2. fejezet
Addig nem lassítottam, amíg apa el nem tűnt a szemem elől. Most volt időm átgondolni, mi történt. Itt az erdőben nyugodtan sírhattam, úgysem látott senki. Nem tudtam elhinni, hogy apa megölte anyát. Akaratlanul is felcsendültek Lily szavai a fülemben: " Ha hagyod, hogy ez folytatódjon, még a végén meg is ölhet titeket." Milyen igaza volt! Kár, hogy nem hallgattam rá. De most már abbahagytam a "másképp is lehetett volna" elmélkedéseket. Ez történt, és kész. Most arra kellett koncentrálnom, hogy kijussak az erdőből. De amikor körbenéztem, rádöbbentem, hogy reménytelenül eltévedtem. A mellettem lévő facsoportokról biztosan tudtam, hogy még soha nem láttam. Az ég kezdett sötétedni, és lehűlt a levegő. Remegtem, részben a hidegtől, részben a félelemtől. Figyelő tekinteteket éreztem magamon, amitől kényelmetlenné vált a légkör körülöttem. Vagy inkább valami idegen érződött a levegőben. Az érzékeim azt súgták, hogy van valami nem messze tőlem. Kezdtem igazán félni, és megpróbáltam elképzelni, mi várhat rám. Puma, vagy farkas? Medve? De amit megláttam, arra nem lehetett felkészülni. Először azt hittem, a fantáziám vetíti elém a lényt. Ami úgy nézett ki, mint egy griff a mesékben. Sasfejét felemelve figyelt engem, szárnyait kitárta, egyik mellső madárlábát lépéshez emelte, oroszlánfarkát szélesen lengette jobbra-balra. Teljesen fekete volt, tulajdonképpen ez az apró mozgás árulta el hollétét. Dermedten bámultam a mesebeli lényt, ő meg visszabámult. Néhány másodpercig meredten figyeltük egymást, aztán a griff éles vijjogással rontott rám. Mivel nem volt jobb ötletem, futni kezdtem a másik irányba, minél nagyobb tempóra sarkallva magamat. A griff azonban jóval gyorsabb volt nálam, és amikor eléggé megközelített, nagy lendülettel rám vetette magát. Ledöntött a lábamtól, hassal érkeztem a földre, és nagy súlya miatt nem is tudtam felállni. Hátamon éreztem a griff éles karmait. Megragadta a vállamat, belemélyesztve karmait a húsomba, és felemelt a levegőbe. Kiáltás szaladt ki a számon a fájdalom miatt, de odaveszett a menetszélben. A lábam a levegőben kalimpált, semmi fogodzkodót nem talált alattam. Pánikba esve már az ájulás kerülgetett, amikor elsuhant mellettem valami. Felnéztem, és megpillantottam a griff szegyéből kiálló nyílvesszőt. A lény egy utolsó fájdalmas rikoltást hallatott, majd zuhanni kezdett a föld felé velem együtt. Lazult a szorítása, ezért felnyúltam, és fájdalmas felszisszenések közepette kiakasztottam a karmait a vállamból. Azt viszont nem tudtam, hogyan állítsam meg az esésemet. Elértem a fák lombozatát, az ágak végigkarcolták az arcomat és a kezemet. Igyekeztem úgy fordulni, hogy talpra érkezzek. Lehunytam a szemem, és lélekben felkészültem a nagy nyekkenésre, de puhára érkeztem. Meglepetten tapogattam meg magam alatt a talajt. Friss és szokatlanul vastag moharéteget éreztem az ujjaim között. Felültem, és hálásan simogattam a mohát körülöttem. Ez a növény éppen most mentette meg az életem. A moha felfogta az érkező lépteinek hangját, így újabb veszélytől tartva fordultam meg. A hátam mögött álló alak azonban egy férfi volt. De hogy pontosan hány éves lehetett, azt nem tudtam volna megmondani. Szokatlanul élénk színű kék szeme tapasztaltan vizslatta a környéket. Rövid, ébenfekete haja kócosan lógott a szemébe. Ruházata egyszerű volt: az eső ellenére fehér szövetpóló, farmernadrág, mezítelen lábfej. A hátán keresztben egy íj lógott. Végre rám emelte a tekintetét, és alaposan végigmért, ahogy a mohán ülök cafatokban lógó pulcsiban.
- Többen is lehetnek - jegyezte meg. Azzal kinyújtotta felém a kezét, hogy felhúzzon a földről. Amikor már stabilan álltam a lábamon, megjelent az égen egy újabb griff. A férfi gyors mozdulattal helyezett nyílvesszőt az íja idegére, és pontosan célozva lelőtte az állatot az égről. Aztán visszaakasztotta az íját a vállára.
- Elnézést, még be sem mutatkoztam. A nevem Theodore , de szólíts nyugodtan Theonak.
- Corine - bólintottam. - Maga tényleg megölte azokat a ...
- A griffek nem olyan békés teremtmények a valóságban, mint a mesékben - mondta komoran Theo. - Nem maradhatunk itt - taszigált az erdő belseje felé. A lábam azonban nem akart engedelmeskedni.
- Melyik a jobb: én vagy a griffek, akik meg akarnak enni? - próbált jobb belátásra bírni.
- Azt sem tudhatom, hogy maga nem valami hajléktalan bicskás gyilkos - nyögtem ki szembefordulva Theoval. A férfi nevetéshez hasonló torokhangot hallatott.
- Íjam van, nem bicskám. És nem vagyok sem gyilkos, sem hajléktalan. Ha holtan akarnálak látni, hagytam volna, hogy elvigyen a griff. Most már elmehetnénk innen? - lökdösött továbbra is kitartóan az erdő belseje felé. Végre megmozdultam.
- Merre menjek? - kérdeztem.
- Egyenesen, amíg el nem érjük az ösvényt. Aztán jobbra az erdei út végéig - mondta Theo, miközben felajzotta az íját, hogy felkészülten várhassa a további griffeket. Elindultam egyenesen, Theo pedig éberen figyelve követett. Épségben elértünk az ösvényig, ám ekkor baljós csend ereszkedett az erdőre. Nem olyasmi ez, amikor minden zaj elhalkul; inkább mintha ollóval vágták volna el, és soha nem létezett volna semmilyen zaj. A zsigereimben éreztem, hogy valami rossz fog történni. Theo szintén feszült arcot vágott, neki is gyanús volt a mély csend. Lassan haladtunkk, minden egyes lépést alaposan megfontolva. Amikor véletlenül ráléptem egy faágra, az némán tört ketté. Nyomasztó érzés nehezedett rám, és nem bírtam tovább, meg kellett szólalnom.
- Theo... - fordultam hátra, de a férfi eltűnt. Nyomtalanul. Amikor körülnéztem, akkor vettem csak észre, mekkora köd telepedett az erdőre. Mindössze két fáig láttam el minden irányban. Visszafelé futottam az ösvényen, hátha ott találom valahol. De semmi, csak a sűrű, tejfehér köd és a baljós csend. Még az eső is elállt. Semmi sem mozdult. Menekülhetnékem támadt, és továbbhaladtam a Theo által megadott irányba. Hirtelen bukkant fel előttem a férfi, aki megragadta a karomat.
- Futás! - kiáltott rám.
A néma csend után ez a kiáltás szinte ledermesztett. Pulzusom az egekbe szökött. Amikor végre nekiindultam, elkövettem azt a hibát, hogy hátrafordultam. A nyomunkban loholt ugyanis a lehető legnagyobb méretű griff.
