4. fejezet

Nos, szerény véleményem szerint ugorjunk rögtön a Roxfort Expresszre. Megdumáltam a kis vörös barátnÅ‘mmel, hogy a vonaton a tekergÅ‘k társaságát fogom élvezni. Be is ültünk Jamivel és Tapmanccsal egy kupéba és nekiálltunk megvitatni az élet fontos kérdéseit, mint például Lily Evans. Egyszer csak belépett az ajtón két srác. Egy nagyon vékony és sápadt srác és egy dagi kisfiú. Gondolom az elÅ‘bb említett lesz Remus a másik meg kizárólagos okokból Peter. Mindketten furcsán méregettek mintha csak egy UFO lennék.

- Sziasztok, srácok! – köszönt Lupin, még mindig engem nézve Féregfarkkal egyetemben.

- Sziasztok. Bemutatom nektek az unokatestvéremet Camille Kelsit azaz cirmit. – mondta Ágas és beletúrt a hajamba, mert, hogy az ülésrend így nézett ki: Én James ölében mellettem pedig Tapi nekünk dÅ‘lve.

- Heelo, szia!- köszöntött minket féregfark mire én rámosolyogtam. Kicsit bele pirult szegény srác.

- Sziasztok. – dobta oda nekik Sirius és tovább méregetett, gyakran csinálja ezt és sokszor órákig csak engem bámul. Ilyenkor általában szólok, Å‘ meg bókol, ami nekem nagyon bejön.

- Srácok, szóval én is Animágus vagyok és Jamiék úgy döntöttek bevesznek közétek! – mondtam majd beledobtam a hajam James arcába, hogy meg se tudjon szólalni.

- Remek, hogy szólíthatunk a Cirmin kívül, a Camillet vagy a Kelsit használod? – kérdezte barátságosan Remus.

- Nem szeretem a Camillet, olyan személytelen számomra, a Sisi illetve a Kels becézésre hallgatok, illetve a Kellyre, de azt csak LilytÅ‘l tűröm el, de tÅ‘le is nehézkesen. - mondtam, arcomról csak úgy sugárzott a boldogság.

- Remek, akkor Sisi üdvözöllek. Ágas már biztosan mesélt rólam így nem kell bemutatkoznom. –kacsintott mire én elnevettem magam. - Nem igazán illik rá a stréber vérfarkas szerepe, sokkal inkább egy felszabadult fiatal. Most már igazán zavart, hogy mindenki engem néz, pedig nem volt rajtam semmi furcsa. SzÅ‘késbarna, göndör haj, egy abnormális mélykék tincs, egy vajszínű feszes farmer és egy tűzvörös krop top.

- Na, jó, megállapítjátok a méreteimet is vagy mi? – csattantam fel mire mind a négy tekergÅ‘ feleszmélt.

- Bocsi Cirmi, de be kell vallani nem, nézel ki rosszul. – mondta drága unokatestvérem.

- Bocsi Jamie, Lily meg fog ölni, de ajánlom, menj át a szomszédos kupéba és a nevén szólítsd. –kacsintottam mire már valószínűleg vörös barátnÅ‘met kérlelte randira a szomszéd fülkében.

- Na, szóval , Ágast leráztuk most már tudunk dumálni testvéri szeretet nélkül… - kacsintottam egyet majd komolyra fordítottam a szót.

- A neveket kábé tudom, és lesz még elég idÅ‘m megismerni titeket - mondtam majd átváltoztam animágus alakomba és dorombolni kezdtem Remus és Tapmancs között.

- Jaj, de édes vagy ilyenkor. – simogatták meg a buksimat majd miután megelégeltem kiküzdöttem magamat karjaik közül és visszaváltoztam, lehuppantam Peter mellé.

- Nem illik hozzád a macska, inkább lennél gepárd vagy valami nagyobb testű. - mondta az idÅ‘sebb Black fivér.

- Nos, valójában nem igazán szoktam átváltozni, idén sokat fogok tanulni, Aurori pályára készülök, emellett valójában én egy kölyök párduccá változom, de ezt csak én érzem, úgyhogy macska. –kacsintottam és láttam Holdsáp arcán a vigyort, hogy új stréber jött a társaságba. - És ha nem bánjátok, meglátogatom drága utált unokatestvéreimet Rodolphulust és Rabastant. – mondtam majd kiviharzottam a kupéból. Láttam, ahogy Lily ordít Jamesszel, de elmentem mellettük és a keresett Mardis kupéig meg sem álltam. Benyitottam és csupa undorító tekintet fogadott. Lehuppantam egy hidrogén szÅ‘ke egyed és Rabastan közé mivel Rod foglalt volt. Gyorsan puszit nyomtam az arcukra és bele is kezdtem.

- Szia Rod, hali Rabastan, micsoda kellemes meglepetés. – vágtam egy fintort.

- Üdv, Camille (igen, Å‘k nem hajlandók Kelsinek hívni) hát Roxfortos lettél? Oké, megöltük Corát (Ugye anya Cornelia Lestrange) de azét rögtön Dumbihoz menekülni. - csóválta a fejét Rodolpulus – Srácok, had mutassam be mélyen utált unokatestvéremet Camille Kelsi Pottert. – mondta hangjában mély undorral.

- Szóval ebben a suliban mindenki puszipajtásos, bandásdist játszik. – mondtam – sziasztok.

- Hé, Rab nem is mondtad, hogy ilyen jó csajok vannak a családotokban. – nevetett a hidrogén szÅ‘ke valószínüsítem arisztokrata srác.

- Mert nem családtag, Camillet kitagadtuk és mélyen tagadjuk a Potter vonalat a családunkban. - nézett mindent tudóan Rabastan.- Gondolom Blackkel már… - mondta, de nem bírta befejezni, mert egy óriási pofon csattant az arcán. – Rabastan Lestrange, soha de soha ne merészelj valami cafkának beállítani, mert sokat eltűrök, de ezt aztán nem. – suttogtam a fülébe majd egy bájos kacagás közepette felálltam, éreztem, ahogyan az eddig számomra figyelmen kívül hagyott kedves Bellatrix Black feláll és megpróbál megátkozni, de mint mindig most is gyorsabb voltam és egy pajzsbűbájt idéztem meg.

- Nocsak, nem személyesen a pszichopata Bellatrix Black Å‘felsége? –kérdeztem

- Csak nem személyesen mis. Potter a vérárulók csúcsa? – kérdezett vissza.

- Nah, nem tudtad, hogy kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni? – válaszoltam önelégülten. Erre kaptam egy Capitulátust a hátsó felembe, erre bemérgesedtem és egy két átok után elszabadult a pokol. A büfés boszorkány sikítozott én és a Madrisok csatáztunk, késÅ‘bb bekapcsolódtak mellém a tekergÅ‘k és egy bizonyos Frank Longbottom és Alice Mckendry. Nagyon szimpatikus alakok.

 

Emlékszem egy ideig én is harcoltam, de aztán eltalált Bellácska egy átka és elterültem a földön.

 

-Tapmancs