Reggel amikor felkeltünk észre vettük hogy Stefi kisírt szemmel alszik . Tudtuk hogy honvágya van . Gondolkodni kezdtünk hogyan vigasztaljuk meg . Boginak eszébe jutott , hogy Stefi él hal a virágmézért . De télen nem hogy mézet még méheket sem lehet találni . Ekkor Ábris talált a hóban egy emberi lábnyomot . Azt követve elindultunk , és nemsokára találtunk egy elhagyott ceruzát. Stefi amikor meglátta könnyezett az örömtől .
- Köszönöm ! - mondta hálálkodva - Én sem leszek adósotok ! Találtam egy olyan tölgyfát aminek a gyökerei közé betudunk férni 4-en .
Még aznap este készítettünk mohából ˝ágyat ˝ amin olyan jó volt aludni mintha egy francia ágy lett volna .
Találtak egy ceruzát és attól lett boldog? Nem maradt itt ki valami?