Árnyak suttogta mese

Hali! Ma elhoztam a második részt, remélem tetszeni fog^^ 

Day 1 / Andrew

Már majdnem éjfél volt, de még mindig nem tudtam aludni. Csak feküdtem és a rajzot néztem, amin az én karom volt. És persze azt a hülye feliratot, ami igazából(!) ott volt rajtam. Állítólag én vagyok a hmm... mondjuk úgy, hogy a Mesélők egyik tagja. Pontosabban a kilencedik. Azt nem tudtam, hogy mégis honnan jött rá. És hogy Holló mégis miért nem szólt róla, hogy esetleg meg fog halni egy ekkora hülyeség miatt?! Viszont az biztos, hogy Léne direkt hagyta ott a füzetét, mert holnapra volt egy időpont, egy eldugott kis kávézóban(ahol amúgy isteni a kávé). Remélem, hogy nem hobbiból szokott időpontot és helyszínt írogatni, mert akkor tök fölöslegesen mennék el. Mondjuk jó lenne aludni. Ja asszem...

 Day 2 / Andrew

Imádom a szombatot. Semmit sem teszek a fekvésen és az evésen kívül. Mondjuk ez most kivétel lesz. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak egy ijesztő zombira reagálni a kávézóban. Meg Lénere. Jepp, most én testesítettem meg a kialvatlanság mintapéldáját. Sosem tett jót a későig fennmaradás. A találkozó viszont elég korán volt, úgyhogy gyorsan összekptam magam. Aztán hirtelen az jutott eszembe, hogy ilyenkor illik virágot vinni, nem? Jah várjunk ez nem egy randi. De lehet, hogy örlülne neki... De már nincs rá időm. Inkább gyorsan letudom. 

Kiderüt, hogy nem jól emlékeztem, és kicsit... nagyon messzebb volt mint gondoltam. Mikor beestem a boltba, már vagy fél órát késtem. Kerestem a szokásos fekete függönyös gombócot, de mikor észrevettem Lénet olyan volt, mitha arcon vágtak volna. Haja laza lófarokba volt kötve, egyenes háttal ült és testvérével beszélgetett MOSOLYOGVA. Ha ezt nem a saját szememmel látnám, körberöhögném azt aki ilyet mond. De legalább a sejtésem beigazolódott, valamilyen szinten, hisz biztos, hogy ez Holló jelenlétének volt köszönhető. Mikor barátom észrevett hevesen integetni kezdett. Mosolyogva megindultam feléjük, és akkor vettem észre azt is, hogy  nem a megszokott melegítőt és túlméretezett pólót látok, hanem csőfarmer és fehér blúz volt Lénen. Lehuppantam az asztalnál lévő harmadik székre, és elővettem a vázlatfüzetet. 

- Hogyn tudtad meg, hogy én is Mesélő vagyok? Mikor odamentem hozzád még nem volt ott. - tértem rögtön a lényegre. Nyugodtan eltette a füzetet és felém fordult.

- Holló mondta, hogy mostanában más vagy. Mint tegnap mondtam ha téged nem számítunk, nyolcan vannak... Hogy mondat? Mesélők? Jó akkor hívjuk így. Szóval nyolvan vagyunk mesélők, és ezáltal van nyolc szavunk is amit már rendbe raktuk. Én kikövtkeztettem, hogy melyik szó lehet a következő, és úgy látszik tökéletesen tippeltem. Ennyi az egész. - hadarta el. 

- Szóval velem együtt kilenc Mesélő és szó van. Vettem. De hol vannak a többiek? És mi az eddig kirakott mondat? - kérdeztem ami épp eszembe jutott. Látszólag kissé idegesítettem, de most nem igazán érdekelt.

- Ahogy mondod. A többiek élik az életüket a többieket keresik. Ma összehívok egy gyűlést, hogy elmondjam; már csak egy tag kell. A mondat pedig így szól: Nem volt menekvés, itt ragadtak ebben az elátkozott, örökre. Most már csak azt keressük, hogy elátkozott miben? - hangszúlyozta. Aahha. Kíváncsi vagyok a többi emberkére.

- Tényleg tietek melyik szó volt?

- Enyém a menekvés, Léne a ragadtak szót kapta - szólalt meg először Holló. Na jó, ez tök felesleges infó volt.

- Tényleg és ha valakik olyan szerencsések, hogy mondjuk az egyik szót kikövetkeztetik, akkor nem kell megtalálni a szó hordozóját? - jutott eszembe, de aztán már bátntam, hogy megkérdeztem, mert bármi lehett elátkozott.

- De, igen. Ezért mondtam el neked. Nem szabad tippelni, hiszen az életeddel, sőt az összes Mesélő életével fizetnél. - mondta komolyan Léne.

- Itt a kávé. Elnézést, hogy megvárakoztattam titeket. Neked hozhatok valamit? - lépett hirtelen az asztalunkhoz a pincérnő. Aztán mikor találkozott a tekintetünk, elfintorodott. De nem úgy mitha viszketne az orra vagy ilyesmi. Haragudott rám. De miért?

- Egy cappuccino-t kérek. - válaszoltam még mindig őt fürkészve.

- Azonnal hozom - próbált mosolyogni, de inkább vicsorított. Miközben elment melettem, majdnem kirúgta alólam a széket. 

- Köszike, jól vagyok. - mondtam szintén vicsorítva.

- Tudtam, hogy te vagy az. - mosolygott, mostmár őszintén. Aztán beugrott. A lány az utcáról... Ő lenne az?