Dark sweet lie

- Wow, wow, wow.. - lelkendezek, némán tátogva, mikor a hatalmas terem bejáratánál vagyunk. Azt hittem, hogy ez tényleg nem egy emberi bál lesz, de tévedtem. Milyen gyönyörű nők... milyen rövid ruhák... khhm.  Vörös szemek mindenütt, de mikor betoppantunk a terembe, egyszeribe, mozdulatlan lett az egész társaság. Nem értettem mi van, Black csak elindult befelé, mire a többiek lassan tovább folytatták amit eddig csináltak. Nem vontam kérdőre, inkább követtem. Nem tűnt kifejezetten jókedvűnek, mintha folyamatosan koncentrálna. 

- Izé... kérsz, egy.. italt? - szólaltam meg végül, mikor végigfurakodtunk a tömegen. Csalódott voltam, mert a képzeletemben, ez a bál arról szólt, hogy egy csomó ismeretlen dolgot látok, vagy esetleg táncolunk...

- Nem... most nem. - utasított el ridegen. Mi baja van ma? Nem értem én ezt. Hirtelen egy platina szőke rövid hajú srác jelent meg előttem. Fehér bőrével összeillet halvány haja, és vöröslő szeme. 

- wow, kikkel nem lehet összefutni egy ilyen unalmas partin? - mosolyodott el halványan, mikor Black ellenségesen nézve őt, válaszra nyitotta a száját, leintette a démon, ahogy black szokott engem. 

- Nem rád gondoltam, hanem a kivételes emberlányra... - nézett a szemembe. Zavarban voltam kissé, de elmosolyodtam.

- Esetleg elárulod a neved, akkor nem kell emebrnek szólítanalak... - nevetett fel kedvesen amin meglepődtem. Ki lehet ez?

- Vanessa. - hallottam meg mellőlem, egy rideg hangot. - A neve Vanessa. Örülünk a találkozásnak. Jó mulatást. - mikor mosolyogva Black felé pillantottam megfagytam. Nagyon...ijesztő... nem akarom soha magara haragítani... 

- Vanessa... megtisztelsz egy tánccal? Ha már az emberek világában vagyunk. - nyújtotta ki felém a kezét. Hátha tőle megtudhatok valamit. Black már éreztem, hogy kezd kiakadni, de nem volt kedvem mellette maradni, mivel nem tudtam sehogyan sem kideríteni mi baja van. 

- P..persze.. - nyögtem végül ki, mire győzdelemes mosolyt villantott. Elfogadtam a kezét, és lassan a táncparkettre vezetett. 

- Ilyen lélekkel, idejönni, nagyon veszélyes, kishölgy... - mondja lágyan, miközben óvatosan vezeti a táncot. Ha össze kéne hasonlítanom mozdulatait Blackével, akkor ha azt vesszük hogy "Lord Davied" egy tigris, akkor ő egy kígyó, ami lágyan folyt meg. Micsoda metafórák... Mozdulatai sokkal emberibbek voltak, akármennyire is démoni volt a megjelenése. Illedelmes volt, és semmi gonosz mosoly, semmi gúnyolódás... fura.

- Azt mondják, problémák vannak az ösztöneimmel, ilyen téren.. - mondtam halkan, halvány mosoly kíséretében, mire felnevetett. - És... azt tervezed tánc közben, felfalsz? - kérdeztem, mintha ez olyan kis könnyed téma lenne. Jól szórakozva elmosolyodott. 

- Nincs kedvem összetűzésbe keveredni, a dobbermanoddal... - bök mosolyogva Black felé az állával. 

- Akkor miért kértél fel? - nevettem fel hitetlenül. 

- Hmm.. mert szórakoztatónak tűnsz... és mert mindenki kíváncsi ki lehet az akit a híres Lord, nyilvánosság előtt is maga mellett tart, nem csak az ágyában.... - suttogja a fülembe, mire teljesen elvörösödik. 

- Én nem vagyok az ágyasa! - jelentem ki határozottan, majd eszembe jut, hogy a szerepem szerint igen. - Mármint... én több vagyok... remélem.. - mosolyodtam el kedvesen, mire nyugtázta. 

- Szóval, ha ilyesmit csinálnék, szerinted érdekelné? - hajol köel ajkaimhoz. Megdermedve figyelem mit művel. - Ugyan, felettébb szemrevaló teremtés vagy, főleg egy emberhez képes... de biztosítanalak kell, Black csak a lelked miatt van melletted. Ha nem lenne ilyen különlegesen ritka, már rég kitépte volna, téged pedig eltesz lábalól... - suttogja gonoszul ajkaimra, mire, kicsit összeszorul a szívem.

- Tisztában vagyok vele... - mondom folytot hangon. Talán ez igaz de... már így is többet tett értem, mint akárki eddigi életemben. Ha valaki megöl, ha választani lehet, Black legyen az.

 Felvonta a szemöldökét, és elismerően biccentett.

- Valóban szórakoztató egy lány vagy... - suttogja, majd érzem, hogy ajka az enyémhez ér, de csak egy pillanatra. Lehunyom a szememet, mert valami hirtelen indulat érkezik mellém. Mikor kinyitom, szemtanúja lehetek, ahogy orrbaverte az előttem állót. Szemei égnek, és legnagyobb meglepetésemre, az egyik keze körül sötét köd gomolyog. Fogai élesek, és alig, de vicsorít, a férfira.

- Szemét.. - morogja a földre esett démon, vérző orrát tapogatva. Nem értem miért csinálta ezt. - Hozzá sem nyúltam a lelkéhez nyugodj le! - mordul fel, és visszaüt, de black olyan nyugodt arccal kerüli ki az ütést, mintha csak velem verekedne.  Hirtelen az idegen démon ajkaira gonosz mosoly kúszi, felismeréssel vegyülve.. - Lehetséges, hogy nem a lelkéért aggódsz? - vigyorog, mire meglepetten látom, hogy Black még mérgesebb lesz, de arca halványan vörös. MI a...? Elvörösödött volna? Nem..nem az nem lehet. 

- Nem akartam ide eljönni, mert gyorsan felfordul a gyomrom, az olyan egyszerű életformáktól, mint te. - jelenti ki hidegen. - Régóta nem rendeztem vérfürdőt ilyen rendezvényeken, de gondolom, te is emlékszel, milyen volt mikor megtettem. Ne dühíts. - néz megvetően lefelé. Sötétség kavarog körülötte, és hirtelen olyan sírhatnékom támad. Lassan elhátrálok a jelenettől. Megremeg a lábam. Mikor Black használja az erejét, mindig hamar elgyengülök.. vicces milyen hamar belehalna egy ember abba, amit heccelődésből csinálnak ők egymással. Egy pár illetőn áttolakszom erőtlenül, de végül elengednek a lábaim és a földre hullok, mire szétugranak a vendégek, így elterülök a hideg csiszolt padlón, megpróbálva nyitva tartani a szemem. Minden homályossá válik. "Ha valaki megöl,  ha választani lehet, Black legyen az" ... érzem, hogy az erő lassan elpárolog belőlem, távolról hallok meg egy ismerős hangot.

- Vanessa! - valaki felemel, ismerős illat. Így sokkal... kevésbé félek. 

- B..lack.. - suttogom, de minden elsötétül körülöttem...