Angyalok bakancsban

- Lindsey, két percet kapsz, hogy legyere!

Dühösen felültem az ágyamban. A szekrényemen lévő tükörben láttam magamat - a hajam annyira szétállt, hogy úgy néztem ki, mint egy glamrocksztár a '80-as években. Felrángattam magamra egy farmersortot egy bő My Chemical Romance-pólóval és kockás inggel, aztán beleugrottam a bakancsomba, és a hajkefémmel a kezemben lerohantam a lépcsőn. Amikor leértem, megálltam anyám előtt.

- Már megint hogy nézel ki? - szörnyülködött.

- Borzalmasan, jó, kösz, térjünk a következő témára - forgattam a szemem.

- Mit tervezel csinálni ma? - fonta össze maga előtt a karját.

- Kay tízre értem jön, és elmegyünk... próbálni - motyogtam, miközben a hajkefémmel próbáltam kifésülni a hajamat.

- Próbálni? - vonta fel a szemöldökét.

- IGEN! - vágtam rá kicsit indulatosan, majd visszamentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, és kivettem a zsebemből a telefonom, hogy írjak egy SMS-t Kaynek.

"Akkor tízkor nálunk, ugye?"

Hamarosan jött a válasz, hogy igen, úgyhogy megnyugodtam. Háromnegyed tízkor felálltam, és elmentem fogat mosni, aztán gyorsan feldobtam magamra egy füstös sminket (mint mindig), majd a nappaliban vártam meg Kay-t, aki autóval jött értem. Bepattantam mellé a basszusgitárommal (vittem magammal, ugyanis próbáltunk), majd elindultunk. Öt perces út után meg is érkeztünk Flóék garázsához.

- Helló - köszöntem úgy általánosságban, ahogy beléptem. A szobában szokás szerint félhomály uralkodott, középen, a poros szőnyegen ültek a többiek, mivel más ülőhely nem is volt. Ledobtam a basszusgitáromat a sarokba, mire Vincent felkapta a fejét.

- Próba lesz? - döbbent le totálisan.

- Elvileg... - túrtam a hajamba. - Kay?

- Ööö... hát, neked elfelejtettem szólni, hogy eltöröltük a mait...

- Oké. Elhoztál kocsival, láttad a kezemben a gitárt, de NEM SZÓLTÁL, hogy vigyem vissza? - dühöngtem.

- Bocs - tárta szét a karját. - Inkább menjünk be a városba.

Erre mindenki kíváncsian felnézett, elvégre kertvárosban nőttünk fel, a központban elég keveset jártunk. Lassan feltápászkodtunk a szőnyegről - "feltápászkodtunk", ja, persze, én le sem ültem -, és kimentünk Kay kocsijához. Flo beült előre, az anyósülésre, én pedig Vincent és Luke közé préselődtem be. Igen ám, de Rick szokás szerint későn kapcsolt, hogy indulunk, úgyhogy odakint toporgott, mert nem volt helye. Végül Kay kipattant, és odarángatta társaságunk utolsó tagját a csomagtartóhoz.

- Szállj be - utasította.

- Mi? - sápadt le Rick.

- Menjél már! - lökte meg Kay.

- Klausztrofóbiás vagyok - sziszegte Rick.

- Jó, egy dolgot nem értek - hajolt előre Vincent, hogy Flo is hallja, amit mond. - Rick mióta okos?

Luke röhögve átnyúlt mögöttem, és meglökte Sid Vicioust. Izé. Vint.

- Luke, hagyj, én vagyok az apád - sütötte el a megunhatatlan poént Vincent, mire Flo fulladozni kezdett az anyósülésen.

- Haha, anyukád hogy van? - mosolygott fél szemöldökét felvonva Luke.

- Köszönöm a nevében is, pazarul - biccentett Vin.

Ekkor nyílt a hátsó ajtó.

- Oké, Rick nem hajlandó a csomagtartóban utazni. Lynz!

- Igen? - fordultam Kay felé.

- Te vagy a legalacsonyabb. Nyomás hátra.

- Hóó. Ohó. Ohohóó. Nem. - tiltakoztam.

Végül úgy utaztunk, hogy Flo a lehető legjobban előrehúzta az ülését, az így keletkezett résbe pedig begyömöszöltük Ricket. Pechünkre az egyik sarkon megláttunk egy rendőrautót.

- Ezt nem hiszem el - sütötte le a szemét Kay.

- Állj meg. - mondta Vin.

- Miért?

- Csak állj meg.

Kay leparkolta a kocsit a járdaszegély mellett, Vin pedig kipattant.

- Ó, KÖSZ A FUVART! - üvöltötte a lehető leghangosabban. Aztán kacsintott. Rám. De nem értettem. Ezután a kezével legyezni kezdett. Azt hittem, melege van, elvégre június vége volt, de aztán leesett, hogy azt mutatja, üljek arrébb. Odacsúsztam az ajtó mellé, Luke pedig követte a példám, így Rick fel tudott mászni az ülésre. Kay gázt adott, és elhajtottunk.

- Most mi lesz? Vincent marad? - fordultam hátra, és a nevetéstől rázkódó vállal figyeltem, ahogy az úttest szélén baktat.

- Felvesszük a kanyar után - felelte Kay.

- Önként jelentkezem potyautasnak, és befekszem a csomagtartóba - vigyorogtam.

- Jól teszed - bólintott Flo röhögve.

A kanyar után, egy terebélyes tölgyfa takarásában Kay félreállt, hogy bevárjuk Vint, aki tíz perc múlva megérkezett.

- Hogyhogy ilyen lassan értél ide? - érdeklődtem, miközben elindultam a csomagtartó felé.

- Nem futottam, elvégre nem maraton ez - adta meg a logikus választ.

A csomagtartóban utazni jópofának tűnik, pedig nem az. Legalábbis először olyan, mintha klassz dolog lenne. Én is azt hittem, hogy jó lesz. Haha. Miután elhelyezkedtem, és Kay elindította a kocsit, bevertem a fejem, majd szépen lassan éreztem, hogy egyre melegebb van. Már alig kaptam levegőt, a hajam enyhén nedves csomókban tapadt az arcomra, ráadásul a reggel gyorsan felkapott kockás ingemet is le kellett vennem, mert megsültem, úgyhogy az MCR-pólómban vártam a megváltást, vagyis azt, hogy valaki kiszabadítson.

- Helló - nyitotta fel a csomagtartó tetejét Flo.

- KAPOK LEVEGŐT - ziháltam megkönnyebülten, miközben felültem.

- Kiszállsz? - érdeklődött Rick, aki akkor lépett a barátnőm mellé.

- MAJDNEM MEGFULLADTAM - motyogtam továbbra is megkérdőjelezhető állapotban.

- Lynz, minden oké? - vonta fel a fél szemöldökét Johnny Rotten. Izé. Rick.

Végül összeszedtem magam, és Flo karját megragadva kikászálódtam a csomagtartóból, majd bementünk a közeli plázába. Én utálom az ilyen helyeket. Egyedül Kay és Flo érdeklődött igazán a hatalmas bevásárlóközpont iránt, a fiúk és én annyira nem voltunk elragadtatva tőle. Ahogy beléptünk, minden tekintet ránk szegeződött, elvégre egy punkokból és rockerekből álló társaság nem minden nap csörtet át egy ilyen puccos helyen. Az emberek rosszallóan fordultak utánunk.

- Micsoda huligánok! - szörnyülködött Vincent elvékonyított hangon. Ó, igen, ennek a mondatnak története van. Májusban az általunk utált matektanár ezt mondta, amikor megpillantott minket. Ez van. Luke röhögni kezdett Vin beszólásán, Flo és Kay pedig bementek az egyik ruhaboltba, úgyhogy kénytelenek voltunk leülni az egyik kanapéra, hogy megvárjuk őket. Kulturáltan unatkoztunk, ami nálunk annyit tesz, hogy nem kezdünk fetrengeni a földön, azonban Rick még így is az egyik dísznövény cserepéből kiszedett kavicsokkal dobálta Vint, Luke meg grimaszolt az ismeretlen embereknek. Hamarosan szerencsére társaságunk két hiányzó tagja is megérkezett, úgyhogy le is léptünk a plázából.

- Hova menjünk most? - kérdeztem.

- Próbálhatnánk - vetette fel Luke.

- Felőlem - legyintett Kay.

Ja. Jó lett volna, ha meg is valósul az elképzelésünk...