Titkok

...Felnéztem és két szempárral találtam magam szembe. Egy zöld és egy barna szempárral. Az ajtóban Márk állt míg előttem Dylan. Márk rámnézett,majd elment. Dylan pedig engem nézett. Kipattantam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Tudtam nem teszem jól,mert Dylan nem ezt érdemli. Persze a legjobb haverom de nem több. Csak haver. Asszem!

-Becca! Kérlek várj egy kicsit! Tudom furcsán érintett most az amit mondtam de igaz! A legjobb barátok voltunk és szinte testvérként gondoltunk egymásra de nem bírok többet hazudni magamnak. Szeretlek,de nem mertem elmondani neked. Mindig is bejöttél csak ugye ott van neked Márk! Ne haragudj! Tudom most mindent tönkretettem! Sajnálom!-nem tudtam,hogy mit tegyek de valamiért elindultam felé és jó szorosan megöleltem. Magamba szívtam jó illatát még utoljára. nem tudom,hogy mi ütött belém. A nénikém jött be

-Becca,mennünk kell! Ne haragudj Dylan! kincsem el fogunk késni,gyere! Katy lent vár,ahogy Scarlet is. Viszont van egy jó hírem! Scarlet velünk jön! Jó lesz vagy ne jöjjön?

-Hogyhogy jön? Győrbe? Nállad fog lakni? Nénikém miért jön?-kérdeztem zavartan,majd választ nem várva megfogtam a csomagjaimat és elszakadva Dyltől elindultam lefelé. Scarélet már készen volt és szinte kicsapódott az örömtől. Katy nem igazán. 2 lányt veszít el 1 nap alatt. Szegény! Megöleltem Katyt,majd elbúcsúztam mindenkitől. A legnehezebb Dyltől volt elköszönni.../Milyen?/