3. fejezet

- Te, ismered Evansot? Honnan, hogy? – képedtek el, mire én elmondtam nekik mindent részletekbe menően. Ezek után még sokat beszélgettünk úgy mindenről. Lilyről, Roxfortról, Tekergőkről és egyebek. Elmondtam nekik, hogy az anyám véla de én csak picit örököltem ezt a képességét, amit az én dédnagyanyámtól örökölt. Olyan kilenc körül Vittoriáék léptek be és hát eléggé furcsa látvány fogadta őket ugyanis találtunk egy kis lángnyelv Wiskyt és hát, na. Az én fejem James ölébe hajtom a fejem és a lábamat lelógatom a kanapéról, Sirius pedig az előbb említett személy hátának dőlve dumál. Így telt az első estém a Potter házban. A további 3 nap eléggé sűrűn telt, az első napon meglátogattuk az Abszol utat és írtam Lilynek, hogy ott leszek. Remek, végre meg tudom neki mondani, hogy Potter vagyok. Délután kettőkor sikerült mindenkinek felvakarnia a hátsó felét az ágyból mivel a fiúk eléggé másnaposak voltak. Én nem ittam sokat, csak egy kis pohárral kóstoltam meg az italt, persze Tapi nagyon sokat ivott így ő volt most a leggyengébb láncszem, mondjuk tegnap olyanokat is mondott, amiket józanon nem. Tett rám eléggé khm… megjegyzéseket. Persze, nem is érti, hogy miért ennyire vörös az arca de Jamikével nem is tervezzük megmondani neki. Az utazás valahogy így hangzott.

- Sirius Black! Azonnal megiszod ezt a másnaposság ellenit vagy írok drága anyádnak, hogy „Észhez tértél” és fogadjon téged vissza!- zengte be a házat Dorea parancsoló hangja. Tegnap beszélt az anyjáról a mi Tapmancsunk. Walburga Black a világ legkiállhatatlanabb aranyvérmániás nőszemélye. Tömören ennyi.

- Jólvan na, Dorea , beveszem , na! – nyafogott fáradtan az idősebb Black fiú.

- Jamike , mond , ismeritek Rodolpulus Lestaranget? – kérdeztem drága unoka tesómat.

- Na nem mond ,hogy azt a tahót is ismered! – húzta fel a szemöldökét miközen mögötte igazi háborúk folytak Tapi és Dorea között.

- Unokatestvér kedves James Potter, anyám testére a mi BHF (Bes Halálfaló Forever) Haven Rogerius Lestrangünk. – vágtam óriási fintort. Haven bácsi sosem bírta a húgát és gyakran előfordult, hogy ezt nem csak szóban nyilvánította ki.

- Remek, Rodolphulus Lestrange amúgy annyira nem gáz, az öccse Rabastan már annál inkább.- Sóhajtott és próbálta emészteni a gondolatot, hogy ilyen emberekkel is rokonságba került. Így vagy úgy, de rokonságba. Lassan elkészültünk és mindenki az Abszol úton termett. Felkaptam a fejem és rögtön meg is pillantottam a keresett vörös hajzuhatagot, ami pár másodperc után már az arcomat borította el.

- Lily! – kiáltottam és ugyan ez történt meg az én nevemmel is csak az ő részéről.

- Camille Kelsi te bolond, mi az, hogy még csak most szólsz, kiket hoztál magaddal? – nézett mögém és rögtön lefagyott az arcáról a mosoly. - Po.. Potter? Mégis mit keres itt ez a pöffeszkedő, gúnyos… állat? – kérdezte halálsápadtan a kis vöröske.

- Jamie ? Tudod Lilyke sok minden történ ebben az utolsó hónapban.- mondtam majd hátra néztem és egy szurkoljatok mosoly villantása után visszafordultam a barátnőmhöz.

- Na de drága , jó édes Kelly (No , igen ő nem akart simán Sisinek szólítani úgyhogy fogta a és ezt alkotta : Kelly) az ,hogy a jószagú Merlinbe kapcsolódik James Potterhez ,hogy Londonba költöztetek? – kérdezte kissé ordítva.

- Lily , az én teljes nevem Camille Kelsi Potter.- mondtam mire felhúzta a szemöldökét.- Anyát megölte az a mocskos, elvetemült hüllő- itt ökölbe szorult a kezem - és az apám Alfred Potter elküldött Jamesékhez , Jamieke az unoka tesóm. - foglaltam össze tömöen.

- Te jó Godrik , Kelly ezt miért nem mondtad el előbb? – mondta majd láttam, hogy tekintete Ágasra téved, és egy kicsit elpirul. Szegény lány… mik lesznek itt később?

 

- Drága, drága Lily Evans kérdem én, hányszor kértelek meg rá, hogy ne szólíts Kellynek? – mondtam nevetve majd megöleltem. Így telt el az első délutánom Lilyvel, persze Tapika kitalálta, hogy mostantól Kellynek fog szólítani, de pár pofon után feladta.

 

-Tapmancs