Titkok

...-Dylan! Figyelj egy kicsit rám,kérlek! Látom Becca neked sokat jelent így arra gondoltam,hogy gyere te is velünk! Így te is Beccával maradhatnál és vigyázhatnál rá! Na így jó?

-Menjek el? Hagyjak itt mindent és mindenkit? Csak úgy? Bacca a legjobb barátom,érte bármit megteszek de erre most nem tudok válaszolni! A családomnak szüksége van rám!-elkeseredtem egy kicsit de persze megértettem Dyl gondolkozását. Katyéknek szüksége van rá. Kamilla nénikém kiment mi pedig ketten maradtunk a szobában. Búcsúznunk kell! Dyl közelebb jött majd szorosan magához ölelt,amitől az első könnycsepp is megjelent,majd sorjában követte a többi. Szótlanul öleltük egymást,míg Dyl egy kicsit el nem tolt magától. Kezeimet megfogta és a szemembe nézett. Próbáltam lesütni a szememet,hogy nem lásson sírni de ő nem engedte ezt és a kezével megfogta az arcomat. Megszólalt.

-Becca,nekem te vagy a mindenem! Tudom,nehéz lesz de menj el! Ez egy nagy lehetőség és ne hozz elhamarkodott döntést! Majd találkozunk sokat és beszélünk mindennap!

-Ne...ne búcsúzz Dyl! Én nélküled nem megyek sehova! Kérlek gyere velünk! Dyl,kérlek! Kellesz nekem! Nélküled csak egy fél ember vagyok! Dylan,kérlek ne hagyj el engem! Kérlek!

-Sajnálom Becca!-mondta majd elindult az ajtó felé. Leroskadtam az ágyra és csak néztem a semmibe. Még magamnak sem mertem bevallani,de szeretem Dylant. Hiányzik.

-Szeretlek!-hallottam az ajtóból.../Milyen?/