smart crime

- Mit tettél a macival?! - kérdeztem olyan hangnemben mint a mérged gazdi a rossz kutyát. Cane ellenségesen méregette a plüssjáték maradványait, mintha azt akarná mondani "ő kezdte". - Egy ártatlan maci! Egy plüss maci! Mi a francért tépted szét, ház mi vagy te háziállat? - kérdeztem szemrehányóan, és értetlenül. 

- Mindig azzal alszol, helyettem. Esküszöm többet ölelgeted azt a szart, mint engem... - morogta, mire leesett az állam.

- azt akarod mondani, hogy egy élettelen tárgyra voltál féltékeny? - kérdeztem lemondva egy egészséges kapcsolatról. Lassan bólintott. 

- Veled alszok egy ágyban körül belül 4 hónapja! Az hogy nem ölelgetlek, azért van mert nem egy átlozott plüssállat vagy! - mutattam példának a fejétől megszabadított macira. Makacs tekintettel félreszegte a fejét, jelezve, hogy nem bánta meg tettét a legkevésbé sem. 

- Szükségem van a közelségedre, ha ölelgetnéked van, ne ezen a szaron vezesd le.. - emelte fel a darabkákat, és egy laza mozdulattal idobta az ablakon. 

- Valami nincs rendben.. igaz? - kérdeztem halkan. 4 napja történtek meg a vallomások, de semmi sem változott gyerekes lakótársamban. Megéreztem ha valami bántotta, akkor is ha állította, hogy őt már semmi de semmi nem tudja bántani. 

- Nincs semmi... - vont vállat ridegen, és elfordult. Miről lehet szó? - Csak szeretném jelezni mit fogok tenni mindenki mással is akit a macin kívül ölelgetsz, és nem én vagyok.. - mondta komor tekintettel a gép elé ülve, dolgozni kezdett. Ez meg miről beszél? Lehetséges, hogy az zavarja, hogy az utóbbi éjszakákon illetve napokon sokáig elvoltam, és hülye kifogásokkal jöttem? Nem megcsalásról van szó, ebben biztos lehet mindenki, de neki egyenlőre nem szólhatok. Mint kiderítettem, kedvenc prostituált ismerősömtől, Jane-től, Cane szülinapja március elsején van, és ez a nap holnap lesz. Már mindent előkészítettem az ajándékához... amit szintén nehéz volt kideríteni, hogy egyáltalán szereti... nagy árat fizettem... két napja folyamatosan találkozgatok Jane-el, aki információkért cserébe, órákon keresztül lenézhet engem, egy kávé társaságában. Nagyot sóhajtottam, csak az emlékre is... de végül minden megvan, így már csak holnap oda kell adnom neki. Vajon örülni fog? Szerencsére nagyjából megtanultam a fontosabb gondolataimat rejtve tartani előtte, egy falat képzelve az elmémbe. 

- Újabban titkaid is vannak előttem...? - kérdezte nyugodt, de kelletlen hangon. - Még akkor sem zártad le az elmédet, mikor még meg akartál ölni... - rám se néz, egy cigarettával a szájában gépel. 

- Akkor nem volt sok választásom, mivel már attól összeestem ha megéreztem a véred szagát... - jegyeztem meg megforgatva a kezem. 

- Ne kerülgesd a kérdésemet. - utasított, mire rákoppintottam a fejére.

- Próbálj meg bízni bennem... téged nem érné meg megcsalni, mert még egyéjszakás kalandnak sem találnék jobb partit... - nevettem fel kedvesen, de ő nem nevetett velem. 

- De kevésbé elmebeteg gyilkost biztos találnál.. - mosolyodott el kissé keserédes módon. 

- Milyen kritikus gondolataid vannak magad felé... ki vagy te és mit csináltál Cane-el? -  forgattam meg a szemem, majd készítettem egy kávét. Mindketten vámpírok voltunk, így alapvetően sem volt szükségünk sok alvásra, de imádtuk a kávét.... ez afajta rituálé. Nem válaszolt, így jobbnak láttam, ha elmegyek dolgozni, és közben beszerzek valami szép vörös színű masnit az egyik boltban.  Kicsit aggodalommal töltött el, hogyha még egy meglepetés megszervezése miatt is ilyen lett a hangulat, mennyi ideig bírhatja ki, így is pengeélen táncoló kapcsolatunk. Több sérülésünk van mint a városban élőknek összesen, és Cane birtoklásimániája sem segít erre rá... 

És... felvirradt a nagy nap... nem, nem egy esküvő, hanem Cane születés napja, amit sosem volt nekem hajlandó elárulni, mondván, nem ünnepli, meg elfelejtette... hazudós... Na mindegy! Minden készen áll.. Izgatottan rohantam ki a nappaliba mint egy kislány. az ajándékkal a kezemben, de a hátam mögött. Meghalotta lépteimet, de meg sem fordult.

- Nem kérek magyarázatot a tegnap miatt... gondolom jó okod volt megint késő este hazajönni... mi volt, nem volt metró? Upsz az nincs is ebben a városban... akkor esetleg vámpír létedre, hosszú volt az út? -  kérdezte szarkasztikusan, mire mérges lettem, de megpróbáltam elűzni. 

- Cane én.. - kezdtem de megint félbeszakított, egy leintéssel. 

- Utálom mikor átvernek... ennál rosszabb alibiket még életemben nem hallottam... - morogja, a tehetelen és értetlen dügtől, kissé könnybelábad a szemem. 

- Fordulj meg, te idióta! - fakadtam ki, apró hangomon ráordítva, mire lassan felém fordult, én pedig az arcába nyomtam az ajándékot. - Boldog szülinapot, te önző hülye! - mondtam halkan szipogva. Örültem, hogy átadhattam neki, és hangom nem volt ellenséges, de amikor ellenséges volt velem, kihúzta a lábam alól a talajt. - Nekem már csak te vagy! Szóval ne hisztizz be mindenen, és viselkedj úgy mint aki valóban több ezer, nem pedig három éves! Szükségem van rád... - néztem a szemébe makacsul, de csak egy lefagyott vámpírt láttam, akivel mintha most közöltem volna, hogy a nap forog a föld körül. 

- Te ... te tudod mikor van a szülinapom? - kérdezte pár perc csend után, miközben nagy szemekkel nézte az ajándékot. 

- Nem, csak pont eltaláltam a napot... - forgattam meg a szememet. 

- És vettél nekem ajándékot...? - folytatja. - Várjunk csak... - nézett rám. - Csak Jane tudja a szülinapomat... - nézett rám hálásan, valószínűleg elképzelve, min mehettem keresztül, mire megtudtam amit szerettem volna. Elfogadta a dobozt, és kibontotta, majd teljesen ledöbbenve figyelte a tartalmát.

- Biztos forrásból megtudtam, hogy imádod az emberi édességeket...nem mindet, de a vaníliát, és a nyalókákat kifejezetten... úgy tudom ezt a márkát imádtad... - mondtam aranyos mosollyal remélve örül neki. Nem kapott szikrát az agya azt hiszem, mert csak állt, és nézte a csomagot, majd néha engem. - Hé... kezdessz megijeszteni... - mondtam halkan, majd elmosolyodtam.

- Én még..sosem kaptam szülinapi ajándékot. - jelentette ki kisfiús lenyűgözöttséggel a hangjában. Értetlenül néztem.

- Soha?

- Soha. 

-Igazán semmiség... szerettem volna megünnepelni... és remélem tetszik... nem volt jobb ötletem, miután, a világ egyik legnagyobb cégének a tulajdonosa vagy... de azt elárulta a forrásom, hogy nem tudod, hol lehet ilyeneket venni... kis életképtelen... - jegyeztem meg gonosz mosollyal, de reakcióként, hirtelen átölelt. - Hé.. nem kapok levegőt... - jegyeztem meg.

- Jó próbálkozás, de a vámpíroknak nem kell oxigén... - mosolyodik el, egy pillanatra sem elengedve. 

- De divatból szoktam lélegezni! - vágok vissza nevetve.

Az este azzal telt, hogy filmet néztünk, illetve Cane sorra megkóstolta újdonsült szerzeményeit... nyalókával a szájában olyan volt mint egy ovis, és ez rohadt aranyos volt. Mosolyogva és vidáman néztem ahogy néha megkínál engem is, de én nem kértem soha, elég volt nekem nézni mennyi örömét leli a bontogatásban. Boldognak éreztem magam, ami nagyon idegen érzés volt számomra. Nos... Így telt, elrablómmal, szeretőmmel... és kedvenc vámpírommal az első közös szülinapozás... határozottan jobb volt, mint az első "randi" a pincében, meg kell hagyni.