5. fejezet

 

A következő, amire emlékszem, hogy maga James Potter hajol fölém.

- Mi történt? Hol vagyok? A többiek? – habogtam

- Felkelt – hallottam egy hangot mögülem. Körülnéztem, még mindig a mozgó vonaton voltam és egy kupéülésre voltam lefektetve a felkelésemet világra juttató személy pedig maga Peter Pettigrew volt teljes életnagyságban.

- Ügyes észrevétel. – próbáltam felülni, sikerrel jártam.

- Kelly, Camille Kelsi Potter, Kérdem én mi az, hogy még a házakba sem osztottak be, de te már szétátkozod a mardekárosok hátsó felét? – rontott be Lily akit ezek szerint mélyen érintett a dolog.

- Nyugi, Lily először is Bellácska dobta el az első átkot, másodszor hagytam volna, hogy szétszedjenek, és kis nem mondom, meg minek állítsanak be? – mondtam fél szemöldökömet felhúzva.

- Jaj, Kelly te egy igazi Griffendéles leszel. – hagyta rám majd kiviharzott a kupéból.

- Sisi, ne tudd meg, hogy aggódtunk főleg Ágas, aki majd össze csinálta magát, hogy már az első napon eltalált kedves unokatestvérem átka. – jaj, de süsü vagyok hát tényleg Sirius és Bellatrix rokonok.

- Jaj, tényleg hát ti rokonok vagytok, voltatok. - próbáltam mosolyogva menteni a helyzetet.

- Kitagadtak, úgyhogy már ketten vagyunk. – karolt át, ami miatt kicsit pirultam is, de szerintem nem vették észre. Bár féregfark helyettem is pirult ugyanis a feje tűz vörös lett. Ne, ne , ne csak Pettigrew ne!

- Aha, bár ha nem tagadtak volna ki, akkor én tettem volna meg, a Lestrange család túl sok rosszat tett ahhoz, hogy tiszta lappal indíthassak. Bár az új esélyt már most elrontottam, de be kell vallanom Bellácska azon kevesek egyike, akiknek örömmel, átkoznám le a gatyáját és még élvezném is. – mondtam félig nevetve félig komolyan.

- Sisi, a bosszú és a rossz emberek kínzása semmire sem jó, így csak olyan leszel, mint ők.- mondta félve Lupin.

- Kedves, hogy aggódtok értem. –mondtam félig kedvesen félig gúnyosan – de Bellatrix Black ott volt azok között, akik részt vettek anya megölésében és lelkiismeret nélkül nevettek rajta. – folytattam szomorúan, de Sisi nem szabad sírnod, mert úgy sebezhetőnek tűnsz! Nem szabad! – Most pedig kitoljátok a hátsó feleteket, mert át kell öltöznöm, max James maradhatna, de úgy érzem, szívesebben öltözne a jelenlévő hím példányokkal. – Ábrándítottam ki őket majd egy kacsintás után már kint is voltak a kupéból.

  Felvettem egy viszonylag rövid combháromnegyedig (tudom, hogy nincs ilyen szó, de máshogy nem tudtam volna kifejezni) érő fekete szoknyát , égy divatos fehér felsőt, amit a szoknyámba tűrtem .Ez így viszonylag jól is nézett, ki de feldobtam azzal ,hogy a hajamat laza kontyba fogtam a hajamat kihangsúlyozva ezzel a mélykék tincsemet és a lábamról a sportcipőt elvarázsolva egy visszafogott magasságú, de azért még magas sarkú cipőt is választottam. Gyorsan feldobtam rá a talárom és beengedtem a Tekergőket, akik már szintén talárban feszítettek. Nem tudom hol találtak üres kupét, de végül mindegy is, hiszen az a lényeg, hogy nem kell kint rostokolnom az ajtók előtt és várnom, hogy átöltözzenek.

 - Nem hiszem el Sisi te még egyen cuccban is jól nézel ki! - bókolt nevetve Sirius ami be kell, hogy valljam jót tett az egómnak.

 - Ti sem vagytok annyira rémesek, mint vártam. – kacsintottam rá.

- Remek, nem sokára megérkezünk a suliba és figyelmeztetlek, hogy Mardekár esetén változnak a tervek, a legjobb ha Griffendéles leszel. – darálta le Jamie mire én egy kicsit megijedtem. Mi lesz, ha a Mardekárba kerülök? Vagy a Hollóhátba, Hugrabugos biztos nem lennék. Ebben a gondolatmenetemben a csikorgó fék zavart meg, kinéztem az ablakon és megláttam… leírhatatlan. Megannyi torony és milliárd ablak biztosan ezer meg ezer rejtélyjel. Igen, ez a Roxfort boszorkány és Varázslóképző szakiskola. Nekem sajnos az elsősökkel kellett felmennem a kastélyba, a tavon keresztül csónakokban utaztunk.

 Egy furcsa, gondolom, fél óriással mentünk fel, aki számomra nagyon szimpatikus volt, és mint kiderült Hagrid a neve. Mivel voltam méretbeli különbségek egy 11 és egy 17 éves diák között így mellém csak egy kisdiák fért be. Lolariene-nek hívták és nekem irtó szimpatikus volt. A kis Lorának szőke vállig érő haja és kis szürke szemei voltak, én elolvadtam tőlük.

- Mond, Lora te milyen családból származol? – kérdeztem óvatosan.

- Félvér vagyok, apám mugli az apám pedig boszorkány, te? –kérdezte. a szemében valami nagyon furcsa jelent meg számomra. Talán félelem, vagy tisztelet? Nem tartom magam jó emberismerőnek így ez lehet sosem fog kiderülni.

- Tudod, Lora én aranyvérű vagyok, de nem vagyok rá büszke. Anyám Lestrange apám Potter, mindketten jó emberek. De anyu családját gyűlölöm. – mentettem a menthetőt. Láttam, hogy egy kicsit megijedt anyám neve hallatán. Igen, az emberek a Cornelia Lestrange név hallatán nem a világ legkedvesebb félvéla anyjára gondolnak.

 

- Lestrange? – kérdezte, de nem tudta befejezni, mert McGalagony professzor már bele is kezdett a szövegébe. Eldarálta a házakat és a Teszlek süveget és közölte, hogy engem osztanak be először.