smart crime

- Cane hagyd már abba...- morogtam az "éhes" vámpírom ajkaira, aki ma úgy kelt fel, hogy úgy döntött, mi együtt vagyunk. Minden visszatért a régibe... a nyomozás elterelődött rólam, én pedig visszaálltam munkába. Minden a régiben van, kivéve, hogy a rendszerezett irataim most össze vissza hevernek körülöttem az asztalomon, tekintve hogy azon ülök, és Cane a számban kutakodik valami után egy ideje... Nem mintha bármit tehetettem volna, konkrétan a véremben volt, hogy tökéletesnek lássam őt... igen ezzel győzöm meg magam, hogy nem én vagyok a hibás... 

- Nincs még bent senki... - emlékeztet, még előrébb hajolva, miközben asztalomon támaszkodik egy kézzel így ajkamhoz hajolva. Lilyvel sikeres elhitettem, vagyis végre elhitte nekem, hogy Cane nem a szeretőm... most hazugnak érzem magam... nagyon. 

- Nem emlékszel, én vagyok a húgod... ilyesmit nem csinálhatsz a testvéreddel... - morogtam erőtlenül engedve a kéztetésnek, és lábaimat felsőteste köré fontam, ahogy az asztalon üldögéltem. Egyik kezével megtámasztotta arcomat, majd egészen közel hajolt hozzám.

- Még szerencse, hogy igazából nem vagy az... - vigyorgott, még egy csókot lopva. 

- EZt... NEM... HISZEM...EL.. - hallok meg egy rajongói és elképedt hangot mellőlünk.. LILY. MEgdermedek, mindketten oldalra pillantunk, én pedig a feletébb "előnyös" és "cseppet sem félreérthető" pozíciómban maradok. Lily hatalmas csillogó szemekkel néz minket. Nagyot sóhajtokm szemem sarkából látom Cane jellegzetes "Annyira szerencsétlen vagy, hogy mindig belerángathatlak ilyen helyzetekbe" mosolyát látom, és érzem, hogy komoly erőveszítéseket tesz hogy ne nevesse el magát...

- Uhm... Ez bonyolultabb mint aminek kinéz...- kezdem.

- Barátság extrákkal... - nyögi be Cane, jól szórakozva a helyzeten, Lily a szája elé kapva a kezét, örvendezik. Sokáig nem szólal meg, így kérdőre vonom tekintetemmel.

- Sajnálom, de csak elképzeltelek titeket valami film plakátját.. olyan király ez a beállás, meg olyan kontrasztos Cane fekete haja, a te fehér bőröddel... - magyarázza lenygözve. - Lehetne a cím eaz hogy... - ravaszul elmosolyodik régi barátnőm - Félénk lány, és a veszélysenk kinéző pasija, akit titkol a legjopbb barátnője elől! - Aggódtam, hogy kedvenc vámpírom megfullad a nevetéstől, amit elfolytott magában, mire én csak megforgattam a szemem. 

- Nem vagyunk együtt.. - másztam le az asztalról. - Egyszerűen rossz pillanatot láttál, és téves következtetésekre jutottál...- vonok vállat elővéve, mindennapi ridegségemet, majd megigazítom a hajamat, mintha épp nem félig megfektettek volna az asztalomon, és kihúzom magam. 

- Clare, a felsőd... - köszörüli meg a torkát Cane, én pedig lepillantva tapasztalom, hogy ingem felső 5 gombja "csodás" módon kigombolódott. Gyilkos pillantást vetek hátra, majd begombolom a ruhadrabot. Lily és Cane is jókat nevet a színjátékomon, ami kezd az agyamra menni. 

- Csönd legyen! Nem kedvelem az embereket akik ismernek, szóval szedjétek össze magatokat, és játszátok a hülyét! - utastíottam a két óvodást mérgesen, leülve a székembe. 

- Én jobb ha megyek...- ajánlotta Cane.

- Ne, ne ne! - könyörgött Lily. - Amikor itt vagy Clare mindig elveszti a "rideg és komoly vagyok" önkontrolját, és annál nincs is szebb látvány...- nevet fel. Megforgatom a szemem, majd felsóhajtok. 

- Lily, te minden fiúra azt hiszed, hogy tetszek neki, általános óta, megtennéd, hogy nem próbálsz meg összehozni mindenkivel? Elárulom a titkot... albínó vagyok, minden kicsit is sötétebb hajú emberhez tökéletes konctraszt vagyok...- morogtam szarkasztikusan, mire hirtelen megérzem magam 'Mr.Williams" kezét, ahogy összeborzolja a hajam. 

- Nem viselkedhetsz ilyen fölényesen másokkal... - mondja korholóan. - Mindenki egyenlő, nemde? - úgy érzem magam mint valami erkölcs órán... pont tőle?

- Hihetőbb lenne, ha nem olyas valaki mondaná, aki féltékenységében feltörölte egy pasival a báltermet... - jegyeztem meg alighallhatóan.  A napomat pokollá tette legjobb barátnőm és "bátyám" együttes erővel. Kiderült, hogy remekül dolgoznak együtt, ha az idegesítésemről van szó. Hosszú és fárasztó nap volt.. elfeküdtem az ágyon , történetesen Cane-en félig, ls 2 perc alatt félálomban is voltam. Beszívtam kellemes illatát, hátha megnyugszom.

- Te aztán igazán gyerekes vagy... - morgom. 

- Shh kislány, aludj.. - utasít lágyan átölelve mint egy plüssmacit.. 

- De nem vagyok álmo.. - ellenkeztem volna, csakhogy ne legyen igaza, de közbevágott, egy gonosz vigyorral.

- Kicsim, az ágyban két dolgot szokás csinálni, és ha nem alszol, megmutatom, mi a másik lehetőség...