~Toby szemszöge~
Mintha egy feketelyukba esne hírtelen az ember,elméjét elvéve-éreztem magam-miközben azon pörgött az agyam,hogy ki vagyok és,hogy miért pont én kerültem ide,ahova. Mindigis hittem a sorsban,így tudtam semmi értelme nem lenne ha síránkoznék,inkább azon töprengtem,hogy holnap kivel kell találkoznom. Ki az aki miatt elfelejtettem mindent.
~Másnap~Reggel a nap világító fényére keltem,kómás fejjel. Mág mindig alig van fény,de kinntről hallok sebesen hajtó kocsikat. a telefonom mindig csak 1-1 percre kapcsol be,és csak akkor ha sms-em érkezett a feladótól. Tudtam,hogy ma lehet minden meg fog változni. feltápászkodtam az ágyon,de egy sípoló hang hallatán vissza is esten. Másodpercekre rá ajtónyitódás,és egy barna hajú,zöld szemű,kicsit izmos srác lép be az ajtón. Karonfogott és kisétált velem az ajtón,szótlanul. Egy kocsiba ültettet,majd intett a söfőrnek.
-Sok sikert! Nekem szimpi voltál,nagyon sajnálok mindent,nem az én választásom. Engem is zsarolnak. élj szépen,és ne mond el ezt senkinek! Bence vagyok. Nagy Bence!-furcsa módon kedves volt,de tudtam,hogy csak sajnálatból. Mindenesetre mielőtt válaszolhattam volna,a kocsi elindult én pedig feljegyeztem a nevet. Időérzékem elveszett,de tudtam mit akarok. Válaszokat...