Csibész

 A mai nap se volt túl gáz. Nem is tudom, hol kezdjem ... A matektanárunk szeret minket szívatni, így egy gyors röpivel kezdtem a napot, amely nem hiszem hogy rossz lett. Nyelvtanon szokásos, latinon unalom, informatikát végig gépeztem, az utána következő tesit pedig átkoztam, mivel majdnem eltört a kezem, mikor is az egyik nagyon okos fiú az osztályomból neki dobta a kezemnek a kosárlabdát. Csodás volt, komolyan mondom, csodás. Na, mindegy is ezután átmentem fuvolára, ahol szépen leszidtak, amiért nem gyakoroltam semmit Bachtól, ami nagy bűnnek számít a tanárom szemében, így feladott egy csomó fejből kell megjegyezni fajta darabot. Na, lesz dolgom a hétvégén, méghozzá bőven. Irodalomból verset kell tanulni, fuvola, akkor itt a biosz témazáró is a nyakamon, plusz ehhez még adjuk szépen hozzá a fizika kiselőadásom ... Előre élvezni fogom az elkövetkezendő napokat. Ennyi mára, sziasztok!!

 Ha még nincs elegetek az ilyesfajta bejegyzésektől, én is írok egyet. ^^ Higgyétek el, még ha olcsó poénokkal is próbálnálak titeket leszerelni, akkor is élveznétek. De nem, én nem az olcsó poénokról vagyok híres. De nem ám. És az osztályom hadműveletei, cselekedetei és balhéi messze felül szárnyaélnak mindent.  Az egész kilencedik osztályban kezdődött, a gimi elején. Most így ugrunk egy hatalmasat vissza az időbe. Szeptember elseje egy igen borús, szürke nap volt, illő a kedvünkhöz is. Senkinek, ismétlem senkinek nem volt kedve el menni a suliba. Na, szóval felsereglettünk az első emeletre, a hatodik terembe, és mindenki helyet foglalt. Hm.....Én egy Bogi nevű lány mellé kerültem, és azóta kísért minden. Nem a legjófejebb csaj, már ha értitek mire gondolok. Az előttünk ülő lányok, Réka és Anasztázia már az eslő napon összekaptak, ezért természetesen minket kevertek meg. Én kerültem Réka mellé,  Anasztázia pedig Bogi mellé. Minden igen nyugis lett volna aznap, ha nincs még valami.... De ezt csak a következő bejegyzésben tudhatjátok meg.......

Hát,nem tudom hol is kezdjem.Talán itt:Csibész, a kiskutyám még csak két hete van nálunk.Egy izgága magyar vizsla,és még csak tíz hetes.Nagyon aranyos,én és a testvéreim sokat játszunk vele.Eleinte nehéz volt beilleszkednie és sokat sírt a mamája után is.Őt a lakhelyünktől nagyon távollévő helyről hoztuk,Kunfehértóról.Tudom,legtöbbeteknek nem sokat mond ez a név,mert ez egy kis falu.Most gondolom azt kérdezitek otthon a gép előtt ülve,miért pont ilyen messzerilől hoztuk Csibészt?Erre a következő bejegyzésben adok választ!!!!!