minden, ami én

mocskos kezed fogdossa, égeti bõrömet,

nem érdekel téged, hogy látod könnyeimet,

inkább csak elveszed rólam bûnös tekinteted.

hova kiabálhatnék, mikor csak ketten vagyunk,

üres a ház, nem hallja senki sem a hangunk.

míg te élvezettel, én könyörgõen sóhajtozom,

mocorgok, ellenkezek, tiltakozom, feladom.

várom már, hogy befejezd, de míg te gyönyörködsz,

én itt alattad szenvedek.

csókod hányingert kelt, tekinteted mar engem,

de már csak hagyom, hadd csináld, rezdületlenül fekszem.

[saját || 231123]