~Toby szemszöge~
Nem tudom,hogy hol vagyok,de azt se,hogy ki vagyok én,vagy,hogy mi is történt velem. Hideg van,hunyorgok,de valami fény bántja a szememet. Nehezen kinyitom,de egy fekete szobában vagyok,egy ágyon fekve. Minden sötét,csak egy pontról jön fény. Nehezen felállok,de vissza is esek annyira fáj mindenem. a lábamhoz kapok,de valami nedveset érzek...vér. Fájdalmasan ülök az ágyon és azon gondolkozok,hogy ki juttatott ide,és,hogy miért. Nincs időérzékem,de szerintem még nappal lehet a napfényből ítélve. A telefonom rezegn egyet,odanyólok és látom,hogy egy üzenetem jött. Megnyitottam és egy "Milan" nevű fiútól jött."Remélem élvezed a kényelmet,ott lent! Készítsd össze a cuccaidat,mert 1 napod van már csak az országban! Holnap elbúcsúzol attól,akit nagyon szeretsz,örökre és nem jöhetsz vissza,érted? Jó készülődést,bajtársad!" Értetlenül ültem,nem értettem,hogy miért kell elmennem,vagy,hogy kitől is kell elbúcsoznom. Az egyetlen dolog ami világos volt,hogy valaki nagyon el akar tüntetni a színről engem. Mit tehettem ellene? Az üzenethez egy kép is érkezett amin egy lány volt,meg gondolom ő,ahogy éppen csókolóznak. Hát oké,nem értem,hogy kik ők,de az az érzésem,hogy nem a barátaim. "Rendben",üzentem vissza...