottam féloldalasan Lacira, mire Ricsi ( immár másodszor) elnevette magát:
- Lacit? Nos, sok sikert hozzá!
Azzal otthagyott, én pedig folytattam a kosárra dobást. Amikor becsöngettek, csak az járt a fejemben, hogy Ricsi elhívott. És Bori? Őt ki hívta el? Naná, hogy Ő! Láttam, hogy a pálya másik végében dumálnak, és Bori hevesen bólogat. Legalább nem csak ő fog kiakadni, ha kiderül, hogy Ricsi elhívott... De én is! Na, mindegy.
Hazafelé menet én rohantam ( haza a gitáromért ), Bori és Leila pedig komótosan sétált haza. Hiába, Bori ilyen szerdán és  hétfőn. Leila pedig... Szinte a pénteken kívül minden nap.
Gitáróra után rohantam haza, ahol Bori és Leila épp társasoztak. Félrehívtam Borit, és elmondtam, hogy Ricsi elhívott. Ő meg erre bevallotta, hogy őt is Laci. Így, miután kilatolgattuk az esélyeinket, hogy miért hívta el mindkettőnket egy másik fiú, Bori visszament társasozni, én pedig tanulni mentem. Holnap természet témazáró.
Este olyan 8 óra felé dugtam csak ki a fejem a szobámból, de Boriék már nem voltak ott. Elmentem vacsorázni, majd végül  megtusoltam, és bementem a szobámba, aludni. Mielőtt elaludtam volna, végigsimítottam Pamacs szőrén.
- Nagyon szeretlek, cica. - sóhajtottam, és megsimogattam a fejét. - És nagyon örülök, hogy itt vagy. Mellettem.
Végül lehunytam a szemem, és elaludtam.

Három rész... Ebben a részben Bori lógása lesz

Keddi napra virradt. Ma Timivel terveztem találkát, Borinak pedig "állítólag" elmaradt a gitárja, így Nórival találkozott.
Csakhogy Borit még reggel felhívták, hogy a gitáróra mégsem marad el, és mondja le a mai napra tervezett minden programját, mert fél öt körül már bent kell lennie. Ebből nem lett semmi. Bori nem ment el gitárra, Dávid és Laura "összekaptak"...
Szóval ma minden összejött. Na de kezdjük a legelején, a reggellel...
Fél hétkor már Borit vártuk az előszobában, aki "túllelkesedett", hogy nem lesz gitárórája, és hogy nyugodtan találkozhat Nórival. Erősre vettük, hogy ezt iktatta be az elmaradt gitárja helyett, de az ő élete, ő dönt arról, hogy mit csinál. És ha Nórival akar találkozni és beszélgetni, és találkozni, akkor vele találkozik. Így mentünk el a suliba. Útközben Bori kapta a telefont, hogy mégsem marad el a gitárja. Idézem:
- Jó reggelt!
- ... - mondta a gitártanárja, de én nem értettem semmit.
- Micsoda!? - ezt Bori ijedt arckifejezése váltotta fel. - Tehát már beiktattam egy programot!
- ... - ezt ismét a gitártanár mondta, de mint mindig, csak Bori értette hogy mit mondtak a vonal túlsó felén.
- És... - kezdte Bori. Komolyan, már azt hittem, hogy megint megbolondult, annyira akar talizni Nórival. - Ha inkább szerdán lenne újabb gitárórám???
- ... - Leilával összenéztünk, mivel szerintem a pasas ezzel nem értett egyet. Bori persze el is szontyorodott, majd  szomorúan a vonalba mondta:
- Akkor fél öt körül ott leszek.
Azzal letette. Leilával ránéztünk; már majdnem megkérdeztem, hogy tényleg képes lesz-e lemondani a találkát, de akkor viszont elkezdte:
- Mielőtt megszólalnátok... - mondta. Pedig már majdnem kinyitottam! - Ti tényleg azt hiszitek, hogy képes leszek lemondani a talit Nórival? Hát nem! És nem érdekel mit kapok, szólhattak volna előbb, hogy mégis lesz gitáróra!
Bori forró dühvel, mi pedig őszinte féltéssel vonultunk be a suliba. Na, nem Nóri miatt féltünk, az eléggé butaság lett volna, hanem, hogy mi lesz ezután. Bori vajon csak leszidást kap csak, vagy igazolatlant? Féltettem. És utoljára mondom,  hogy nem Nóritól!!
Mielőtt bementem volna a hatodikba, egy vitát hallottam. Nem más vitázott, mint a "Legősibb páros". Belehallgattam ( na jó, nem hallgatóztam, de megakadt a fülem valamin... Na jó. Akkor hallgatóztam. )
- Nem hiszem el, hogy ilyeneket feltételezel rólam! - ezt Laura mondta, aki feltehetően mérges volt Dávidra (?). Pedig olyan aranyosak együtt. Hm.
- Nem feltételezem, tudom! - hallottam Dávid hangját, szóval ez "valódi" vita volt.
Elég volt ennyit hallgatni, inkább berohantam a hatodikba.
Tíz perccel tesi előtt már lent voltunk a teremben, és kosaraztunk. Én odamanetem Ricsihez.
- Szia! - mosolyogtam.
- Szia! - mosolygott, miközben ezt mondta: - Mit szeretnél?
- Tudsz titkot tartani? - kérdeztem vissza, mire ő csak ennyit mondott:
- Mi az a "nagy titok"?
- Szerintem a "legősibb párosnak" hamarosan vége. - mondtam, mire ő nevetni kezdett.
- Szerintem nem. - felelt. - Dávidék tök cukik együtt, de Bori... Vagyis... izé...
- Tudom, hogy tetszik! - böktem oldalba, majd a szemébe néztem.
Délután átmentem Timihez, és elmeséltem a vitát. Nem sokáig maradtam, mentem haza.
Senki nem volt otthon, csak Bori ücsörgött otthon, és a gitáros ellenőrzőjét lapozgatta. Szín ötös, miért?
- Szia! - köszöntem. - Mi a baj?
- Szia! - motyogta szomorúan. - Gyere ülj le mellém!
Leültem. Felém tartotta az ellenőrzőjét, miszerint nem ment be a mai gitárra. Anya hamarosan hazatért, így Bori neki is
elmondta. Szegény anya kiakadt. Rendesen...

Négy rész a nagy buliig! Olvassátok, olvassátok... Lééééci....

Szép, havas napra virradt Budapesten. Amikor felkeltem, bár a hó elállt, akkora hó volt, hogyha az egészet begyűjtenék, akkor akár hét hóbarlangot lehetne készíteni. De inkább nem élek hasonlatokkal. Először is, elmentünk a suliba, ahol rögtön Dávid és Laura "randevúja" fogadott. Timi utána elkezdte mondogatni, hogy ők a "legősibb" páros a suliban, már első óta együtt vannak, és hogy a maguk kis zavarában szerelmeskednek. Ez mondjuk tök ari, meg minden, de nem arra voltam kíváncsi, hogy a suli történetében ki a "legősibb páros". Inkább beálltunk a büfé előtt ácsingózó sorba, és én rendeltem egy müzliszeletet, Timi pedig egy tábla fehércsokit rendelt. Éppen a büfés rendelésünket adtuk le, amikor megszólalt Aronchupa- I'm an Albatraoz. Laura sziszegett, majd kinyomta a telefont, és visszafordult Dávidhoz. Hm. Ez aztán a szerelem. Timivel leültünk a 2-es asztalhoz, majd vártuk, hogy kész legyen a rendelés. Lassan kész is volt ( valójában már előbb, csak hát voltak még sokan ), így hát Timi kiment a rendelésünkért, én pedig a távolodó alakját néztem. Valójában elég gyorsan hozzászoktam az új sulihoz. Már van pár barátom az osztályban. Ott van Ricsi, Timi, Nóri és Kamilla. Nóri Bori LB-je, de vele is jóban vagyok, csak úgy megjegyzem... Hihi.
Tíz perccel tesi előtt az egész suli a tornateremben nyüzsgött, valaki kosárra dobott, valaki focizott, valaki fogózott. Én kosárra dobtam, amikor mögöttem megszólalt két hang:
- Kosárra dobó verseny? - kérdezte a hang, miközben komótosan megfordultam, és Laci állt mögöttem. Barna szemeivel rám nézett. Nem mondhattam nemet! Végül mögém állt, és várta amíg dobok. Az enyém csont nélkül bement.
- Gratulálok, szép dobás! - kacsintott Laci, majd ő is dobott.
Később megjött Timi is, így hamarosan hárman dobáltuk a kosárlabdát. Végül tesi után Borival hazamentem. Illetve Boriék haza, én gitárórára. Már rohantam is volna be a gitáromért, amikor anyáék megállítottak:
- Várjatok egy kicsit! - kezdte, én pedig ledermedtem. Mégis miért? Anya lemondta a gitárórát? De miért? - Csak valamit át szeretnénk adni. Utókarácsonyi ajándékként...
- Mit? - kíváncsiskodott Bori, én pedig halványan elvigyorodtam. Anya egy "Cicc, cicc"-el hívogatta az ajándékokat (?), mire három kiscica jött ki a szobából. Én egy szürkét kaptam, Bori egy feketét, Leila pedig egy Sfinx-et. Végül el tudtam menni gitárra is, de az estét egyértelműen Pamaccsal ( az én cicámmal ), Bori Füstivel (az övével ), Leila pedig Szaffival ( az övével ), töltöttük.

Hűűűűűű, már a felénél tartok!!! Még öt rész, és elkezhdem a második évadot!

Amikor felébredtem, nagyban esett a hó. Tegnap este kezdett el hullani, ha néha el is állt, pár perc múlva újra rázendített.
Eléggé befedte már a házakat, de ezen nem is lepődtem meg. Felhajtottam a laptopom, mert bár telefonon akartam interntezni, az tegnap este lemerült... Ahogy a laptopom is. Mivel csak a laptopomra volt jelen pillanatban szükségem, a töltője Leilánál volt, ugyanis kölcsönkérte az Ő laptopjához. Átslisszoltam a szobájába, és megragadtam a laptoptöltőt. Leila azonban
felébredt, és rámförmedt:
- Hát te?
- Öööö... - komolyan, lehetnék néha értelmesebb is. - A laptoptöltömért slisszoltam be.
- Hogy zenét hallgathass? - förmedt rám újból, én pedig kis híján összeestem. Ilyeneket hisz rólam?
- Nem. - feleltem gúnyosan. - Az időjárás megtekintéséhez kell a töltőm.
- Jó, vidd. - intett Leila. - De ha kimész, megkérhetlek rá, hogy becsukd az ajtót?
- Persze, szívesen. - bólintottam, majd a laptoptöltömmel együtt kislisszoltam Leila szobájából, be az enyémbe.
Miután töltőre raktam a laptopom, bekapcsoltam, és rámentem az időjárásra, azt írták, a ma délig még biztos havazni fog. Na, ez is jobb, mint a semmi. Utána kikapcsoltam a laptopom, és a telefonom akartam elővenni... Na de annak a töltője sem volt nálam, hanem Borinál, mert Ő is elkérte tegnap. Így hát az Ő szobájába is átslisszoltam. Meglepetésemre Bori ébren volt.
- Jó reggelt. - köszöntem. - Kell a telótöltőm.
- Jó reggelt. - köszöntött Bori, és egy kicsit a szekrényében turkált. - Tessék, itt van.
- Köszi. - mosolyogtam rá, és kimentem.
Fél órával később Lídia szólt, hogy jöjjek ki az előszobába. Kimentem. Borit, és Leilát is kihívta. Hát, őszintén, fogalmam sem volt, mire készül Lídia. Végül azt mondta, hogy menjünk el egy kicsit kirándulni, úgyis ránk férne. Egy nap Boriékkal?
Hógolyózáásal, hóemberépítéssel, és hóangyalépítéssel? Jöhet!
Természetesen ugrottunk be a szobáinkba értesíteni a csajokat. Vagyis ugyebár én Timit, Bori Nórit, Leila pedig Lillát.
" Szia Timi! Jössz hógolyózni, és ehhez hasonló havas dolgokat csinálni? "
Pár perccel később jött a válasz:
" Máris! Felöltözök, és rohanok hozzátok! Várjatok meg! "
" Oké! "
Amikor végre megérkeztek a csajok is, mind a hatan elindultunk az erdőbe. Ott aztán kerestünk egy jó kis helyet, és épp  eléggé kiszórakoztuk magunkat. Korcsolyáztunk a befagyott tó jegén, szánkóztunk, hóembert építettünk, hógolyócsatáztunk, és hóangyalokat is csináltunk. Mindezt négy óra alatt.
Utána, mivel már megfáztunk, elindultunk hozzánk. Lídia finom ebédet csinált mindenkinek, így a csajok is ottmaradtak nálunk egy kicsit. Miután megebédeltünk ( lángos volt ), Timiék már rohantak is haza.
Utána anyáékkal is csináltunk egy hóembert. Este kilenc körül kerültem ágyba, de nem feledtem a nap eseményeit. Kaptam egy SMS-t is:
" Jó volt a mai nap! Hétfőn találkozunk! T. "
Természetesen Timi volt. Mosolyogva pötyögtem be a választ:
" Szerintem is jó volt! Jó éjt! B. "
Már alig vártam, hogy hétfő legyen, és Timivel kivesézhessük a mai napot. Én még sosem éreztem ilyet: Azt hiszem, ez IGAZI barátság.