Titkok

Ahogy a kollégisták élték meg,egy nevelő mesél

Mindenki aki felvételizett izgatottan ment már aznap iskolába,tudva,hogy ma vagy egy új Életet kapnak,és lehetőséget,vagy minden leomlik,akár egy kőfal,ha bombázzák. Mindenki így érzett,persze volt olyan aki próbálta előadni,hogy ő nem izgul...Tehát a kollégisták már a szokásosnál hamarabb keltek,és készülődtek. Szebb konyt,hajlakkal,a dress kimosva,frissen lógott vagy az emeletes ágyuk szélén vagy,ahol éppen lehetett. Spicc cipők szétszóródva a padlón,fehér harisnyák már felvéve.Minden felvételiző,kolis lánynak a szobájában ezt lehetett látni...Már kicsit később van,így már mindenki készen van,és mennek át az iskolába,ahol melegíthetnek be. Mindenki nagyon szép,és szétszórt az izgalom miatt. Segítettem pár lánynak,és fiúnak,az izgalom ellen,néha sikertelenül. Amikor már az összes kolis felvételiző elment,fáradtan ültünk le az összes kollégám(beleértve engem is),talán jobban elfáradtunk,mint nap végére egy átlagos napon,de tudtuk,hogy azért magát a felvételit mi sem hagyhatjuk ki,így átmentünk. Már nagyban folytak a beszélgetések,nyújtás közben. Amint bementem a terembe kiszúrtam egy lányt hátul a sarokban. Szép volt és hajlékony. Nagyon sokan nézték őt,és beszéltek róla. Féltek tőle!

-Ez csaj nagyon jó! Még jobb,mint mi!-utaltak a lányra a sarokban,azaz Beccara...

...Az izgalom lényegében egy jó dolog. Mindenki fél egy új élettől. Én is féltem,hogy lehet itt fogok élni évekig. Persze csak ha felvesznek. Valki küldött egy sms-t. Megnéztem. A feladó ismeretlen volt. Megnéztem. Ez állt benne:,,Gondoltad volna,hogy lélek nélkül is lehet táncolni? Mert én nem! Tudod,hogy ki vagyok? Persze,hogy nem! Figyellek téged és a kis barátaidat is! Sok sikert! Barátod" Körbenéztem de a teremben nem volt senki. Ki szórakozik velem? Milyen barátaim? Ki ez a "barát"? Nem volt több időm,mert behívtak.

-Nos,kedves Fox kisassony a döntés megszületett. A döntésünk hamar megszületett. A döntésünk pedig az,hogy önt...FELVETTÜK! Szeptemberben várjuk! Köszönjük!-köszöntek el. Én könnyes szemmel mentem ki a Harangozó teremből,majd mentem le a lépcsőkön az ebédlőn keresztül az aulába. Kamilla nénikém ott várt engem. Kifaggatott én pedig válaszoltam neki. Örült ő is. Elmentünk beiratkozni. A 2.emeletn volt a titkárság. Elmondták,hogy ki lesz az osztályfőnökünk és,hogy hol lesz a termünk. Minden olyan jó lett volna ha nincs az az sms. Mindegy. Lehet csak félrenyomtak valamit. Haza szerettem volna menni. Szerencsére közel lakunk így hamar hazaértem. Lefürödtem és mentem is aludni. Kemény nap volt és egyben hosszú is...

...Nem is volt időm megkérdezni,hogy mi van vele. Olyan hamar lelépett...1 hét telt el. Scarlet mindennap késő este ér haza,de nem tudom,hogy miért. Nekem holnap lesz a felvételim és már nagyon izgulok. Állítólag így a gimi részbe nagyon kevés embert vesznek fel. Én 11-be mennék jövőre. Nincs olyan sok esélyem így de megpróbálom, hátha.  Este izgatottan aludtam el a másnap miatt...Reggel korán kelte fel. 13:00-ra kell mennem és még csak 6:00 volt. Lassan kikeltem az ágyból,majd lefürödtem és utoljára még elmentem futni a felvételi előtt. Kiszellőztettem a fejemet és olyan 8 fele már otthon is voltam. Lezuhanyoztam és felöltöztem. Gyorsan összepakoltam,de még így is 3 órám volt hátra. Úgy gondoltam alszok addig. Így is lett. Arra keltem fel,hogy valaki nagy zajjal beront a szobába. A telefonomra néztem ami 12:52-t mutatott. Fánysebességgel rohantunk lefelé a kocsiig és meg sem álltunk az iskoláig. Ott még körülnézni sem volt időm csak mentem a terem felé. Bent már nagyon sokan voltak. Főleg 8.-asok. Köszöntem mindenkinek és elmentem melegíteni. Nem telt bele sok idő mire egy úr lépett be és a névsort kezdte el mondani. Az enyém is ott volt. Mondta az úr,hogy menjek vele. Egy másik nagy terembe mentünk ahol úgy 7 ember ült. Egyedül voltam,de nem meglepő. Gyakorlatokat,majd dolgokat kértek ami9ket be kellett mutatnom. Én úgy éreztem,hogy nagyon jó voltam. Kiküldtek...

...Másnap reggel úgy döntöttem,hogy elmegyek futni(?). Én aki mindig is utált. Nah mindegy. Felvettem a futóruhámat és elindultam a házak között...Már jöttem hazafelé amikor egy autó megállt mellettem. Pintosabban egy limuzin. Amikor megláttam a fehér kocsit,megálltam és néztem felé. A hátsó ablak lehúzódott és egy olyan 40-es,úri nő nézett ki rajta. Elitt nő. A napszemüveg takarta az arcát,a kendő pedig a fejét de a ruhája hófehér,egyberuha volt. Rámnézett,majd lehúzta a szeméről a napszemüveget.

-Jónapot! A Sport utcát keresem. Meg tudná mondani,hogy hol van?-kérdezte lassan de mégis célratörően.-De ha lehet még ma!-szólt egy kicsit durvábban ami nem tetszett.

-Elnézést,de én 2 napja lakok itt és nem tudom,hogy mi hol van. Nem is vagyok magyar,bocsánat. Rossz emberhez jött. De a parkban biztos tudja valaki. Viszlát!-köszöntem el. A hölgy sértődötten vette fel a szemüvegétm,majd szólt a sofőrnek,hogy mehetnek. Igazából tudtam,hogy hol van,de semmi kedvem nem volt ezzel a hölggyel beszélnem. Egy nyafkás nőnek tűnt és én nem bírom az ilyeneket. Futottam tovább. 5 percen belül otthon is voltam,de még mindenki aludt. Lefürödtem és csináltam reggelit a többieknek. Kamilla nénikém sietve jött ki a szobából 10 fele és reggeli nélkül gyorsan távozott is. Megint elkésik,gondolom. Scarlet 11:48-kor jött ki a szobából,hullaként. Gondolom bulizni volt az este.../Milyen?/

...A parkig kellett futnom ami tőlünk 10 percre van. Ronyák végig mögöttem jött,biciklivel(!). Elérkeztünk egy sportparkig,ami nem jelentett nekem sok jót. Ronyák bevezettett engem oda,majd két kör futásra indított,ismét. Csúcs! Nagy nehezen lefutottam de még nem volt vége. Kondiznom is kellett. Azt már alig bírtam. 11 óra volt amikor azt mondta,hogy:elég! Végre! Segített felálni és adott egy nagyon kevés vizet. Kigyalogoltunk,szótlanul. Én lihegtem ,mint egy kutya ő meg mosolyogva nézte. Kössz! Egy taxi várt minket a park előtt amibe Ronyák beült és amikor én szerettem volna beszálni,bezárta előttem az ajtót és elhajtott. Szerencsére jó memóriám van és közel is  így hazataláltam. A konyhapultunkon egy üzenet volt:,,A mai edzésen nem szerepelt olyan jól! Egy táncos legyen jobb! Csütörtökön találkozunk,8:00-kor! Gabriella edző". Csak úgy árad belőle a kedvesség! Táncos? Nem vagyok táncos és nem is leszek az. Nem tartom magam elég jónak,ahoz,hogy elmenjek egy ilyen felvételire. Igen sosem hittem magamban...vagyis azóta,hogy anya végleg elhagyott. Hogy Ő meghalt és már nem írt az Árvaházba,nem keresett. Bennem mindig is anya töltötte a reményt ami mostanra elég kevés lett. Szinte semmi. Miután anya már végleg elhagyott,minden más lett. Nem volt miért várnom a pénteket,sőt utáltam a péntekeket. A táncot pedig szerintem hagyjuk. Az is csak anyára emlékeztetne.../Milyen?/

...Már itt vagyunk a nénikém házában ami iszonyú szép. Scarlettel egy szobában vagyunk,de nem bánom. Az én részem teli van kivágott táncos fotókkal,díjakkal és mindennel ami a tánchoz köt,míg Scarlet része olyan üres. Szinte semmi nincs benne ami meglehetősen furcsa. Este volt így nem nagyon volt kedvem most az alváson kívül mást csinálni. A nénikém azt mondta,hogy beszélnünk kell valamiről. De miről? Nem értettem. Ahogy ezen gondolkodtam,elaludtam...Reggel arra keltem fel,hogy valaki a fülembe fújja a sípját,majd lelocsol egy pohár vízzel. Azonnal kinyitottam a szememet és egy olyan 40-es hölgy állt előttem.sportruhában. Ki ő és egyáltalán mit keres itt? Miért most jött?

-Felkelni! Nincs sok időnk! 1 hónapunk maradt felkészülni,úgyhogy gyerünk kelj fel kislány! Én Ronyák Gabriella vagyok a te sportedződ! Most pedig öltözz fel és lent találkozunk! 20 perced van! Óra indul!-csúcs Kamilla nénikém még egy edzőt is rám uszít! Felkeltem és a vízes ruháimat kitettem a napra én pedig felvettem valami sportruhát és a hajamat összekötöttem,majd lementem. Egy tányér volt az asztalon. Banánt,epret,almát,ribizlit és joghurtot tartalmazott. Ez volt a reggelim az edzőm szerint. Mit tehettem volna gyorsan megettem. Ronyák amikor meglátta,hogy megettem kiakadt,mert ez az ő kajája volt!(Ne tegye ki ha nem az enyém!)Nekem egy pohár narancslevet szánt! Kössz! Futás. Utálok futni.../Milyen?/

...Felnéztem és két szempárral találtam magam szembe. Egy zöld és egy barna szempárral. Az ajtóban Márk állt míg előttem Dylan. Márk rámnézett,majd elment. Dylan pedig engem nézett. Kipattantam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Tudtam nem teszem jól,mert Dylan nem ezt érdemli. Persze a legjobb haverom de nem több. Csak haver. Asszem!

-Becca! Kérlek várj egy kicsit! Tudom furcsán érintett most az amit mondtam de igaz! A legjobb barátok voltunk és szinte testvérként gondoltunk egymásra de nem bírok többet hazudni magamnak. Szeretlek,de nem mertem elmondani neked. Mindig is bejöttél csak ugye ott van neked Márk! Ne haragudj! Tudom most mindent tönkretettem! Sajnálom!-nem tudtam,hogy mit tegyek de valamiért elindultam felé és jó szorosan megöleltem. Magamba szívtam jó illatát még utoljára. nem tudom,hogy mi ütött belém. A nénikém jött be

-Becca,mennünk kell! Ne haragudj Dylan! kincsem el fogunk késni,gyere! Katy lent vár,ahogy Scarlet is. Viszont van egy jó hírem! Scarlet velünk jön! Jó lesz vagy ne jöjjön?

-Hogyhogy jön? Győrbe? Nállad fog lakni? Nénikém miért jön?-kérdeztem zavartan,majd választ nem várva megfogtam a csomagjaimat és elszakadva Dyltől elindultam lefelé. Scarélet már készen volt és szinte kicsapódott az örömtől. Katy nem igazán. 2 lányt veszít el 1 nap alatt. Szegény! Megöleltem Katyt,majd elbúcsúztam mindenkitől. A legnehezebb Dyltől volt elköszönni.../Milyen?/

...-Dylan! Figyelj egy kicsit rám,kérlek! Látom Becca neked sokat jelent így arra gondoltam,hogy gyere te is velünk! Így te is Beccával maradhatnál és vigyázhatnál rá! Na így jó?

-Menjek el? Hagyjak itt mindent és mindenkit? Csak úgy? Bacca a legjobb barátom,érte bármit megteszek de erre most nem tudok válaszolni! A családomnak szüksége van rám!-elkeseredtem egy kicsit de persze megértettem Dyl gondolkozását. Katyéknek szüksége van rá. Kamilla nénikém kiment mi pedig ketten maradtunk a szobában. Búcsúznunk kell! Dyl közelebb jött majd szorosan magához ölelt,amitől az első könnycsepp is megjelent,majd sorjában követte a többi. Szótlanul öleltük egymást,míg Dyl egy kicsit el nem tolt magától. Kezeimet megfogta és a szemembe nézett. Próbáltam lesütni a szememet,hogy nem lásson sírni de ő nem engedte ezt és a kezével megfogta az arcomat. Megszólalt.

-Becca,nekem te vagy a mindenem! Tudom,nehéz lesz de menj el! Ez egy nagy lehetőség és ne hozz elhamarkodott döntést! Majd találkozunk sokat és beszélünk mindennap!

-Ne...ne búcsúzz Dyl! Én nélküled nem megyek sehova! Kérlek gyere velünk! Dyl,kérlek! Kellesz nekem! Nélküled csak egy fél ember vagyok! Dylan,kérlek ne hagyj el engem! Kérlek!

-Sajnálom Becca!-mondta majd elindult az ajtó felé. Leroskadtam az ágyra és csak néztem a semmibe. Még magamnak sem mertem bevallani,de szeretem Dylant. Hiányzik.

-Szeretlek!-hallottam az ajtóból.../Milyen?/

...Tessék? A nénikém? Na nem,az nem lehet! A nénikém régebben egy vörös,hosszú hajú,duci,szemüveges nő volt most meg vékony,rövid,barna hajú,kontaktlencsés. Csaqk ott álltunk,mert nem tudtam,hogy mit kéne tennem. A nénikém csak úgy fogta magát és bejött a házba,majd elindult megkeresni a szobámat amit meg is talált.

-Ne haragudj,hogy csak így idejöttem hozzátok de el kell jönnöd velem! Már csak egy hetünk van és addig fel is kell addig készülnöd! Hidd el meg fog változni az életed kicsim!

-Tessék? Egy hetem van felkészülni? El kell mennünk? Meg fog változni az életem? Miért kell elmennem nénikém? Én ezt nem értem! Elmondanád,hogy miért megyünk el?-persze erre semmit nem válaszolt a nénikém csak el kezdett pakolni. Kimentem a szobámhoz és egy sms-t írtam Dylannek.,,Dyl! A semmiből megérkezett a nénikém és most itt pakol nekem össze. Azthiszem már ma elmegyünk. Nem tudom,hogy mi történhet! El akar tőletek köszönni! Becca". Nem tudtam,hogy mi történik,hiszen nem nagyon szeretmék már elmenni. Nem kellett sokat várom arra,hogy Dylan  visszaírjon.,,Hogy? Nem,nem mehetsz el Becca! Kérlek ne menj el! 5 perc és otthon vagyok! Megbeszéljük!" Dyl. Ezt elolvasva nem is tudom,hogy mit éreztem. Nem szerettem volna veszekédést mégis jó lenne ha itthon lenne. Megérkezett! Felrohant hozzánk és elkezdett veszekedni a nénikémmel aki előátt egy ötlettel.../Milyen?/

...Napok teltek el azóta amióta Kamilla nénikémmel beszéltem. Mindenki tudja és hát nem mindenki örül neki de elfogadták. Már csak pénz kellene...A szombat reggelem ugyanúgy indult. Június eleje van így amikor felkeltem a Nap szépen megvilágította a szobát. A telómért nyúltam ami 10:41 percet mutatott. Szétterültem az ágyon majd a hamajat kiszedtem az arcomból és a plafont kezdtem el nézni. Mikor meguntam bekapcsoltam a kedvenc zenéimet és elmentem fürdeni. Viszonylag gyorsan készen lettem. Felvettem a ruhámat és rendbehoztam magamat. Mikor mindennel készen lettem,lementem viszont senki nem volt itthon. Hát oké! Gyorsan összeütöttem egy rántottát és elkezdetm enni miközben filmet néztem a tvben. Mosogattam mikor csöngettek. Megtöröltem a kezemet és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam és egy hölgy állt ott. Ismerős volt egy kicsit.

-Szia! Rebecca Foxot keresném. Nem tudod,hogy itthon van-e?-kérdezte a hölgy. Biztosan nem tudta,hogy  én vagyok az. Hát na mindegy eléggé meg is változtam.

-Jónapot! Én vagyok Rebecca Fox,de miért keres engem? Ne haragudjon,de nem tudom,hogy ki Ön! Egy bemutatkozást kérhetnék? Elnézést,de még sosem láttam. Azthiszem.

-Úristen tényleg te vagy az Becca?-ölelt meg-De megváltoztál! Amikor utáljára láttalak tiszta szőke és ducibb voltál. Milyen szép vagy! Én Kamilla Adams vagyok. A nénikéd. Érted jöttem drágám!!!/Milyen?/