...A parkig kellett futnom ami tőlünk 10 percre van. Ronyák végig mögöttem jött,biciklivel(!). Elérkeztünk egy sportparkig,ami nem jelentett nekem sok jót. Ronyák bevezettett engem oda,majd két kör futásra indított,ismét. Csúcs! Nagy nehezen lefutottam de még nem volt vége. Kondiznom is kellett. Azt már alig bírtam. 11 óra volt amikor azt mondta,hogy:elég! Végre! Segített felálni és adott egy nagyon kevés vizet. Kigyalogoltunk,szótlanul. Én lihegtem ,mint egy kutya ő meg mosolyogva nézte. Kössz! Egy taxi várt minket a park előtt amibe Ronyák beült és amikor én szerettem volna beszálni,bezárta előttem az ajtót és elhajtott. Szerencsére jó memóriám van és közel is így hazataláltam. A konyhapultunkon egy üzenet volt:,,A mai edzésen nem szerepelt olyan jól! Egy táncos legyen jobb! Csütörtökön találkozunk,8:00-kor! Gabriella edző". Csak úgy árad belőle a kedvesség! Táncos? Nem vagyok táncos és nem is leszek az. Nem tartom magam elég jónak,ahoz,hogy elmenjek egy ilyen felvételire. Igen sosem hittem magamban...vagyis azóta,hogy anya végleg elhagyott. Hogy Ő meghalt és már nem írt az Árvaházba,nem keresett. Bennem mindig is anya töltötte a reményt ami mostanra elég kevés lett. Szinte semmi. Miután anya már végleg elhagyott,minden más lett. Nem volt miért várnom a pénteket,sőt utáltam a péntekeket. A táncot pedig szerintem hagyjuk. Az is csak anyára emlékeztetne.../Milyen?/
:)
Köszi <