Titkok

Ahogy a kollégisták élték meg,egy nevelő mesél

Mindenki aki felvételizett izgatottan ment már aznap iskolába,tudva,hogy ma vagy egy új Életet kapnak,és lehetőséget,vagy minden leomlik,akár egy kőfal,ha bombázzák. Mindenki így érzett,persze volt olyan aki próbálta előadni,hogy ő nem izgul...Tehát a kollégisták már a szokásosnál hamarabb keltek,és készülődtek. Szebb konyt,hajlakkal,a dress kimosva,frissen lógott vagy az emeletes ágyuk szélén vagy,ahol éppen lehetett. Spicc cipők szétszóródva a padlón,fehér harisnyák már felvéve.Minden felvételiző,kolis lánynak a szobájában ezt lehetett látni...Már kicsit később van,így már mindenki készen van,és mennek át az iskolába,ahol melegíthetnek be. Mindenki nagyon szép,és szétszórt az izgalom miatt. Segítettem pár lánynak,és fiúnak,az izgalom ellen,néha sikertelenül. Amikor már az összes kolis felvételiző elment,fáradtan ültünk le az összes kollégám(beleértve engem is),talán jobban elfáradtunk,mint nap végére egy átlagos napon,de tudtuk,hogy azért magát a felvételit mi sem hagyhatjuk ki,így átmentünk. Már nagyban folytak a beszélgetések,nyújtás közben. Amint bementem a terembe kiszúrtam egy lányt hátul a sarokban. Szép volt és hajlékony. Nagyon sokan nézték őt,és beszéltek róla. Féltek tőle!

-Ez csaj nagyon jó! Még jobb,mint mi!-utaltak a lányra a sarokban,azaz Beccara...