Prológus
Az eső nagy cseppekben zuhog, elszomorító látvány az osztályterem ablakából nézve. Minden lámpa fel van kapcsolva, anélkül nem látnánk semmit, annyira sötétítenek a sötétszürke felhők. A tanárnő előadást tart a vírusok szaporodásáról, és az osztálytársaim nagy része így is képes rá figyelni. Én azonban nézek kifelé az ablakon, és azon gondolkodom, egyáltalán vége lesz-e valaha. Az esőnek és az órának is. Nem szeretem az esőt. Depis hangulatom lesz tőle. A neonfénytől fáj a fejem. Lepillantok a füzetemre, amire éppen jegyzetelnem kéne, de elment tőle a kedvem. Igazán érdekes ez a vírus-téma, ennek ellenére nem vagyok képes koncentrálni. A kopogó hang se segít. Bódulatba ejt, amikor inkább csak egy könyvre vágyok, hogy kitisztuljon a fejem. Ez is jobb, mint ilyen időben a tanárt hallgatni. Ilyenkor mindig azt kívánom, bárcsak a könyv lenne a valóság. Kellett nekem ezt kívánni!
