~Lexi szemszöge~
Nagyon nehezen próbáltam elaludni,de nem ment. Valami nem engedte,fájt a szívem Toby miatt,hogy nem tudhatom mi történt. A telefonomért nyúltam,majd beütöttem Toby számát és a hívás gombra mentem,de csak hangüzenetet lehetett hagyni,amit inkább nem küldtem. Csak feküdtem az ágyban és azon gondolkodtam,hogy mi történt ilyen hirtelen az életemmel? Nem tudom hány óra lehet,de valaki kinyitja az ajtót és felhúzza a redőnyt,ami miatt a nap erősen belevakít a szemembe. Megpillantom Milant aki a ruháim között kotorkál,majd kidob valamit a földre és odajön hozzám. Egy gyors csók után kisétál az ajtón,én pedig megint magamra maradtam. Megnézéztem,hogy mit dobott le,de gyorsan meg is változtattam a ruházatomat. Összeszedtem maga,és már mehettünk is...Pontosan 8 óra volt amikor megpillantottam a reptéren Őt. A tömegen keresztül alig láttam,de én elkezdtem rohanni,mint egy hülye felé,olyan gyorsan,hogy Milan ha akart volna se tudott volna megfogni. Toby amikor észrevette,hogy valaki fut felé,pár másodpercig állt csak,majd ledobta a táskáit a földre és elkapott. Szerintem annyira szorosan öleltem szegényt,hogy meg is fulladt tőlem,de nem bántam. Valamit éreztem a lelkemben,valami jót.
-Nagyon hiányoztál. Hol a francba voltál?-kérdeztem,de ő csak nézett furcsán...