...Tessék? A nénikém? Na nem,az nem lehet! A nénikém régebben egy vörös,hosszú hajú,duci,szemüveges nő volt most meg vékony,rövid,barna hajú,kontaktlencsés. Csaqk ott álltunk,mert nem tudtam,hogy mit kéne tennem. A nénikém csak úgy fogta magát és bejött a házba,majd elindult megkeresni a szobámat amit meg is talált.
-Ne haragudj,hogy csak így idejöttem hozzátok de el kell jönnöd velem! Már csak egy hetünk van és addig fel is kell addig készülnöd! Hidd el meg fog változni az életed kicsim!
-Tessék? Egy hetem van felkészülni? El kell mennünk? Meg fog változni az életem? Miért kell elmennem nénikém? Én ezt nem értem! Elmondanád,hogy miért megyünk el?-persze erre semmit nem válaszolt a nénikém csak el kezdett pakolni. Kimentem a szobámhoz és egy sms-t írtam Dylannek.,,Dyl! A semmiből megérkezett a nénikém és most itt pakol nekem össze. Azthiszem már ma elmegyünk. Nem tudom,hogy mi történhet! El akar tőletek köszönni! Becca". Nem tudtam,hogy mi történik,hiszen nem nagyon szeretmék már elmenni. Nem kellett sokat várom arra,hogy Dylan visszaírjon.,,Hogy? Nem,nem mehetsz el Becca! Kérlek ne menj el! 5 perc és otthon vagyok! Megbeszéljük!" Dyl. Ezt elolvasva nem is tudom,hogy mit éreztem. Nem szerettem volna veszekédést mégis jó lenne ha itthon lenne. Megérkezett! Felrohant hozzánk és elkezdett veszekedni a nénikémmel aki előátt egy ötlettel.../Milyen?/