........Azok után miután a kisrókát már kiengedtték egyedül, le nem tudtuk szedni magunkról.
Az elején még úgy fogtuk fel , hogy : ˝Jajj de aranyos persze hogy jöhet velünk !˝.
De ahogy nőtt egyre többször kevert minket bajba : elveszés a cserjésben , menekülés a darazsak elől és más jobbnál jobb kalandok .
Egy reggel nem vettük észre amint a odujuknál hang nélkül utánunk szegődött . Mi a folyóhoz siettünk vizes edényekkel amiket a folyónál akartunk megtölteni . Amikor oda értünk a kicsi belemászott egy törött edénybe amit a part szélére tettünk. Bogi és Stefi épp egy nagy adag edénnyel hátráltak hogy letegyék , de a hátsó lábukkal bele lökték a kisrókának a fazekát a folyóba .
Észrevettem a habokban fuldokló kisrókát , és utána ugrottam . Utána úsztam és egy sziklánál elkaptam . Bogiék egy ágat tartottak a vízhez , abba bele kapaszkodtam és így megmenekültünk .
A kisróka ezek után csak akkor ment velünk bárhova ha megengedtük .