Még én sem tudtam,hogy pontosan mit is akartam tőle,vagy Tobytól...Percek teltek el,de én míg mindig öleltem őt. Egy telefon törte meg a csendet. Toby hívott. Felvettem neki.
-Hali,Kicsicsaj!-ezen elmosolyodtam-Hol vagy? Nincs kedved talizni,mondjuk egy óra múlva a parkban? Tudod,holnap megyek és gondoltam találkozhatnánk még előtte. De ha...
-Persze okés,megyek-néztem fel Milanra aki erre csak elkezdett kifelé nézni. Egy kicsit elgondolkoztam rajta-Öm,vagyis van programom ma délutánra,de este ráérek,ha neked is jó az. Mondjuk úgy 7 fele átmennék hozzád akkor-reméltem,hogy nem fog megsértődni rám. Milan közben rámnézett és farkasszemet kezdtünk nézni. Toby mondott valamit,de nem értettem pontosan,mert elvesztem Milan szép szemeiben. Megráztam a fejem,és még beleszóltam utoljára a telefonba. Mondjuk így visszagondolta lehet nem kellett volna.
-Szerelmes vagyok Toby-ezzel letettem a telefont. Nem tudom,hogy miért,de olyan mérhetetlen melegség öntötte át a testemet. Olyat éreztem amit eddig még talán nem. Mi lehet ez? Nem tudom. Sosem voltak érzéseim,és boldog sem voltam még sosem. Nem hagyhatom,hogy ez most eluralkodjon rajtam,nem engedhetem,hogy magával ragadjon a rózsaszín köd mögé. Leültem az ágyamra és lehajtottam a fejem. Nem tudtam volna most Milan szemébe nézni. Könnyek szöktek a szemembe,de nem engedhettem,hogy a felszínre kerüljenek.-Sajnálom-ennyi jött ki a torkomon...
Nagyon jó lett (:
Köszi:) <