Ha valaki sírt már sokáig, akkor az én lennék. 4 órát sírtam, mire azt mondtam, hogy ne sajnáltassam magam. Bementem a fürdőbe, hogy megnézzem mennyire szörnyű a helyzet, avagy mennyire készített ki a sírás, hogy a szüleim előtt is szalonképes legyek, és ne vegyék észre a sírás utáni nyomokat, miközben eszek.
Hát még jó, hogy megejtettem út közben a fürdőt, ugyanis pici malacszemeim szörnyen néztek ki, piros arcaimról ne is beszéljünk. Így inkább visszamentem a szobámba, amíg picit lenyugodik az arcom, hogy anyáék ne faggassanak ki. Viszont Viktóriát nem sikerült kikerülnöm.
-Miért sírtál?-tért a lényegre, mután becsukta az ajtót maga után, majd kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon. Máskor ezért szóltam volna, de most a helyzetre tekintettel nem zavartam le róla.
-Hosszú történet-válaszoltam szomorúan, miközben visszagondoltam a történtekre.
-És nekem tengernyi időm van. Na, halljuk azt a hosszadalmas történetet-mondta vidámabban, talán azért, hogy felvidítson.
-Hát az úgy történt, hogy-kezdtem bele a monológomba, és elmeséltem neki az egész történetet, mindenről beszámolva, részletektől nem kímélve.
-Igen, ez tényleg nme a legjobb helyzet-kezdte közhelyesen-de miért, mit vártál? Hogy utánad fut, és szerelmesen megölel, belesúgja a füledbe hogy szeret, majd csókolózni kezdtek?-teljesen jogos, amit mond-Szóval szedd össze magad, hozok neked egy szemcseppet, hátha jót tesz neki, és egy púdert is hozok, mert szerintem kell. Utána pedig együtt elmegyünk valahova-mondta.
-Hova?-kérdeztem.
-Meglepetés-válaszolta meg a kérdésemet a lehető legegyszerűbb módon-Hanyas árnyalatú púder kell neked?
-13 éves vagyok. Nem sminkelek-vágtam rá.
-Akkor hozok egy 03-asat. Talán az megy a leginkább az arcodhoz így első látásra.
-De minek?-kérdeztem.
-Mert így nem hinném, hogy jó ötlet lenne kimenni-válaszolta.
-Igaz. De siess a szemcseppel-mondtam Viktóriának, aki már kiment a szobából.
Hát akkor pár órát a nővéremmel kell töltenem. Ennél jobb módot nem tudtam volna mondani, amivel egy időre ki tudom verni a fejemből a történteket.