Könyv ajánló

 Hát akkor, készüljünk a kávézóba-mondta egy hang a fejemben. Hát igen, miért ne kéne menni, amikor megígértem Zsoltnak. Még a nevét kiejteni is jó... Miért nem figyelek én oda rendesen?! A készülődésembe belezavart egy SMS. Lara írt.

 

Miért mész a kávézóba a bátyámmal? - írta, de nem válaszolhatok. Ha azt mondom, hogy van egy 15 éves, akkor nem fogja tudni, hogy honnan ismerek egy 15 évest, ha pedig azt írom, hogy a bátyja tetszik, akkor az utolsó órámat élem. Szóval inkább ezt írtam:

Segít tanulni - elképesztő, milyen könnyen megy a hazugság.

Oké, ő is ezt mondta, akkor tényleg tanulni mentek. De nem értem, hogy miért nem tőlem kérsz segítséget. Én vagyok a legjobb barátod! - írta a válaszát.

 

 Miután az SMS váltással végeztem, felvettem egy csinos kardigánt, és elindultam a kávézóba, ahol hazudni, bármint találkozni fogok a szó szerinti szőke hercegemmel, aki azt hiszi, hogy más tetszik nekem.

 Amikor odaértem, az ajtóban ott állt Zsolt, és húga gyanakvása miatt még egy füzetet is hozott. Cseles. Mostmár azt is felírhatja a listájára, hogy okos.

 -Szia Via-köszönt ide.

 -Hali. Na még mit akarsz hallani?-kérdeztem.

 -Akkor. Hol találkoztatok?-vágott a közepébe. Basszus, ezekre a kérdésekre nem voltam felkészülve.

 -A parkban-válaszoltam.

 -Egyáltalán mikor? Hány hónapja, mert pár nem alatt nem lehet beleesni valakibe-mondta. Hát igen, de azért nem mondhattam, hogy 13 éve ismertem meg.

 -4 hónapja-hazudtam. És nincs bűntudatom!!! Ilyen még nem volt.

 -És kedves veled? Ha nem, én megölöm-ökölbe tartotta a kezét.

 -Miért?-kérdeztem. Ettől ideges lett, de aztán a földről rám nézett. Ellágyult a tekintete. Olyankor, amikor nyugodt a tekintete, akkor szívesen a szemébe költöznék. Akkor úgy érzem, hogy semmi baj nem lehet.

 -Ha felnőtt leszel, esetleg megtudod-válaszolt. Szerintem arra értette, hogy amikor gyerekem lesz, akkor megtudom, hogy a gyereket általában hogy féltik. De fura érzés elképzelni, hogy más fog tetszeni nekem, ést mást fogok szeretni, nem őt. Majdnem kicsordult a könnyem. De mivel hideg van, és nem akartam megfázni, ezért kín keservesen, de visszatartottam a könnyeimet.

 -És Larával is kellett már "beszélned"?-kérdeztem.

 -Ezt titokban kéne tartanom ugyan, mert megígértem, de igen-basszus, a legjobb barátom nem mondta el, hogy tetszik neki valaki!!!

 -Ki az?-kérdeztem bosszúsan.

 -Az osztálytársatok, Milán-mondta, de láttam, hogy elárulja a húgát.

 -Basszus-roskadtam le a székemre. Eddig nem is vettem észre, hogy állok.

 -Mi az?-kérdezte gondoskodó hangon.

 -Megigértük egymásnak, hogy elmondjuk, ha tetszik nekünk valaki.

 -De te sem mondod el neki-nála a pont.

 -Egészen más okból-mondtam.

 -Nincsen más ok Olívia.

 -De igenis van-válaszoltam kicsit hangosabban.

 -Nem. Csak bebeszéled magadnak. Azért nem mondod meg neki, mert nem bízol benne.

 -Szó sincs erről-megint emeltem a hangomon.

 -Dehogynem. Hacsak nem titkolsz valamit.

 -De titkolok. És elmondjam mi az?-kérdeztem.

 -Igen. Akarom tudni, mi az az "egészen más ok"-emelt ő is a hangján.

 -Mert téged szeretlek, te őrült balfék!-mondtam a szemébe nézve, majd kifutottam a kávézóból. Hazafelé a sírás kerülgetett, de mivel nem itt akartam elsírni magamat, megvártam, amíg hazaérek, és beleugrottam az ágyamba. És nem tartottam vissza a könnycsatornámat. Sőt! Mindent beleadtam. Hát, én ilyen jól tudom megtartani a titkaimat.