Cami naplója

Hű... Átjövök ide, és itt írom.... Nem tudom, de szeretném, ha kommentelnétek! :)

Mind a hat órám után Boriékkal rohantam haza a gitáromért. Anyával utána elindultunk a zeneiskola gitárszakára. Bori is  gitározik, de neki más a tanára (így el van kerülve az esetleges félreértés, miszerint Borival végigduzzogjuk az utat, hogy nem szeretjük, hogyha "Egymással megyünk gitárórára" meg "Nem elég, hogy suliba is együtt járunk, még ide is" kijelentésekkel idegesítjük egymást. Így anya azt találta ki, hogyha amúgy is alig viseljük el egymást (pedig itthon Bori és én a másik  szavára megyünk csak ki... Érdekes...), külön sulikba irat, és nekem lett az a nagy szerencsém, hogy ahol anya tanít, oda
járok suliba, és hétfőn és szerdán vannak óráim, mindegyik másfél órás, addig Borinak kedden és csütörtökön. Szegény anya meg pénteken Leilát hordja furulyaórákra... Na, mindegy.
Amúgy ez a csütörtöki gitáróra azért jött be, mert hétfőn a tanáromnak, vagyis anyának fájt a feje, és nem tudott bejönni.
Ezért úgy döntött a zenesuli igazgatója, hogy hétfőn nem lesz gitáróra, hogy mikor pótoljuk be, azt senki nem tudta. És ugye ma reggel jött az értesítés anyától, hogy ma pótoljuk be az elmaradt órát. Na de nem baj, legalább Bori is elment, és amikor hazaérek, nem jön elém, hogy "Hehe, nekem csak holnap lesz gitárórám." Na de ez is mindegy. Mikor odaértünk a zenesuliba, anya be is ment a gitárterembe. Én követtem, majd bemelegítettem a gitár húrjait. Egész gyorsan megvoltam, így kezdődhetett az óra. Másfél óra volt szükséges, utána anyával a büfében ültünk, és csokit ettünk. Közben beszélgettünk.
- Ne feledd, hétfőn ugyanúgy lesz órád. - mondta, miközben végigfürkészett. - Valami baj van?
- Ja semmi, csak elbambultam. - feleltem, mert tényleg máshol jártam. Lacin gondolkodtam. - Mondd, mi is a házi?
- A kedvenc dalszövegedet kell elénekelni és gitározni. - felelte anya, és beleharapott a csokiba. - Akkor? Mehetünk?
Némán bólintottam, és felkeltem. Elindultunk haza.
Borit a zenesulinál vártuk, aki öt percen belül ki is jött, csokival a kezében. Így mentünk haza, éppen ecsetelte a házit,  mikor felszálltunk a buszra. Tíz percen belül hazaértünk, én leültem tanulni, Bori meg nem tudom, mit csinált.
Este fürdés és vacsora után lefeküdtem aludni. Álmomban egy másik dimenzióban találtam magam, ahol Laci várt, kezében egy gitárral.
- Ezt neked írtam. - állt fel, és belekezdett. Aztán közel lépett hozzám, és megcsókolt. Hirtelen felriadtam. Lídia ijedten rontott be.
- Történt valami? - nézett rám.
- Semmi. - feleltem. - Rosszat álmodtam.
Pedig valójában nem is volt rossz álom, csak hát mi másra riadtam volna fel!? Lídia megnyugtatott, hozott nekem narancslevet is, én pedig éjfél körül nyugodtan feküdten vissza aludni.