Csak egy lány:)

Sokszor azon gondolkozok, hogy hova tűnt az a mindig mosolygós, életvidám lány, aki önbizalomhiányban biztos, hogy nem szenvedett. Nem voltam nagyképű, csak boldog. De csak voltam. Teltek az évek, és minden változott. Az osztálytársaim felnőttek, megkomolyodtak, mármint a többség. A fiúk, mi mást is várhatnánk tőlük, mindenkiben kerestek valamit. Valamit, amit ki lehet röhögni. Tisztelet a kivételnek! A lányok közül kifejlődtek azok a libák, akik pár évvel ezelőtt még alig mertek megszólalni. Mindenki a másik ellen fordult, szerény kis osztályunkból alig maradt pár normális. Ők is megváltoztak a sok bántás miatt. Vagy elbújnak a világ elől, vagy ugyanazt adják vissza másoknak, mint amit ők kaptak. Mindenki szánalmas lett, én meg csak próbálok vidámnak tűnni, hogy ne lógjak ki a sorból. De mikor egyedül maradok, kifakad belőlem a sírás. Alig várom minden nap, hogy a sok álmosolytól már zsibbadó szám megpihenhessen, szemeim léphessenek közbe. Még jó, hogy valami felvidít. Az írás. Leülök, kezembe tollat, papírt veszek és indul a varázslat. Mindenkinek van valami, ami megnyugtatja. Valaki énekel, valaki zenél, vagy táncol, akár az is lehet, hogy fut. Én írok. De mindenki csak titokban, mert már bántották, és ebből tanult. Megtanulta, hogyha mások megtudják, hogy mi az álma, újra ő lesz a vicc tárgya. De ne félj, csak csináld. Szereted, más meg nem tudja. Nem tudnak kinevetni. Imádsz verseket írni, vagy főzni, netalántán kísérletezni? Kitalálni dolgokat, sétálni, biciklizni, vagy bármi mást, csak mások azt mondják nem vagy jó benne? Hát kit érdekel? Még egyszer mondom: CSINÁLD! Kakild le mások véleményét, de komolyan, és legyél újra az a boldog gyerek, aki ezelőtt voltál:)♥

Tudom, hogy sokat hibázok, de hogy minden az én hibám, azt már nem hiszem. Jó lenne, ha elgondolkoznál azon, mégis mit csináltál TE rosszul. Sőt, azon is, hogyha te olyan tökéletes vagy, miért nem csinálsz te is valamit? Lehet, hogy kis dolgok, de nagyon rosszul esnek, hogy mindig én vagyok leszídva miattuk. Odajöhetnél te megölelni, köszönhetnél te előbb, kérdezhetnél néha, és még sorolhatnám az ilyenfajta cselekvéseket. Szerintem nem kell hozzá nagy erőfeszítés. Ha én oda tudok menni, üdvözölni tudlak, el tudom mondani, hogy rossz volt nélküled a hétvége, akkor te is megtudod csinálni ugyanezeket. Elnézést ha néha reggel nem lehet az az első dolgom, hogy odamegyek hozzád és köszönök, míg hozzáteszem, te sose csinálod. Haragudj meg, mert rajtad kívül vannak mások is az életemben. Egy kapcsolathoz két ember kell! Szerelemben, barátságban és még sok mindenben egyaránt:(♥

Biztos vagyok benne, hogy titeket is bántottak már meg. Mindenkinek van valami olyan dolog, amiben nem jó, hisz' senki sem tökéletes, és ezt ti tudjátok is, de rosszul esik, ha valaki kijelenti. Igen, tudom, hogy például nagyon nem megy a rajzolás, de írtózatosan fáj, ha elmondod, hogy neked is ez a véleményed. Jól esne, ha kicsit inkább bíztatnál. Most gondolj bele! Valaki önbizalomhiánnyal küzköd, és tudja, hogy nem jó a sportokból. Ha segítenél neki, adnál neki lehetőséget arra, hogy javítson, hidd el, sokkal jobban érezné magát. Ehelyett a mai emberek mit csinálnak? Lealázzák ismerőseiket, "barátaikat", kinevetik, amivel még azt a csöppnyi erőt is elveszik a lelkéből, ami eddig volt. De tudod mit? Ezekre a fiúkra, illetve lányokra, munkatársakra, vagy akár ismeretlen emberekre ne is figyeljetek, időpocsékolás! Csináljátok, amit szerettek, és ahogy szeretitek. Ha imádsz kézilabdázni, de nem megy, gyakorolj! Adj bele mindent, és próbálkozz! Mutasd meg az ilyen gyökereknek, hogy igenis meg tudod csinálni. Hidd el, tiszta féltékeny lesz, és térdre fog előtted borulni...♥