smart crime

Reggel korán keltem, így a hatalmas lakosztály hálüjából kisurranva, elkötelezett szándékom volt lezuhanyozni. Nem először aludtam együtt Cane-el, ez nekünk már szinte természetes volt. Az ember nem olyan szégyenlős ha már a másik látta akkor is mikor vérben és mocsokban feküdt... mégis mindig mikor felébredek olyan fura ottalálni valakit magam mellett... ráadásul miközben alszik olyan aranyosan néz ki, mint egy kisgyerek... lefogadom, hogy kisfiúként imádnivaló volt. A langyos víz lassan felfrissítette a bőrömet, és kitisztította a fejemet. Az egész helyzet annyira abszurdnak tűnt. Hirtelen megcsörrent a telefonom, és mivel vízálló volt kinyúltam a zuhanyzóból, és felvettem. 

- Clare hol vagy?! - hallottam meg Lily kétségbeesett hangját a telefonból. 

- Mi történt? Nyugodj meg, és magyarázd el.. - mondtam értetlenül, a lány össze vissza lihegett és szipogott, mint aki szellemet látott. 

- Nem tudod?! Clare... A Clair'de Lune gyilkos tegnap újra lecsapott... az áldozata pedig... pedig.. - mi..? Nem lehet.. A gyilkos éppen az ágyamban csicskál, hogy csaphatott volna le?! 

- Ki az?! - kérdeztem idegesen.

- A fickó akivel randiztál... illetve... illetve James. - bökte ki végre. Megfagytam, majdnem elejtettem a telefont. Hogy tehette? A hátam mögött tovább folytatta a gyilkosságokat?! Megölte Jamest? Az agyam zakatolt, felkaptama  fehérneműimet, és kisiettem a nappaliba, ahol  Cane egy kávét főzött magának éppen, egy nem összegombol ing lógott rajta. Kösszönni akkart, de belefolytottam a szót, mellé lépve a gallérjánál fogva lehúztam a saját magasságomba. 

- Megölted Jamest?! Miért..? Te még mindig folytatod a gyilkosságokat? Te szemét... meg foglak ölni... nem hiszem el hogy így átvertél.. .- morogtam idegesen az arcába, de felvonva szemöldökét, érdeklődve nézett rám. 

- Te is ott voltál, nem öltem meg őt, még beszéltünk is vele a munkahelyeden... rosszat álmodtál? - kérdezi kissé értetlenül és aggódva. Ingerülten elmosolyodok, és a Tv távirányítója után nyúlok, őt magammal rángatom a kanapérhoz, és leültetem. A hiradó csatornáját kapcsolom be, és vádlóan a képernyőre mutatok.

" Hosszú idő után, a "Clair'de Lune" gyilkos újra lecsapott. A rendőrség eddig a két férfi között csak egy  összekötő szálat talált, egy bizonyos Clare'de Lune nevű hölgyet. Kísérteties véletlen... a nőt körözik jelenleg az egész államban. Ha bárkinek van róla információja merre lehet, kérem jelentsék be, a következő telefonszámon..." - Engem gyanusítanak?!

- Következtetés egy...:  - kezdi Cane nyugodtan. - Nem kéne megfenyegetned a randipartnereidet.. Kettő pedig, valaki öldököl a nevemben. - jelenti ki. 

- Na és miért hinnék neked?! - kérdeztem mérgesen rápillantva, mire a képernyőre mutatott. 

- Egyszerű...  kamerákon van rögzítve hogy melletted aludtam egész este, illetve azt mondták, hogy az egész Dalt lejátszotta az illető, egy nagy hangszóróval... Én minden este mielőtt öltem, megbütyköltem a központi hangszóróit a városnak, nem pedig sajáttal dolgoztam, és mindig csak az első 2 percet játszottam le... - magyarázza. - Ez amatőr utánzata az én akcióimnak... - vont vállat. - a gyilkolási mód pocsék, és hatásvadász... - lassan lenyugodok, valóban nem túl valószínű, hogy ő volt az. De James halott, és mindenki engem keres. 

- Feladom magam, és bebizonyítom az ártatlanságomat... van alibim, aki pedig te vagy. - jelentettem ki, de mikor a tévéről visszapillantottam rá, meglepetten vettem észre, hogy mennyire el volt foglalva, a fehérneműm nézegetésével. Felálltam, és egy párnával fejbevágtam, majd elindultam felöltözni. 

- Mi lenne, ha csak kimennénk az utcára... nem sok albínó van a közelben, így rögtön felismernének, és bilicsbevernének, ami szerintem jól állna neked... - vigyorodott el gonoszul. Megforgattam a szemem.

- Szörnyen gyerekes vagy. Az összes gyilkosságodért, és a mostani random ember gyilkosságáért is engem vádolnak... papírjuk van róla, hogy szichiopata vagyok... szerinted mennyi az esélye, hogy nem ítélnek el?  - kérdeztem kissé kétségbeesetten felnevetve. - JAh és a tetejébe, megfenyegettem az áldozatot pár nappal a gyilkosság után, és én vagyok az egyetlen ember, aki mindkettőjüket ismerte. 

- Úgy tűnik nem te vagy... azt javaslom ne add fel magad. Menjünk el a tetthelyre, és találd meg a gyilkost. Vámpír vagy, az illatát megtalálva elsétálhatsz a házáig. - ajánlotta, mire már mindketten felöltöztünk, és elhagytuk a kastélyt. Bólintottam nehézkesen.

- De akkor be kell mennem a munkahelyemre... - csóváltam meg a fejem. - A boncteremben leszenek mindketten, de hogy jutok be oda anélkül, hogy elkapnának...? - gondolkodtam hangosan, segítségkérően ránézve. 

- Ah jól van... - adta fel egy idő után a szemkontaktust. - Bemegyek én... - ajánlotta fel nagynehezen. Két perc múlva már el is tűnt mellőlem, és én pedig a kastély mellett vártam hogy visszaérjen. Egy jó 10 perc telt el, mire megjelent, ami elég fura volt. 

- Nos? - kérdeztem érdeklődve, arca viszont kifejezetten vészjósló volt. 

- Clare... kérdezhetek valamit? - kerülte ki kérdésemet. - Lehet rá bármi esély, hogy alvajáró vagy, illetve vannak olyan időszakok, amik kiesnek az emlékezetedből... esetleg személyiség hasadás... a kínzás miatt megeshet... - magyarázza óvatosan, mire én értetlenül nézem őt.

- Neked elmentek otthonról? Mit találtál? - érdeklődtem tovább. 

- Clare, James és Edward is messziről és érezhetően hordozza az illatodat... és a nyakukat feltépte valami... - megdermedek. Tessék? Nem...az nem lehet. Nem én voltam. Nem vagyok skizofrén, miről beszél... hazduna? Miért mondaná ezt... nem... ez nem lehetséges.

- Az nem lehet... valaki megszerezte a véremet.. - jelentettem ki kis idő után. - Nem öltem meg senkit, főleg nem őt. Ha gyilkos leszek, a te véred fog a kezemhez tapadni.. - szögeztem le. Elindultam gyalog a rendőrség felé, mire elég hamar kiszúrtak, és el is kaptak. 

- Hol volt tegnap este 6 és éjfél között? - a lámpa a kihallgatóban a szemembe világított. 

- Egy bálon. Rengeteg ember tudja bizonyítani, köztük, a párom, aki kint vár... - böktem Cane irányába. 

- Nem hagyta el az eseményt, egész este? - jött a következő kérdés, mire csak megráztam a fejem. 

- A tanukat kihallgattuk, és az alibije jónak tűnik... de egyenlőre, nincs senki más akivel össze tudnánk kötni a két áldozatot...- magyarázta, egykori kollégám... felüggesztettek a munkahelyemről. Ez maga a pokol. 

- Igaz, hogy ön halálosan megfenyegette Edward Stewenst, egy randevú keretei közt? - vonta fel a szemöldökét. 

- Nem volt halálos, inkább csak rá akartam ijeszteni... de nem esett szó fenyegetésről.. - jelentettem ki. 

- És biztos benne, hogy nem szaladt el önnel a ló? Mármint... akik ön körül élnek szeszélyesnek írták le... a pszichikai papírjai pedig semmi jót nem sejtetnek.  Az egyik gyilkosság után, körül belül 4 hónapja, eltűnt két napra... miután előkerült, mindenki arról számolt be, hogy drasztikusan megváltozott a viselkedése... - folytatja. Canek az ajtó előtt várakozott, tudtam, hogy mindent hall. 

- Áldozat voltam. - jelentettem ki, mire felnevet kihallgatóm. 

- Oh, és ezt tudja bizonyítani esetleg? - nézett rám kihívóan. Ridegen álltam a tekintetét. 

- Igen tudom... ugyanis, nemcsak sebem van, amit tőle kaptam, hanem egy megmentőm is, aki biztosan tud tanuskodni. CAne Williams talált meg, a város szélén lévő házban, ahol két napja kínzott a gyilkos, mivel kiszámoltam a következő célpontja kilétét... - magyaráztam. A férfi ledöbbent. 

- Megváltoztam? Talán... de hogy közöm van e a gyilkosságokhoz..? Nem. - a férfi úgy tűnt nem mer több mindent kérdezni, így bizonyíték hiányában elengedtek.  Cane kint várt majd mikor kiléptem a teremből, elmosolyodott. 

- Te komolyan tisztáztad a nevemet...? - kérdezte kissé meglepetten. 

- Igen, és most neked kell majd az enyémet... - mondtam halvány mosollyal. - Meggyőzően nézel ki, így hittek nekem, mikor azt mondtam veled töltöttem az éjszakát... - nevettem fel mikor kifelé sétáltunk. 

- Hát igen, ki ne hinné el, hogy egy nő velem tölti az éjszakát.. -