Cami naplója

Itt a harmadik rész is! Jó olvasást!
Alcím: Ismeretlenek és ismerősök, barátok és ellenségek

Vacsora után még tölthettünk egy kis időt az udvaron, utána - mivel éjfélkor kellett csak aludni mennünk -, bent lehettünk a szobákban. Zafira és kis bandája a belső szobában vert tanyát, Alexa, Mira én és pár ismeretlen ember rekedtünk kinn. A szomszéd szobában a fiúk hangoskodtak, Zafiráék a Facebokoon jelölgették egymást, Alexa a szemüvegét tisztogatta, Mira SMS - ezett a fiújával, én pedig a Hűvösvölgyi suli - B épületet olvastam. Egyszóval valamilyen lincshangulat uralkodott a külső szobában. A mellettünk lévőben - ahol Zafiráék négyes csapata volt -, vihogások hallatszottak, visszanézték a gyerekes képeket, a bikiniseket, ahogy a Balaton partján üldögélnek stb. Mira hirtlen lerakta a telefonját a párnára, Alexa is abbahagyta a szemüvege törölgetését. Egy pillanat alatt kapcsoltam, és én is összecsuktam a könyvem. Alexára néztem, aki felvette a szemüvegét, és Mirára meg rám nézett.
- Mi van? - néztem hirtelen körbe. - Mennyi az idő?
- Egy óra múlva éjfél - nézegette a telója kijelzőjét Mira. - Lassan mehetnénk tusolni.
- Hű, már egy óra múlva? - csodálkoztam. - Ennyit olvastam?
Mira és Alexa bólintottak, majd fogtuk a pizsinket, a törölközőnket, a fürdőszivacsunkat, a fogkefénket és én egy hajgumit.
Tudom butaságnak hangzik, de én éjszakára felkötöm a hajam, hogy másnap reggel ne húzza a fésű. A fürdőben három tusoló volt, így mindhármunknak jutott hely. Elég gyorsan végeztünk, utána éjfélig azt csináltunk, amit akartunk. Én a nyakamig húztam a takarót, és némán a plafont néztem. Nem sokáig. Mira és Alexa hirtelen felültek az ágyamra.
- Hol van a szép nyakláncod? - kérdezte Mira.
- A táskámban - suttogtam, nehogy Zafiráék meghallják. - Elég szép darab, ráadásul a tesómtól kaptam. Nekem nagyon sokat jelent.
Mira és Alexa két percig némán hallgattak. Én törtem meg a csendet egy szaftos beszólással:
- Na mi van, most siratjuk anyáék válásat?
Mire barátnőim észbe kaptak, kitört belőlük a vihogás. Szóval szerintük ez vicces. Ha - ha.
- Másnap reggel -
Kissé nyomottan ébredtem. Körülöttem még mindenki aludt, így elővettem a B épületet, és olvasni kezdtem. Már vagy 5 oldalt elolvastam, mikor Mira hirtelen megszólított:
- Psszt, Regi! Fent vagy?
Lenéztem. Az emeletes ágy alsó felén Mira üldögélt.
- Fent, természetesen - mosolyogtam. - Miért?
- Mennyi az idő? - suttogta Mira.
Ránéztem a telóm kijelzőjére.
- Nyolc óra negyvenöt - feleltem.
- Még húsz perc - türelmetlenkedett Mira. Ekkor Alexa is felült H2O - s pizsamájában és rövidnadrágjában.
- Jó reggelt, csajszik - köszöntött minket kedvesen, majd feltűnt, hogy beszélgetni kezdtünk.
Hirtelen megszólalt a trombita, amivel - gondolom - keltegetni akarták a többieket. Zafiráék kissé megtépve, de kijöttek a belső szobából. Nem is csoda, hiszen tegnap este éjjel fél ötig nézegették a Facebookot, miközben mi aludtunk.
Már kint álldogáltunk az udvaron, amikor a felügyelők számolni kezdtek minket. Zafiráék hiányoztak. Ugyanis a kis csapat  nem akarta, hogy a fiúk meglássák őket pizsamában. Amikor kiértek, a felügyelő néni belekezdett a mondandójába:
- A mai nap már komolyan beindul az olvasótábor. Előbb mindenki fogat mos, átöltözik, megfésülködik és megmosakszik, utána gyertek le az ebédlőbe reggelizni. Utána mindenki fogja a könyvét, amit elhozott, és olvas belőle tíz oldalt. Utána az udvaron szabadfoglalkozás. A többi programot majd délután mondom.
Mindannyian elmentünk a szobáinkba, és kikerestük a mai napra való ruhát. Én egy zöld pántos pólót és egy farmernadrágot választottam. Felvettem a Boritól kapott nyakláncot, majd rohantam fogat mosni és fésülködni.
Az ebédlőben már a társaság fele várta, hogy kihozzák a reggelit. Amikor kihozták - vajas zsemle volt párizsival -, mindenki enni kezdett. Reggeli után mindenki bement a szobákba, és elővették a hozott könyvet.