Kutyás történetek!

 

A 30 fős családom kétségbeesett sikítozását, sírását hallottam. Megpróbáltam felállni, és nagy nehezen sikerült. Aztán hallottam még egy durranást és megint a földre estem. Vonyítottam a fájdalomtól, de nem hatott meg senkit a gyerekeken kívül.

Körülöttem tiszta vér volt minden, nagyon fájt mindenem, de megpróbáltam felállni. Csak a gyerekek

könyörgését és sírását hallottam, tudtam, hogy meg kell nyugtatnom őket. Aztán hallottam még 3 durranást. Már nem volt annyi erőm, hogy felálljak. Még egyszer, utoljára megfordultam, hátranéztem az új családomra. A kis emberkék, akikkel tegnap vidáman játszottunk és futkároztunk, akiknek az önfeledt, őszinte kacagása, boldogsággal töltötte meg a szívemet, most álltak velem szembe és meg voltak törve.

Sokuknak még akkor is a fülén volt a kis keze. Könnycsepp folyt az arcukon. Sikítottak, könyörögtek, zokogtak. Aztán a gyerekeket egy ember beküldte a szállásra. Sokan még egyszer hátranéztek, láttam a könnycseppeket lefolyni az arcokon, láttam a remegő lábakat és kezeket, és láttam a kiábrándult tekinteteket. Aztán már nem láttam semmit. Minden elsötétült. A fájdalommal együtt megszűnt a remény is.

 

 

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte: -Rockyval játszom, apa... 

 

Már órák óta kóvályogtam a tűző napon, fáradt voltam, kimerült és nagyon szomjas. Senki nem nézett rám, senkinek nem volt egy kedves szava hozzám, senki nem szánt meg egy tál vízzel vagy egy kedves nézéssel.

Elsétáltam egy kerítés mellett, ahonnan kiszűrődött a gyerekek hangja és vidám nevetése. Ők vízzel, étellel kínáltak, amiért én nagyon hálás voltam nekik. Játszottunk, kergetőztünk, simogattak, kedvesek voltak velem. Ilyet már rég nem éreztem, boldog voltam.

 

Eljött az este. Én leheveredtem a kapu elé és őriztem a tiszta szívű, érző emberkék álmát. Egy napja ismertem csak őket, de az életemet adtam volna értük és a biztonságukért. A kora reggeli órákban fülsüketítő zajra ébredtem, pont a kis emberkék háza körül. Az a valami búgott és berregett, az oldalán pedig szállt a fű, amerre járt; egyre hangosabban, egyre fenyegetőbben és egyre közelebb jött. Meg akartam védeni a kis emberkéket, akik annyi jót és szeretetet adtak nekem ebben az egy napban, amennyit egész életemben nem kaptam. Felálltam és elkezdtem morogni. A berregő tárgy nem ijedt meg tőlem, folyamatosan közelített. Az ember, aki fogta, mondott nekem valamit, de nem értettem. Még nem találkoztam ezzel az ijesztő gépezettel, ezért odaugrottam elé és elkezdtem vadul ugatni, oda-oda is kapkodtam, hátha el sikerül rettentenem a gépezetet. Mi kutyák így szoktunk viselkedni, ha valami ismeretlennel találkozunk, hiszen mi nem emberek vagyunk, akik a tárgyakat meg tudják különböztetni, és akik pontosan tudják melyik mire való. Én kutya voltam, aki még az előtt az utcára került, hogy megismerkedhetett volna ezzel a furcsa, emberek által használt tárggyal. Talán ha az emberek jobban ismernék a fajom természetét és nem várnák el tőlünk, hogy emberként viselkedjünk, akkor sokkal nagyobb békességben élhetnénk egymás mellett, elkerülve rengeted konfliktust, amelyek sokszor tragédiával végződnek.

 

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kerteteken kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a
labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15percet ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és
nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék.

Kutyás történetek!

 

A 30 fős családom kétségbeesett sikítozását, sírását hallottam. Megpróbáltam felállni, és nagy nehezen sikerült. Aztán hallottam még egy durranást és megint a földre estem. Vonyítottam a fájdalomtól, de nem hatott meg senkit a gyerekeken kívül.

Körülöttem tiszta vér volt minden, nagyon fájt mindenem, de megpróbáltam felállni. Csak a gyerekek

könyörgését és sírását hallottam, tudtam, hogy meg kell nyugtatnom őket. Aztán hallottam még 3 durranást. Már nem volt annyi erőm, hogy felálljak. Még egyszer, utoljára megfordultam, hátranéztem az új családomra. A kis emberkék, akikkel tegnap vidáman játszottunk és futkároztunk, akiknek az önfeledt, őszinte kacagása, boldogsággal töltötte meg a szívemet, most álltak velem szembe és meg voltak törve.

Sokuknak még akkor is a fülén volt a kis keze. Könnycsepp folyt az arcukon. Sikítottak, könyörögtek, zokogtak. Aztán a gyerekeket egy ember beküldte a szállásra. Sokan még egyszer hátranéztek, láttam a könnycseppeket lefolyni az arcokon, láttam a remegő lábakat és kezeket, és láttam a kiábrándult tekinteteket. Aztán már nem láttam semmit. Minden elsötétült. A fájdalommal együtt megszűnt a remény is.

 

 

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte: -Rockyval játszom, apa... 

 

Már órák óta kóvályogtam a tűző napon, fáradt voltam, kimerült és nagyon szomjas. Senki nem nézett rám, senkinek nem volt egy kedves szava hozzám, senki nem szánt meg egy tál vízzel vagy egy kedves nézéssel.

Elsétáltam egy kerítés mellett, ahonnan kiszűrődött a gyerekek hangja és vidám nevetése. Ők vízzel, étellel kínáltak, amiért én nagyon hálás voltam nekik. Játszottunk, kergetőztünk, simogattak, kedvesek voltak velem. Ilyet már rég nem éreztem, boldog voltam.

 

Eljött az este. Én leheveredtem a kapu elé és őriztem a tiszta szívű, érző emberkék álmát. Egy napja ismertem csak őket, de az életemet adtam volna értük és a biztonságukért. A kora reggeli órákban fülsüketítő zajra ébredtem, pont a kis emberkék háza körül. Az a valami búgott és berregett, az oldalán pedig szállt a fű, amerre járt; egyre hangosabban, egyre fenyegetőbben és egyre közelebb jött. Meg akartam védeni a kis emberkéket, akik annyi jót és szeretetet adtak nekem ebben az egy napban, amennyit egész életemben nem kaptam. Felálltam és elkezdtem morogni. A berregő tárgy nem ijedt meg tőlem, folyamatosan közelített. Az ember, aki fogta, mondott nekem valamit, de nem értettem. Még nem találkoztam ezzel az ijesztő gépezettel, ezért odaugrottam elé és elkezdtem vadul ugatni, oda-oda is kapkodtam, hátha el sikerül rettentenem a gépezetet. Mi kutyák így szoktunk viselkedni, ha valami ismeretlennel találkozunk, hiszen mi nem emberek vagyunk, akik a tárgyakat meg tudják különböztetni, és akik pontosan tudják melyik mire való. Én kutya voltam, aki még az előtt az utcára került, hogy megismerkedhetett volna ezzel a furcsa, emberek által használt tárggyal. Talán ha az emberek jobban ismernék a fajom természetét és nem várnák el tőlünk, hogy emberként viselkedjünk, akkor sokkal nagyobb békességben élhetnénk egymás mellett, elkerülve rengeted konfliktust, amelyek sokszor tragédiával végződnek.

 

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kerteteken kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a
labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15percet ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és
nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék.

Kutyás történetek!

 

A 30 fős családom kétségbeesett sikítozását, sírását hallottam. Megpróbáltam felállni, és nagy nehezen sikerült. Aztán hallottam még egy durranást és megint a földre estem. Vonyítottam a fájdalomtól, de nem hatott meg senkit a gyerekeken kívül.

Körülöttem tiszta vér volt minden, nagyon fájt mindenem, de megpróbáltam felállni. Csak a gyerekek

könyörgését és sírását hallottam, tudtam, hogy meg kell nyugtatnom őket. Aztán hallottam még 3 durranást. Már nem volt annyi erőm, hogy felálljak. Még egyszer, utoljára megfordultam, hátranéztem az új családomra. A kis emberkék, akikkel tegnap vidáman játszottunk és futkároztunk, akiknek az önfeledt, őszinte kacagása, boldogsággal töltötte meg a szívemet, most álltak velem szembe és meg voltak törve.

Sokuknak még akkor is a fülén volt a kis keze. Könnycsepp folyt az arcukon. Sikítottak, könyörögtek, zokogtak. Aztán a gyerekeket egy ember beküldte a szállásra. Sokan még egyszer hátranéztek, láttam a könnycseppeket lefolyni az arcokon, láttam a remegő lábakat és kezeket, és láttam a kiábrándult tekinteteket. Aztán már nem láttam semmit. Minden elsötétült. A fájdalommal együtt megszűnt a remény is.

 

 

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte: -Rockyval játszom, apa... 

 

Már órák óta kóvályogtam a tűző napon, fáradt voltam, kimerült és nagyon szomjas. Senki nem nézett rám, senkinek nem volt egy kedves szava hozzám, senki nem szánt meg egy tál vízzel vagy egy kedves nézéssel.

Elsétáltam egy kerítés mellett, ahonnan kiszűrődött a gyerekek hangja és vidám nevetése. Ők vízzel, étellel kínáltak, amiért én nagyon hálás voltam nekik. Játszottunk, kergetőztünk, simogattak, kedvesek voltak velem. Ilyet már rég nem éreztem, boldog voltam.

 

Eljött az este. Én leheveredtem a kapu elé és őriztem a tiszta szívű, érző emberkék álmát. Egy napja ismertem csak őket, de az életemet adtam volna értük és a biztonságukért. A kora reggeli órákban fülsüketítő zajra ébredtem, pont a kis emberkék háza körül. Az a valami búgott és berregett, az oldalán pedig szállt a fű, amerre járt; egyre hangosabban, egyre fenyegetőbben és egyre közelebb jött. Meg akartam védeni a kis emberkéket, akik annyi jót és szeretetet adtak nekem ebben az egy napban, amennyit egész életemben nem kaptam. Felálltam és elkezdtem morogni. A berregő tárgy nem ijedt meg tőlem, folyamatosan közelített. Az ember, aki fogta, mondott nekem valamit, de nem értettem. Még nem találkoztam ezzel az ijesztő gépezettel, ezért odaugrottam elé és elkezdtem vadul ugatni, oda-oda is kapkodtam, hátha el sikerül rettentenem a gépezetet. Mi kutyák így szoktunk viselkedni, ha valami ismeretlennel találkozunk, hiszen mi nem emberek vagyunk, akik a tárgyakat meg tudják különböztetni, és akik pontosan tudják melyik mire való. Én kutya voltam, aki még az előtt az utcára került, hogy megismerkedhetett volna ezzel a furcsa, emberek által használt tárggyal. Talán ha az emberek jobban ismernék a fajom természetét és nem várnák el tőlünk, hogy emberként viselkedjünk, akkor sokkal nagyobb békességben élhetnénk egymás mellett, elkerülve rengeted konfliktust, amelyek sokszor tragédiával végződnek.

 

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kerteteken kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a
labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15percet ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és
nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék.

 

 

 

 

 

 

 

 

<img class="rg_i" style="width: 192px; height: 177px; margin-left: -11px; margin-right: -7px; margin-top: 0px;" src="

Az iskolai előadáson odahajol az egyik szülő a másikhoz:
- Maga szerint az a gyerek a bal oldalon fiú, vagy lány?
- FIÚ! Méghozzá az én kisfiam!
- Jajj, elnézést, nem tudtam, hogy Ön az anyja!
- Az APJA vagyok!

 

- Jean! Igaz, hogy a Föld gömbölyű?
- Igen, uram.
- Jó. Akkor nem az ágyammal van a baj.

 

Az öregedő feleség áll a tükör előtt:
- Jaj Istenem, teli vagyok ráncokkal, a mellem lecsüng a derekamig, a fenekem megereszkedett, egyre jobban őszülök...
Erre a férj:
- Drágám, viszont a látásod legalább még mindig kitűnő!

 

George Bush besétál a kocsmába egy kacsával a fején. Odafordul a kocsmáros:
- Segíthetek, uram?
Megszólal a kacsa.
- Igen. Legyen szíves piszkálja ki a seggemből ezt az izét...

 

Schwarz és Grünn spekulálnak, hogy nem kellene-e kikeresztelkedni. Végül úgy határoznak, egyikük megpróbálja, és azután elmondja a másiknak, milyen is az.
Feldobnak egy pénzérmét - Schwarzra esik a sors választása.
Hát elkezdi tanulni az újszövetséget, bevágja a katekizmus kérdéseire a feleletet, levizsgázik.
A keresztelő napján Grünn várja a templom kapuja előtt:
- Na, milyen volt? - Kérdezi. - Megszórtak egy kis szenteltvízzel? Más ember lettél?
Mire Schwarz:
- Nem fogod be rögtön a pofád, te büdös zsidó?

 

Pistikét az iskolában felszólítja a tanárnő:
- Pistike, ha a nagymamád félbevág egy szelet hús, mennyi lesz belőle?
- Kettő - feleli Pistike.
- Remek! És ha azt is félbevágja?
- Négy.
- Kitűnő. És ha azt is?
- Nyolc.
- Igen. És ha még azt is félbevágja?
- Fasírt!

 

- Mi az abszolút lehetetlen?
- ???
- Hogy két kopasz hajbakapjon

 

A kezdő focista leszerződik a keménységéről híres csapatba. Első edzésén az edző eligazítást tart:
- A legfontosabb, hogy ha nem tudod a labdát elrúgni, akkor az ellenfélbe rúgj egy nagyot, nehogy elszaladjon. Na, kezdjük! Hol a labda?
Mire egy hang a csapatból:
- A fenébe a labdával! Kezdődjön a játék!

 

A kakas kergeti a tyúkot a baromfiudvaron. A gazda nézi egy ideig a hajszát, majd odavet egy karéj kenyeret. A kakas azonnal elfelejti a tyúkot és a kenyerre veti magat. A gazda felsóhajt:
- Drága jó Istenem, add, hogy sose legyek ilyen éhes...

 

Idős házaspár tengeri kirándulásra megy, amikor vihar tör ki. A nagy himbálózásban a feleség megcsúszik, és beesik a tengerbe. Nagy nehezen partra evickél a hajó, és amikor elcsitul a vihar, elkezdik keresni a nőt, de nem találják. A férj hazautazik, ám két nap múlva telefonálnak neki:
- Uram, holtan találtuk a feleségét. Amikor a halottkém megvizsgálta, egy kagylót talált a ruhájában, a kagylóban pedig egy igazgyöngyöt. A gyöngy értéke 50.000 dollár, és mivel a felesége holmijának számít, ezért Ön rendelkezhet vele. Mit tegyünk?
- A gyöngyöt küldjék el nekem, az asszonyt meg dugják vissza a vízbe egy időre, hátha lesz még...

Két házasember beszélget:
- Hallom az anyósodat megműtötték. Hogy sikerült a műtét?
- Az epekövet kivették, de az epéje sajnos a régi.

 

Apa és fia beszélgetnek.
- Apu, mi a különbség a szerencsétlenség és a katasztrófa között?
- Szerencsétlenség például az, ha a mamád anyukája, ki az én anyósom, beleesik a hídról a folyóba. Ha pedig kimentik, az katasztrófa.

 

Nemrég temették el a férfi anyósát. Kimegy a temetőbe, megnézni, hogy minden rendben van-e a sírnál. Látva a nem messze sugdolózó és őt figyelő öreglányokat, jó hangosan elkezd sóhajtozni:
- Jaj, miért haltál meg, anyósok legjobbika! Bárcsak feltámadnál!
Ebben a pillanatban egy vakond elkezdi túrni a földet. Látva a mozgást, azonnal elfeledkezik a leső öreglányokról. Rátapos a vakondtúrásra, miközben ezt mormogja:
- Na, annyira komolyan azért nem gondoltam!

 

- Jean, az imént leejtettem egy öngyújtót, vegye fel!
- Sajnos nem látom, uram!
- Sebaj, majd ledobok egy másikat.

 

- Jean! Mi volt ez a csörömpölés az utcán?
- Egy autó be akart fordulni a mellékutcába, Uram.
- És?
- Nem volt mellékutca.

 

- Jean, hozza be a baltát!
- Minek uram?
- Embert akarok faragni magából!

 

Tanárnő kérdi az iskolában:
- Gyerek kinek mi hiányzik otthon?
- Nekünk még nincs autónk! - mondja Ferike.
- Nekünk még nincs videónk! - kontráz Józsika.
- Nekünk már van mindenünk! - böki ki büszkén Móricka.
- Tényleg?
- Persze! Múltkor hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: "Na, már csak ez hiányzott!"

 

Új, szexis tanárnő érkezik a másodikosakhoz.
Nyelvtan órán megkérdezi a gyerekeket, ki tud mondani egy óhajtó mondatot.
Móricka jelenkezik, és felszólitják.
- Én úgy franciáznék a tanárnővel, meg kefélnék is vele!
A tanárnő elvörösödik és azt kiáltja:
- Kifelé!
Móricka szomorúan távozik.
Mire a tanárnő:
- Nem Te, a többiek mind!

 

- Móricka, hol voltál tegnap?
- Nem jöhettem tanító bácsi, leégett a boltunk.
- Rémes, és hol voltál tegnapelőtt?
- Előtte mindent össze kellett csomagolnunk.

 

- Miért rakja a szőke nő a poros szőnyeget a hűtőszekrénybe?
- ???
- Hogy kirázza a hideg

 

Egy barna, egy vörös és egy szőke nő hajótörést szenvednek.
A legközelebbi sziget 20 kilométerre van.
Elkezd úszni a barna, úszik 5 kilométert, ott elfárad, még úszik 5 kilométert, de ott már végképp elfárad, és belefullad a tengerbe.
Elkezd úszni a vörös. Úszik 10 kilométert, ott elfárad, úszik még 5 kilométert, de ott már végképp elfárad, és belefullad a tengerbe.
Elkezd úszni a szőke nő. Úszik 19 kilométert, de ott már nem bírja tovább, ezért visszaúszik a szigetre.

 

A szőke nő idegesen felhívja a barátját:
- Át tudnál hozzám gyorsan jönni, nagyon nehéz ez a puzzle, már órák óta kínlódok vele, azt sem tudom honnan kezdjem!
- Minek kellene kijönnie belőle?
- A dobozon egy tigris van.
A barát kíváncsi lesz, átmegy a szökéhez. Végignéz az asztalon és azt mondja:
- Először is vegyél mély lélegzetet és nyugodj meg. Utána együtt visszarakjuk a dobozba a kukoricapelyhet.

 

Egy szőke nő kap a férjétől egy automata mosógépet. Másnap megy haza a férj és látja hogy a felesége meztelenül rakja be a ruhákat a mosógépbe!
Mire a férj:
- Mit csinálsz drágám?
- Hát mosok! - mondja a szőke nő.
- De hát miért vagy meztelenül? - kérdi a férj.
- Jaj drágám, elolvastam a használati utasítást és ott azt írta, hogy az első mosást ruha nélkül kell csinálni!

 

Az iskolai előadáson odahajol az egyik szülő a másikhoz:
- Maga szerint az a gyerek a bal oldalon fiú, vagy lány?
- FIÚ! Méghozzá az én kisfiam!
- Jajj, elnézést, nem tudtam, hogy Ön az anyja!
- Az APJA vagyok!

 

- Jean! Igaz, hogy a Föld gömbölyű?
- Igen, uram.
- Jó. Akkor nem az ágyammal van a baj.

 

Az öregedő feleség áll a tükör előtt:
- Jaj Istenem, teli vagyok ráncokkal, a mellem lecsüng a derekamig, a fenekem megereszkedett, egyre jobban őszülök...
Erre a férj:
- Drágám, viszont a látásod legalább még mindig kitűnő!

 

George Bush besétál a kocsmába egy kacsával a fején. Odafordul a kocsmáros:
- Segíthetek, uram?
Megszólal a kacsa.
- Igen. Legyen szíves piszkálja ki a seggemből ezt az izét...

 

Schwarz és Grünn spekulálnak, hogy nem kellene-e kikeresztelkedni. Végül úgy határoznak, egyikük megpróbálja, és azután elmondja a másiknak, milyen is az.
Feldobnak egy pénzérmét - Schwarzra esik a sors választása.
Hát elkezdi tanulni az újszövetséget, bevágja a katekizmus kérdéseire a feleletet, levizsgázik.
A keresztelő napján Grünn várja a templom kapuja előtt:
- Na, milyen volt? - Kérdezi. - Megszórtak egy kis szenteltvízzel? Más ember lettél?
Mire Schwarz:
- Nem fogod be rögtön a pofád, te büdös zsidó?

 

Pistikét az iskolában felszólítja a tanárnő:
- Pistike, ha a nagymamád félbevág egy szelet hús, mennyi lesz belőle?
- Kettő - feleli Pistike.
- Remek! És ha azt is félbevágja?
- Négy.
- Kitűnő. És ha azt is?
- Nyolc.
- Igen. És ha még azt is félbevágja?
- Fasírt!

 

- Mi az abszolút lehetetlen?
- ???
- Hogy két kopasz hajbakapjon

 

A kezdő focista leszerződik a keménységéről híres csapatba. Első edzésén az edző eligazítást tart:
- A legfontosabb, hogy ha nem tudod a labdát elrúgni, akkor az ellenfélbe rúgj egy nagyot, nehogy elszaladjon. Na, kezdjük! Hol a labda?
Mire egy hang a csapatból:
- A fenébe a labdával! Kezdődjön a játék!

 

A kakas kergeti a tyúkot a baromfiudvaron. A gazda nézi egy ideig a hajszát, majd odavet egy karéj kenyeret. A kakas azonnal elfelejti a tyúkot és a kenyerre veti magat. A gazda felsóhajt:
- Drága jó Istenem, add, hogy sose legyek ilyen éhes...

 

Idős házaspár tengeri kirándulásra megy, amikor vihar tör ki. A nagy himbálózásban a feleség megcsúszik, és beesik a tengerbe. Nagy nehezen partra evickél a hajó, és amikor elcsitul a vihar, elkezdik keresni a nőt, de nem találják. A férj hazautazik, ám két nap múlva telefonálnak neki:
- Uram, holtan találtuk a feleségét. Amikor a halottkém megvizsgálta, egy kagylót talált a ruhájában, a kagylóban pedig egy igazgyöngyöt. A gyöngy értéke 50.000 dollár, és mivel a felesége holmijának számít, ezért Ön rendelkezhet vele. Mit tegyünk?
- A gyöngyöt küldjék el nekem, az asszonyt meg dugják vissza a vízbe egy időre, hátha lesz még...

Két házasember beszélget:
- Hallom az anyósodat megműtötték. Hogy sikerült a műtét?
- Az epekövet kivették, de az epéje sajnos a régi.

 

Apa és fia beszélgetnek.
- Apu, mi a különbség a szerencsétlenség és a katasztrófa között?
- Szerencsétlenség például az, ha a mamád anyukája, ki az én anyósom, beleesik a hídról a folyóba. Ha pedig kimentik, az katasztrófa.

 

Nemrég temették el a férfi anyósát. Kimegy a temetőbe, megnézni, hogy minden rendben van-e a sírnál. Látva a nem messze sugdolózó és őt figyelő öreglányokat, jó hangosan elkezd sóhajtozni:
- Jaj, miért haltál meg, anyósok legjobbika! Bárcsak feltámadnál!
Ebben a pillanatban egy vakond elkezdi túrni a földet. Látva a mozgást, azonnal elfeledkezik a leső öreglányokról. Rátapos a vakondtúrásra, miközben ezt mormogja:
- Na, annyira komolyan azért nem gondoltam!

 

- Jean, az imént leejtettem egy öngyújtót, vegye fel!
- Sajnos nem látom, uram!
- Sebaj, majd ledobok egy másikat.

 

- Jean! Mi volt ez a csörömpölés az utcán?
- Egy autó be akart fordulni a mellékutcába, Uram.
- És?
- Nem volt mellékutca.

 

- Jean, hozza be a baltát!
- Minek uram?
- Embert akarok faragni magából!

 

Tanárnő kérdi az iskolában:
- Gyerek kinek mi hiányzik otthon?
- Nekünk még nincs autónk! - mondja Ferike.
- Nekünk még nincs videónk! - kontráz Józsika.
- Nekünk már van mindenünk! - böki ki büszkén Móricka.
- Tényleg?
- Persze! Múltkor hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: "Na, már csak ez hiányzott!"

 

Új, szexis tanárnő érkezik a másodikosakhoz.
Nyelvtan órán megkérdezi a gyerekeket, ki tud mondani egy óhajtó mondatot.
Móricka jelenkezik, és felszólitják.
- Én úgy franciáznék a tanárnővel, meg kefélnék is vele!
A tanárnő elvörösödik és azt kiáltja:
- Kifelé!
Móricka szomorúan távozik.
Mire a tanárnő:
- Nem Te, a többiek mind!

 

- Móricka, hol voltál tegnap?
- Nem jöhettem tanító bácsi, leégett a boltunk.
- Rémes, és hol voltál tegnapelőtt?
- Előtte mindent össze kellett csomagolnunk.

 

- Miért rakja a szőke nő a poros szőnyeget a hűtőszekrénybe?
- ???
- Hogy kirázza a hideg

 

Egy barna, egy vörös és egy szőke nő hajótörést szenvednek.
A legközelebbi sziget 20 kilométerre van.
Elkezd úszni a barna, úszik 5 kilométert, ott elfárad, még úszik 5 kilométert, de ott már végképp elfárad, és belefullad a tengerbe.
Elkezd úszni a vörös. Úszik 10 kilométert, ott elfárad, úszik még 5 kilométert, de ott már végképp elfárad, és belefullad a tengerbe.
Elkezd úszni a szőke nő. Úszik 19 kilométert, de ott már nem bírja tovább, ezért visszaúszik a szigetre.

 

A szőke nő idegesen felhívja a barátját:
- Át tudnál hozzám gyorsan jönni, nagyon nehéz ez a puzzle, már órák óta kínlódok vele, azt sem tudom honnan kezdjem!
- Minek kellene kijönnie belőle?
- A dobozon egy tigris van.
A barát kíváncsi lesz, átmegy a szökéhez. Végignéz az asztalon és azt mondja:
- Először is vegyél mély lélegzetet és nyugodj meg. Utána együtt visszarakjuk a dobozba a kukoricapelyhet.

 

Egy szőke nő kap a férjétől egy automata mosógépet. Másnap megy haza a férj és látja hogy a felesége meztelenül rakja be a ruhákat a mosógépbe!
Mire a férj:
- Mit csinálsz drágám?
- Hát mosok! - mondja a szőke nő.
- De hát miért vagy meztelenül? - kérdi a férj.
- Jaj drágám, elolvastam a használati utasítást és ott azt írta, hogy az első mosást ruha nélkül kell csinálni!

 

Na jó, lehet nem éppen új, de én most akadtam rá- sok ismerősömmel együtt. Marketről lehet leszedni ingyen és hát be kell vallanom: beleszerettem!

Amint elindítjuk egy háromszög formájú kis takony szörny fogad minket két nagy bociszemmel és mosolygós szájjal. Kapunk kis tutorialt, mit tegyünk a szörnyikénkkel. A legfontosabb: foglalkozzunk vele. Néha éhes, néha retkes, néha szomorú és néha álmos.

Amikor retkes: a Lab szobában tudjuk szappannal megmosdatni. Látni is rajta, mikor nem tiszta, és ha már eléggé dzsuvás, a telefonunk kis hangadással jelez is. Ebben a helységben vannak löttyök. Pou élete nem szuper gyorsasággal, de fokozatosan csökken. Tudunk neki venni kicsi és nagy energia löttyöt, ami felviszi az életét 100%-osra. Gondolom ha elfogy, akkor beteg lesz. Ilyen löttyből vásárolhatunk még zsírégetőt, ami ugye vékonyabbá teszi szörnyikénket, ha elhízlalnánk őt a sok hamburgerrel (erről később). Vehetünk még olyat is, amitől azonnal üres lesz a gyomra. Ennek igazából sok értelmét nem láttam, egyre viszont jó: achievement boostolásra. Bizony, az is van benne!

Amikor álmos: a hálószobában van egy kis lámpa, amit lekapcsolva kicsi Pou elalukál. Van neki szekrénye, melyben ruhák vannak eltárolva. Tudunk is várásolni jó sokat! Pólótól kezdve a partyszemcsin át egészen az öltönyig van itt minden! A póló elég hülyén áll neki, olyan, mintha tojásból félig kelt volna ki. Tényleg rengeteg ruhát vehetünk, de szerintem "pucéran" a legszebb.

Amikor éhes: Pou bizony sokszor éhes, és szeret sokat enni. Simán el lehet kényeztetni sok finomsággal. Öt féle kajacsoport van: édességek, gyorskaja, gyümölcsök és Sushi. Édességeknél van több ízű fagyi, torta, fánk, szóval pikk-pakk elhízhat a kicsike.
Gyorskajánál a szokásos, sültkrumpli, pizza, hamburger.
Gyümölcsöknél alma, körte, narancs, görögdinnye és a többi.
Sushinál meg....halak.

Amikor szomorú: Ez a legjobb része a játéknak! Pattogtathatunk neki labdát, amivel ő semmit se csinál csak nézi, mivel se keze, se lába. Labdából is van jó sok: kosár, foci, röp, tenis és még sorohlatnám. Ezekből a ladbákból is több szín közül választhatunk, szóval lesz mire költeni.

Pénzt achievementek feloldásával, szintlépésekkel illetve játszással lehet elérni. Mert a játék nem csak ennyiből áll! Hat különböző játék áll rendelkezésünkre:

Food Drop:
Ételek hullanak a levegőből és azok alá kellene álni, hogy Pou megegye. Nyolc darab eshet mellé, ha több, akkor vége. Kaján kívül potyognak patkók és Convers cipők, amiket ha befal a monster, azonnal game over (e még rímelt is...).

Sky Jump:
Pou pattog, nekünk pedig a telefon döntögetésével kell feljuttatni őt, ameddig csak lehet. Ugyan az, mint a Doodle Jump.

Free Fall:
Ez meg az előző ellentétje. Zuhanunk, szintén telefon döntögetéssel irányítva kell földet érni (amit ugye nem lehet). Itt a felhők az akadályok. Öt felhőhöz érve vége a játéknak.

Color Match:
Ez tetszik nekem a legjobban. Három egyforma színű Pou-t kell egymás mellé rakni időre, hogy a sor lejjebb menjen. Az alatta lévő zene is tetszik, nagyon emlékeztet a Simsekre.

Sad Trap:
Eleinte négy, később már több mosolygós Pou közül a szomorú Pout kell kiválasztanunk.

Pou Sounds:
Négy Pou, mind a négy különböző színű. Az egyik kiadja a hangot, nekünk pedig rá kell bökni. Memória játék. Ugyan abba a sorrendbe bökdössük, amilyenbe ők csinálják. Utánozni kell őket, na! (Ehhez hasonló a Raman: Raving Rabbits-ban volt).

Mint látod tele van tartalommal, és még mindig van mit csinálni! Internet hozzáféréssel meg tudjuk keresni ismerőseink szörnyecskéjét és tudunk rá nyomni egy csillagot. Ami tökre bejött, mikor haverom megosztotta volánon a netjét, így lopva a wi-fit megsimogattam az állatát, majd az ő telefonján elkezdett vigyorogni. Mi jó már!

Ugye ott vannak még az Achievementek is, amiből szintén sok van, viszont nem túl változatosak (de egyszer kimaxolom ezt is!). A legtöbben az van "egyél minden fajta kajából egyet, ötöt, kilencet" (ami nem nehéz, és viszonylag hamar ki is lehet boostolni).

Kicsi Pounk szintet is lépkedhet. Nem tudom mennyi a maximális, de én találkoztam már 51-essel (én 23-as vagyok. Reggel 16-os voltam, de mivel kajáltattam így gyorsan felfejlődtem). Ezek a szintek pedig újabb ruhák, illetve dolgok feloldásához jók. Focilabdát például 45-ös szinttől lehet venni. Vagyis lehetne! Mert a játék felajánl egy olyan lehetőséget, miszerint 2000 pontért egy cuccot kinyithatunk. Én baseball sapit akartam, de piros helyett véletlen a rózsaszínt nyitottam fel...Viszont még a sapit nem tudtam megvenni, mert az meg +4000. Anyukádat!

Ha nem tetszik a Pou-d szeme, vagy az egész színe, azt is meg tudod változtatni. Nekem zöld, fekete szemgolyókkal (pirost akartam, de olyan színű nincs...). Mindenén tudunk variálni, még hajat is lehet rárakni!

Szobák falát is meg lehet változtatni, mondjuk abból nekem nagyon kevés tetszett. Azokat iknább hagytam.

Nagyon aranyos játék, szeretni való, tartalmas és ingyenes. Nekem Sony Ericcson Xperia x8-am van, azon tökéletesen elfut, semmi akadás meg ilyenek (azért ma csinált érdekes dolgokat, például a döntögetős játékoknál nem akart megmozdulni...). Próbáljátok ki és nevelgessétek a pici Poucskátokat (és ha már kipróbálod nézd meg az enyémet is. Gizmoka a neve és zöld. Köszi!)

Aki pedig ismeri, azokhoz kérdés: nektek hogy tetszik, hanyas szintű és hogy néz ki?

sziasztok!:)

 

Most azért íerok erről a filmről mert én nekem ez a film a kedvencem.Láttam már mind a 3 részét és nagon tetszettek.Remélem ti is szeretitek legalább az egyik részét,mivel ez egy triológia.

 

a történet röviden:

kép:

A Gyűrűk Ura J. R. R. Tolkien híres, három kötetben megjelent regénye, melyből azonos című filmtrilógia is készült. A kötetek címei: A Gyűrű Szövetsége, A két torony és A király visszatér. A történet a szerző A hobbit (korábbi fordításban A babó) című korábbi munkájának folytatása.

A mű 1937 és 1949 között készült, 1954-es megjelenése óta világszerte több mint 100 millió példányban kelt el. A regény a fantasy irodalmi műfaj egyik elindítója.

Az 1–11. fejezetet (a verseket is) Réz Ádám fordította magyarra, s ő alkotta meg a mű magyar terminológiáját is. (A Gyűrűk Urában és háttérmitológiájában mintegy 5000 tulajdonnév szerepel.^[2]) A könyv további részét Göncz Árpád fordította, a versfordítások Tandori Dezső munkái.

A regény élőszereplős filmváltozata 2001 és 2003 között jelent meg, Peter Jackson rendezésében. A filmek kritikai és kasszasikert arattak.

A történet címe Szauronra, Mordor Sötét Urára utal, aki a mű legfőbb gonosza, és aki létrehozta az Egy Gyűrűt, amivel a Hatalom Gyűrűinek urává vált. Mivel Szauron a leghatalmasabb élő gonosz erő a műben, és hatalma az egész halandó világot fenyegeti, sőt, már nevének kimondása is bajt hozhat, ezért a könyv szereplői (Szauron ellenségei és szolgái is) gyakran tulajdonnévi szerepű (néha metaforikus) leírásokkal, valóságos epiteton ornansokkal helyettesítik a nevét: „a Sötét Úr”, „Ő”, „A (Nagy) Szem”, „a Gyűrű(k) Ura”. Korábban Szauron a Világ Fekete Ellenségének, Morgothnak volt szolgája, az ő legyőzéséről Tolkien A szilmarilok című regénye szól.

 

 

1 a gyűrű szövetsége

Frodó (Elijah Wood), az ifjú hobbit egy gyűrűt kap Bilbótól, amiről kiderül, hogy az Egy Gyűrű, mellyel a Sötétség Ura rabszolgasorba taszíthatja Középfölde népeit. Gandalf (Ian McKellen) Völgyzugolyba küldi Frodót, ahol a tündék legbölcsebb vezetője, Elrond dönt a gyűrű sorsáról. Nincs más lehetőség, a gyűrűt el kell pusztítani Mordorban, a Végzet-katlanban. A szabadnépek tanácsán megújul a Szövetség, és Gandalf vezetésével Frodó és társai, a dúnadán Aragorn (Viggo Mortensen), a tünde Legolas (Orlando Bloom), Gimli, a törp (John Rhys-Davies), és Boromir, az emberek képviseletében, nekivágnak a reménytelen küldetésnek. A jövő attól függ, hogyan alakul a szövetség sorsa.

 

2 a két torony

 

 

Hamarosan eldől Középfölde sorsa: a gonosz ereje egyre nő, mert szövetséget kötött a két torony: Barad-dúr, Szauron, a sötét úr vára és Orthanc, amely Szarumán, az áruló mágus erődje. Frodó, a Gyűrűhordozó és hű barátja, Samu Mordor földje felé tart, hogy a tűzbe hajítsa terhét: ám egy újabb veszéllyel kell szembenézniük - felbukkan Gollam, aki magának követeli a kincset. Eközben a szövetség még élő tagjai a Kósza vezetésével újabb harcokba keverednek. Rohan lovasai mellett küzdenek és különös szövetségesekre lelnek: az Entekre. Árnyék vetül a világra. A Sötét Úr hadseregei Gondor felé vonulnak. Kezdetét veszi a Gyűrűháború.

 

3 A király visszatér

 

 

Gandalf a rohani Theoden király segítségével igyekszik harcra bíztatni Gondor urait. Szauron ostrom alá veszi Minas Tirithet, hogy végképp eltörölje a föld színéről az emberi fajt. Sosem hiányzott még ennyire a Király erős keze. Aragorn végre válaszol a hívásra, a kard összeforr, kirepül hüvelyéből, és harcba száll a hatalmas túlerő ellen. Középfölde sorsa azonban egészen máshol fog eldőlni. A Gyűrűhordozó és hű barátja (vagyis Frodó és Samu) a Végzet hegyének borzasztó útjait járja. De minél közelebb kerül céljához, annál jobban húzza a Gyűrű szörnyű súlya. A világ fölé boruló árnyék egyre nagyobb és egyre hidegebb...

 

 

 

Tehetek én róla, hogy nem fehér galambnak születtem? Mi az, hogy csúnya vagyok, mint az ördög? Azért, mert tele van az arcom redõkkel, meg lebenyekkel és szemölcsökkel, sörtékkel, ráncokkal, barázdákkal, meg árkokkal? Szemtelenség!... Ilyen vagyok és kész! De tudjátok mit mondok? A mamámnak én voltam a legszebb! És egyébként is: az ember mibõl gondolja, hogy szép? Még hogy az ember szép!... Babonából a szárnyamnál fogva kiszegez a kapura, hogy távol tartsa az ördögöket. Szép! Berobbantja a barlangot, ahol élek. Szép! Befalazza a padlást, ahol alszom és sörétes puskával lövöldöz rám. Szép! Én vagyok a vérszívó vámpír? És te kis barátom? Te nem az anyád meg az apád vérét szívod folyton, hogy vegyen egy biciklit, egy játékot vagy egy edzõcipõt? Azért még nem kell utálni a denevért, mert nem egy Madonna vagy Claudia Schiffer! Az ijeszt benneteket, hogy éjszaka hangtalanul suhanok és mégis úgy tájékozódom, mint repülõ a ködben? És ti? Ti talán nem találjátok meg éjszaka a sötét konyhában az eldugott almás rétest?! Érdekes! Az nekem semmi, bekapni egy legyet vagy kikerülni egy vékony drótot a sötét szobában. Hogy csinálom? Orromon, számon kiengedem az ultrahangot, az visszaverõdik a tárgyakról, és én már látom is az elõttem lebegõ akadály teljes alakját. Ilyen ügyes vagyok, az emberek mégis üldöznek. Pedig nagy butaságot csinál, aki engem bánt. Egyetlen éjszaka alatt hétszáz rovart, szúnyogot, vándorsáskát fogyasztok, de megeszem a rágcsálókat: az egeret, a mezei pockot is. Tudod te, hogy mennyi gabonát meg gyümölcsöt mentek meg így? Ha mondjuk egy rovar, egy egér csak tíz forint kárt okozhatna egy év alatt, és én bekapom...! Tudod, hogy az évente mennyi haszon? Majd számítsd ki egyszer, ha be tudsz szorozni hétezret háromszázhatvanöttel. Egy biztos: az ember nem egy hálás állat. Pusztít, ahol ér. És ha véletlenül betévedek a szobába, sikoltozni kezd, mert azt hiszi, hogy a hajába ragadok. Ragadjon az õ hajába a szomszédasszony meg a légypapír! Engem ne csapkodjon bottal! Én Magyarországon védett vagyok, nem úgy, mint a Sós Bence, akit bármikor felképelhet az apja. Engem nem szabadna bántani, mert fogom magam és kipusztulok. Aztán kapkodjon be egy éjszaka hétszáz rovart, az a bilifülû Dezsõ, aki vadászik rám!...

 

 

Tehetek én róla, hogy nem fehér galambnak születtem? Mi az, hogy csúnya vagyok, mint az ördög? Azért, mert tele van az arcom redõkkel, meg lebenyekkel és szemölcsökkel, sörtékkel, ráncokkal, barázdákkal, meg árkokkal? Szemtelenség!... Ilyen vagyok és kész! De tudjátok mit mondok? A mamámnak én voltam a legszebb! És egyébként is: az ember mibõl gondolja, hogy szép? Még hogy az ember szép!... Babonából a szárnyamnál fogva kiszegez a kapura, hogy távol tartsa az ördögöket. Szép! Berobbantja a barlangot, ahol élek. Szép! Befalazza a padlást, ahol alszom és sörétes puskával lövöldöz rám. Szép! Én vagyok a vérszívó vámpír? És te kis barátom? Te nem az anyád meg az apád vérét szívod folyton, hogy vegyen egy biciklit, egy játékot vagy egy edzõcipõt? Azért még nem kell utálni a denevért, mert nem egy Madonna vagy Claudia Schiffer! Az ijeszt benneteket, hogy éjszaka hangtalanul suhanok és mégis úgy tájékozódom, mint repülõ a ködben? És ti? Ti talán nem találjátok meg éjszaka a sötét konyhában az eldugott almás rétest?! Érdekes! Az nekem semmi, bekapni egy legyet vagy kikerülni egy vékony drótot a sötét szobában. Hogy csinálom? Orromon, számon kiengedem az ultrahangot, az visszaverõdik a tárgyakról, és én már látom is az elõttem lebegõ akadály teljes alakját. Ilyen ügyes vagyok, az emberek mégis üldöznek. Pedig nagy butaságot csinál, aki engem bánt. Egyetlen éjszaka alatt hétszáz rovart, szúnyogot, vándorsáskát fogyasztok, de megeszem a rágcsálókat: az egeret, a mezei pockot is. Tudod te, hogy mennyi gabonát meg gyümölcsöt mentek meg így? Ha mondjuk egy rovar, egy egér csak tíz forint kárt okozhatna egy év alatt, és én bekapom...! Tudod, hogy az évente mennyi haszon? Majd számítsd ki egyszer, ha be tudsz szorozni hétezret háromszázhatvanöttel. Egy biztos: az ember nem egy hálás állat. Pusztít, ahol ér. És ha véletlenül betévedek a szobába, sikoltozni kezd, mert azt hiszi, hogy a hajába ragadok. Ragadjon az õ hajába a szomszédasszony meg a légypapír! Engem ne csapkodjon bottal! Én Magyarországon védett vagyok, nem úgy, mint a Sós Bence, akit bármikor felképelhet az apja. Engem nem szabadna bántani, mert fogom magam és kipusztulok. Aztán kapkodjon be egy éjszaka hétszáz rovart, az a bilifülû Dezsõ, aki vadászik rám!...