minden, ami én

szívemben elhagyatott üregek sóvárognak ma is szeretetre,

s míg csend honol az éjszakában, agyalok válaszokat keresve,

és ugyan tudom, hogy hol rontottam el,

a megoldást mégsem találom,

így hát a már megbánt bûneimet inkább újra meg újra megbánom.

tudom, ez nem segít, pedig bárcsak segítene,

mert szeretnék újra a tükörbe nézni nevetve, magamat szeretve,

de ehelyett inkább kimegyek a teraszra ,

és felveszem a melankólikusság érzetét magamra.

[saját || 221122]