Sziasztok! :)

 

Ne haragudjatok hogy mostanában nem írtam semmit a blogba.Azért nem mert mostanában elég elfoglalt voltam.De megpróbálok minél többet fent lenni itt ebneveldén és írni a blogot

Sziasztok feltortek a felhasznimat ha csunyakat irnak az en nevemmel akkor az nem en vagyok hanem mas .

Jajj emberek nem tudok aludni itt horkolnak a masik szobába XD

Kérdezzetek bármit én válaszolok :)

- ...szeretni Téged! És kész! Nem, nem jó! - mondta, azzal összegyűrte a papírlapot.
Táskájából előhalászott, egy újabb papírt, a másikat pedig a már félig megtelt szemetesbe dobta. Barna haját, hogy ne hulljon a szemébe, kontyba kötötte, mielőtt elkezdett újra írni.
Hermione Granger a tél minden bizonnyal legmelegebb napját a könyvtárban töltötte. Egy levelet próbált írni. Valentin napra, ami már vészesen közeledett.
Sosem gondolta volna, hogy ennyire megszereti a fiút. Hiszen hat évig tiszta szívből gyűlölte.
De az arca, a haja, szépen ívelt orra, keskeny, hívogató szája, és igéző szürke szeme teljesen levette a lábáról.
- Nocsak, Granger, írni tanulsz? - az álmodozásból egy gúnyos hang zökkentette ki.
A megszólított megfordult, így szemben találta magát Draco Malfoyjal. Szíve hihetetlen vágtába kezdett. Mintha ki akart volna szakadni testéből. Hermione sóhajtott, hogy meg tudjon szólalni, majd ennyit mondott.
- Szállj le rólam, Malfoy! - hangja határozottan csengett, pedig a hetedik éve elejétől imádta a fiúval való összes veszekedésüket.
Mert hallhatta a hangját.
Még sosem látta ennyire helyesnek az előtte álló fiút. Pedig sokszor figyelte, még ha nem is voltak egy helyen. Az összes órán rajta legeltette szemét, ebéd közben mindig úgy ült, hogy láthassa szívének vágyálmát. Draco most csak egy egyszerű fehér inget, és egy farmer viselt. Tejföl szőke haja rendezetlen volt, szabálytalanul hullott szemébe, ami gúnytól csillogott. 
Mivel a könyvtárban nagyon hideg volt, és, kettőjükön kívül, mindenki a szabadban volt, Hermione érezte az előtte álló fiú testéből áradó meleget.
Ez teljesen elvette eszét. Végignézett Dracón, tekintete az ajkán állapodott meg. 
A fiú felvont szemöldökkel várta, hogy mond-e valamit a lány, az nem szólt semmit. 
- Tudod, sárvérű, azt hittem hogy a te fajtád szereti a napfényt. Ehhez képest te itt ülsz, és írogatsz valamit - mondta, és végig száján érezte a lány tekintetét. A gondolatra, hogy egy sárvérű az ő csókjára vágyik, elmosolyodott, majd közelebb lépett az asztalhoz. Hermione gyorsan reagált, felkapta a teleírt lapot, és táskájába gyűrte.
- Hagyj békén, Malfoy - mondta, majd elindult kifelé a könyvtárból.
Útközben beledobta a levelet, az egyik ládába a sok közül, amiket Valentin napig állítottak fel a kastély több pontján.
A klubhelyiségbe vezető úton végig az előbbi incidensen agyalt. 
- Mégis miért érdekli Draco Malfoyt, az, hogy én szeretem-e a napot, vagy sem? - gondolta, majd megrázta fejét. - Nem! Nem hihetem azt, hogy érdeklődik irántam. Ezt nem képzelhetem! - utasította magát.
Azon az éjjel nem sokat aludt, ha el is bóbiskolt, szerelméről álmodott.
Az éjszaka kellős közepén egy vers fogalmazódott meg benne. Miután felriadt, és leírta ezt, békés álomtalan álommal aludta át az éjszaka hátralevő részét.

Reménytelen szerelem

Meghallom hangját,
Szívem táncra perdül.
Nem látom az arcát,
Ez emészt belülről.

Szívemben a szerelem
Már elhatalmasodott
Tudom, hogy nem éri meg,
Mégis várom. Nagyon.

Megbízhatsz bennem!

- Istenem! Miért vagyok ilyen béna? Ez csak egyszerű bűbáj... - Hermione hangja nagyon hisztérikusnak hatott, miközben a tükör előtt próbálta helyre tenni rakoncátlan barna fürtjeit.
Még csak reggel fél nyolc volt, de az ifjú boszorkány már majdnem elkészült az öltözködéssel. Aznap volt a szerelmesek napja, vagyis a hőn szeretett fiú aznap kapta meg a neki szánt levelet. Hermione emiatt volt ennyire izgatott, kíváncsi volt, hogy Draco, aki eddig mindennél jobban gyűlölte, mit fog szólni ahhoz, hogy egy griffendéles lány, aki a tetejébe még sárvérű is, beleszeretett. Kicsit félt a választól, de tudni akarta, hogy tudná-e valaha is szeretni a fiú. 
Mikor sikerült megigazítani haját, nagyot sóhajtott, és kilépett a portrélyukon. Elindult az iskolában sétálni, mivel a reggeliig még volt egy óra.
Eközben a Mardekár klubhelyiségben Draco Malfoy készülődött a könyvtárba. Tanulnia kellett, mert apja ráparancsolt, hogy zárkózzon fel a jegyeket tekintve, különben nem vehet részt többet, a kúrián tartott megbeszéléseken.
Szóval magára kapta ruháit, amit már előző nap kikészített, hogy ne keltse fel a többieket. Egy zöld inget vett föl, aminek felső gombjait nyitva hagyta, és egy egyszerű farmert. Mikor a tükörbe nézve megállapította, hogy mennyire jól néz ki, kilépett az ajtón, és a könyvtár felé vette az irányt. Szerette azt a helyet. Főleg, ha ott nem voltak idegesítően tudálékos sárvérűek. Draco befordult az utolsó sarkon, és nagyon megilletődött. Nem gondolta volna, hogy van más is errefelé, rajta kívül. Hermione Granger ott ült a könyvtárral szemben, hátát a falnak vetve írt egy füzetbe.

Mozdulatlan marad a szív; hiába peregnek a könnyek. /Vergilius/

Ez az utolsó mondat, amit le tudott írni naplójába, mert észrevette, hogy valaki őt nézi. Felnézett, de rögtön meg is bánta, mivel a látványtól, nyakától feje búbjáig elvörösödött.
Draco Malfoyjal már másodjára találkozik itt, úgy, hogy írogat valamit. Ezt a felismerést Draco sem hagyta szó nélkül.
- Még csak nyolc óra, Granger - kezdte, mikor Hermione felállt, és éppen elindult volna. - A normális emberek ilyenkor még alszanak. Hacsak nem azért jöttél ide, hogy újfent írni tanulj! - mondta gúnyosan. Hermione szembe fordult vele. Bár ne tette volna! A látvány megbabonázta. Száját szólásra nyitotta, de egy hangot sem tudott kipréselni magából. Csak akkor mozdult meg, mikor Malfoy három lépéssel eltüntette a köztük lévő távolságot, és megragadta naplóját. Gyorsan hátrébb lépett, aminek az lett a következménye, hogy minden kiesett a kezéből, és Draco nekiesett a lánynak. Szitkozódva, egymásba gabalyodva, úgy dőltek el, mint egy zsák. Hermione hanyatt esett el, szerelme rajta feküdt. Arcukat csak néhány centiméter választotta el egymástól, érezte Draco lélegzetét arcán.
De a pillanat hamar elillant, amint a fiú egy másodperc alatt legurult a lányról, és felállt.
- Ennyit nem ér meg pár mocskos titok - vetette oda hidegen a lánynak, de arcán zavartság mutatkozott. - Még a tanulástól is el tudod venni az ember kedvét!
Draco sarkon fordult, és eltűnt arra, amerről jött.
Hermione még mindig a földön ült. Egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy az előbb akár meg is csókolhatta volna Malfoyt.
Mindent a földön hagyva, odakúszott a falhoz, és háttal nekidőlt. Hátát jólesően hűtötték a jeges téglák, ettől kicsit magához tért. Aztán azt érezte, hogy nagyon fázik.
Nagy nehezen rávette magát, hogy felálljon, és összeszedje a holmiját. Miután rendbe szedte magát, és megállapította, hogy legalább negyed órát ült ott, elindult a Nagyterem felé.
Mikor belépett, tekintetével Harryt és Ront kereste. Ők már ott ültek Ginnyvel a házuk asztalánál. Mikor barátai észrevették őt, mosolyogva, integetve elindult feléjük.
Közben önkéntelenül a Mardekár asztala felé pillantott, és észrevette, hogy Draco őt figyeli. Tekintetük találkozott egy pillanatra, de ő gyorsan lesütötte a szemét, mert érezte, hogy arcába fut a vér. Kipirultan, csillogó szemmel ült le Harry és Ron közé.
Ők szerencsére nem vettek észre semmit a dologból, de Ginny felhúzott szemöldökkel nézett Hermionéra. A lány csak megrázta a fejét, de Ginnyben a gyanakvás nem múlt el.
Hermione magán érezte Malfoy tekintetét a reggeli közben, csak akkor nyugodott meg, mikor barátaival, a klubhelyiségbe tartottak, és látta a mardekáros kviddics csapatot kimenni az iskolából.
Mikor bemásztak, a portrélyukon, Ginny fennhangon szólt Hermionéhez.
- Hermione!
- Tessék?
- Tudnál segíteni megírnom a... az egyik házi feladatomat? - kérdezte úgy, hogy Harry és Ron ne vegyenek észre semmit. Közben jelentőségteljesen nézett Hermionéra.
- Persze, szívesen - mondta Hermione, bár kicsit megilletődött, és nem tudta mire vélni barátnője viselkedését.
Mikor felértek a lányok hálókörletébe, és Ginny megbizonyosodott benne, hogy rajtuk kívül nincs senki más a szobában, Hermione felé fordult.
- Mi van közted és Draco Malfoy között?
- Mi lenne? - A lány próbálta tettetni, hogy nem érti, miről beszél Ginny, de sosem hazudott jól.
- Hermione, ne nézz hülyének légy szíves! - mondta egy kicsit ingerültebben Ginny. - Ha nincs hozzá közöm, mond azt, de nem hazudsz valami jól - folytatta kicsit enyhébb hangvétellel.
- Jól van elmondom - sóhajtotta Hermione, és elmesélte a történetet elejétől a végéig, hogy mikor szeretett bele Dracóba, és hogy mit érzett amikor kettesben voltak a könyvtárban.
Nagyon sokáig ecsetelte, minden részletet elmondott, mert nagyon jól esett neki, hogy végre elmondhatja valakinek az érzéseit.
- És írtam neki Valentin napra levelet. kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni - fejezte be a mesélést. - Most miért nézel így? - kérdezte mikor rápillantott barátnője döbbent arcára.
- Semmi, csak... te és Malfoy? Ezt nekem még fel kell dolgoznom - mondta, de az arckifejezése nem változott.
- De ugye nem mondod el senkinek? - kérdezte Hermione riadtan.
- Nem, dehogy. Megbízhatsz bennem! - válaszolta Ginny teljes őszinteséggel.
- Köszönöm - suttogta Hermione meghatottan, majd megölelte barátnőjét.

Valentin napi levelek

- Hermione! - szólt Ginny, már harmadszorra. 
A hálókörlet ajtajánál várta Hermionét. Ginny gyönyörű volt. Fehér ruhája kiemelte szép alakját, vörös haja hullámosítva omlott le hátán.
- Jövök már! - kiáltotta Hermione, és kilépett a fürdőszobából.
Ő még barátnőjénél is szebb volt. Haja kiengedve hullott előre vállán, szemét kevés smink emelte ki, de a ruha. A legszebb ruha, amit valaha világ látott. A spagetti pántos smaragdzöld ruha Hermione combjáig ért, kihangsúlyozva a lány idomait.
- Nagyon szép vagy! - mondta Ginny csodálattal a hangjában.
- Köszönöm. Te is nagyon szép vagy. Harry biztos teljesen oda lesz - mondta, mire a lány elpirult.
- Kösz... - motyogta, de a pirosság nem múlt el arcáról.
Hermione nem mondott semmit, csak mosolygott, és barátnőjével együtt kilépett a hálókörletből. Már senki nem volt a klubhelyiségben, voltak akik szerelmükkel töltötték az egész napot, mások már a Nagyteremben várták a vacsora kezdetét.
Hermione és Ginny is izgatottan várta az aznapi vacsorát, mivel Dumbledore professzor az este folyamán osztja ki a Valentin napi leveleket. 
Mindkettőjüket érdekelte, hogy szívük választottja mit szól a szerelmi vallomáshoz.
A lányok lementek a Nagyterembe, de nem ültek le, hanem az asztalok között sétáltak. Illetve csak három között. A legszélsőt szándékosan elkerülték, de Hermione percenként lopva a mardekárosok asztala felé pillantott.
Tekintetével Dracót kereste, de a fiú nem volt ott. 
Ginny és Hermione a Nagyterem ajtajával szemben álltak, és egy gúnyos hangra lettek figyelmesek, amely hátuk mögül jött.
- Nocsak, Granger! Te nem az ósdi talárodban vagy? Van másik ruhád is? Vagy kitől loptad? - mondta hangosan, hogy a mardekárosok, és a többi ház tagjai is hallják. Harry és Ron ökölbe szorított kézzel állt fel az asztaluktól, és barátnőjük mögé álltak.
Hermione megfordult, száját szólásra nyitva, de amint megpillantotta Malfoyt, elakadt a lélegzete, és nem tudott mondani semmit.
Tekintete végig szaladt az előtte álló fiún, aki most valahogy még jobban nézett ki, mint szokott. Egyszerű farmert, és inget viselt, haja rendezetlenül lógott csillogó szürke szemébe. Vörös ajka teljesen megbabonázta Hermionét, és nem is akart visszaszólni.
- Senkit nem érdekel a véleményed, az meg legkevésbé sem, hogy honnan szerzed a holmidat Malfoy! - mondta ellenszenvesen Ginny, aki szerencsére gyorsan kapcsolt, barátnője szótlanságát illetően.
Amint ezt kimondta, megragadta Hermione karját, és a fiúk társaságában elvonultak. Egy elképedt, és szólásképtelen Malfoyt hagyva maguk után.
A vacsora hamarosan elkezdődött, Dumbledore professzor beszédet mondott. 
Hermione és Ginny alig tudtak enni, és ahogy körbenéztek ez a legtöbb lánynál így volt, míg Harry és Ron, előbb még teli tányérja, már féli üres volt. Mikor a desszert is elfogyott, az igazgató elkezdte kiosztani a Valentin napi leveleket. Harry vagy tíz szerelmes kártyát kapott, amit Ron, az ő szerény négy hódolójával, irigyen nézett. Ginnynek is jött pár levél, de egyik sem komoly, mind a szépségéről szólt. Hermione nem is törődött a leveleivel. Nagyon izgatott volt.
- Draco Malfoy - szólt Dumbledore, és átrepítette az említettnek az egyetlen egy levelet, amit neki írtak.
Draco meglepve nyugtázta, hogy csak egy levelet kapott. Kibontotta, és gyönyörű dőlt betűkkel találta szemben magát.

Kedves Draco!

Tudom, hogy sosem lehet köztünk semmi, mert Te nem nézel

szemem színe:Kék

hajam színe:Barna

Kedvenc kajám:Gyros

Kedvenc állatom:Kutya Kedvenc Kutya fajtám:Golden Retriever

Kedvenc innivalóm:Cola,Fanta citrom

Kedvenc zeném:OneRepublic-Counting Stars

Nasi:Chips 

Csoki:Oreo "Nyami"

Tulajdonságaim:Kedves,Vicces,Jófej

Kedvenc filmem: Harry Potter kedvenc részem belőle:Harry Potter és a Főnix Rendje kedvenc szereplőim:Fred és George Weasley

Kedvenc színész:James Phelps és Oliver Phelps

ez a blog az ételekről szól irjátok hogy mik a kedvenc kajáitok nekem a bolonyai spagetti és a pizza kommenteljétek a tijéteket is

a szerelem olyan érzés amit el se tudsz képzelni nekem is volt és van is. ha volt ilyen érzésed kommenteld.