Dark sweet lie

Mikor reggel felkelek, kellemesen kinyújtózok. Megpróbálom elfelejteni a tegnap este átélteket, és végre Együtt reggelizni nyugiban Blackel... akkor is ha ő csak kávézik. Kimásztam az ágyból, és kiszaladtam a nappaliba.

- Black! - köszöntem ragyogó arccal, körbenézve keresve őt, de hirtelen letaglózó csalódottság kerített hatalmába.

- Ne vágd ezt az arcot, én sem örülök. - jelenti ki lenézően Jenni. Olyan arcot vágok, mint aki menten felakasztja magát, de előtte kibelezi ezt a ribancot. 

- Mi a francot keresel itt? - kérdezem cseppet ellenségesebben mint talán kellett volna. 

- Black elment enni valamit, és megkért hogy vigyázzak rád. - nagyot nyeltem.

- Nincs szükségem bébiszitterre! - jelentem ki a pulthoz lépve, és készítettem magamnak reggelit. 

- Én is mondtam neki, hogy csak könnyebbé tenné a napjait, ha megenne valaki, de csak egy mérges pillantást kaptam... sosem fogadja meg a jó tanácsokat. - vonja meg a nő a vállát csalódottan, mint aki úgy érezte valóban jószándékú tippet adott neki. Elfogott a bosszúvágy, hogy megmutassam ennek a nőnek, hogy nem tud eltiporni. 

- Bármennyire is próbálkozol, az a helyzet, hogy Black szeret enegem, és téged pedig nem. Sajnállak. - sosem mondtam még ilyen öntelt és ellenséges dolgot, de úgy éreztem Jenni kiérdemelte. Idegesen megrántja az ajkát, mintha el akarna mosolyodni. 

- Minden csitri azt hiszi, hogy szeretik, csak mert jó az ágyban... - vonja meg a vállát, mire győzedelmesen felnevetek. 

- Nos, még nem tudhatja, hogy az vagyok e... de gondolom magadból kiindulva el sem tudod képzelni, hogy érdekelnéd anélkül, hogy az első nap alatta kötsz ki. - mondtam gúnyolódva. A démon állta a sarat, de láthatóan eléggé az érzéseibe gázoltam. Nem mintha ő nem tette volna, mégis nem volt hozzám ez méltó. 

- Ah... felejtsd el. Meddig tarthat egy ilyesmi? - kérdeztem fáradtan a nőtöl, mire az ajtó felé pillantott. 

- Pont eddig. - ahogy kimonta hirtelen lenyomódott a kilincs és belépett blake. Felsője enyhén véres volt, és gyanítom, hogy nem az övé volt. Megkönnyebbülten elmosolyodott, ahogy végigmért mindkettőnket.

- Jajj.. elfesztettem egy fogadást.. - jelenti ki lebiggyesztve ajkait, mellém lépve megpuszilt. Kérdőn nézek rá, mire felnevet. 

- Ah nem, csak találkoztam egy régi haverommal, és fogadtunk, higy mire visszaérek, kikaparjátok e egymás szemét. - nevetett fel. - És mivel jól tudom, hogy a békés kislány éned mögött, egy harcias, és eléggé féltékeny cica lakozik, én biztos voltam benne, hogy Jenni torkának esel. - nevetett tovább, nekidőlve a púltnak, mire Jenni kárörvendően felnevetett. 

- Ki kérem magamnak! Kettőnk közül, ő az agresszívabb! - fonom össze karjaimat sértődötten. 

- De Jenninek megondtam hogy nem érhet hozzád. - bök a nő felé. - Persze, én arra gondoltam ne erőszakoljon meg, de végülis a verekedésre is érvényes. - vigyorog. 

- Neked meg mi bajod van? - kérdezem lesújtóan. - Valóban nem értessz a nőkhöz... nekünk nincs olyan, hogy utállak szeretlek, jöjjünk össze. Jenni és én magunktól is két méteres távolságot tartunk, ettől nem kell félned. - magyaráztam lemondva róla, hogy ma értelmes beszélgetésekbe keveredek. 

- Haha... pedig te ebben az utállak-szeretlek dolgoban elég jó vagy... - vigyorog tovább. Általában élveztem a társaságát, de így hogy Jenni is itt volt, inkább idegesebb lettem tőle, hogy míg Jenni normálisan tudta kezelni a vicceit, hisz  maga is démon volt, és zavart voltam. 

- Jenni. - néztem rá kedvesen. - Megtennéd, hogy távolzol a lakásból? - kérdeztem anygali mosolyt villantva a nőre. Mérgesen nézett vissza rám. 

- El nem tudom képzelni, mit élvezel ezen a fruskán, de a te dolgod... akkor én mentem. - hirtelen köddé válik, ami hirtelen ért, de nem zavart. 

- HA még egyetlen egyszer ideküldöd ezt a nőt, hogy vigyázzon rám, kikötözöm valamihez, és egyesével kitépkedem a hajszálait. - fordulok Black felé fenyegetően. - És amint hazaérsz, persze a tiedet is. Nem érdekel, ha neled az asszisztensed, de nekem ne kelljen elviselnem... rosszabb a pokolnál, akár egy két percet is vele tölteni... hülye prosti.. .- szitkozódok, mire felemeli az államat, így kicsit összehúzom magam, szigorú tekintete alatt. 

- Csak ignoráld... nem értem miért utálod ennyire. Ha nem érdekelne amit mondd, akkor simán meglennétek, ilyen kisebb idő-szakaszokra. - magyarázza Black. - És legalább benne megbízom, hogy meg sem próbálna ellenem szegülni... sajnos nincs más akivel védhetnélek, amikor nem vagyok itt. - hangja kemény, mintha ki akarna kényszeríteni belőlem valamit. 

- De én utálom őt... folyamatosan csesztet, lenéz, és tudja hogy kell hatni a bizonytalanságomra veled kapcsolatban! - hadarom mérgesen. 

- Milyen bizonytalanságod van velem szemben? - kérdezi közelebb hajolva, így ajkunk alig van egy két centire egymástól. 

- Nos... az emberek köznyelven ezt úgy hívják, hogy izé tudod, ilyen... féltékenység szerűcske...dolog. - nyögöm ki, mire hirtelen meglágyul a tekintete, mielőtt újrakeszthetnéma  tiltakozást, lehajol és könnyedén megcsókol, főleg, hogy épp nyitottama  számat, egy újabb adagnyi papolásra. Meglepetten álltam ott, miközben elkezdett sétálni előre, amíg a hátama  falnak nem ütközött. két kezemmel hiába próbáltam hátrébb tolni, erőfölényben volt. MIkor végre levegőhöz jutottam, és szemeit rámemelte, valami nagyon erős, és ritkán látott állattias mégis valamennyire türtőztetett vágyat láttam benne. Fejét a vállamra dönti. 

- Nem bírom tovább... tegnap nem értem hozzád, mert féltem, hogy nagyon sokkoltak az események... de bírom tovább, hogy távolságot tartok, úgyhogy maradj most itt. - suttogja halkan. Meglepetten jövök rá, a kellemes igazságra, hogy nem én voltam az egyetlen, aki közel akart lenni hozzá, és aki egy picit kettesben akart vele maradni. Ugyanúgy idegesítette a távolság amit tartottunk, és amit főleg én tartottam. Lehunytam a szemem és beszívtam kellemes illatát. Azt kívántam bárcsak így maradhatnék egy kicsit, mondjuk örökre. puha hajtincsei csikizték a nyakamat.

- Jéé, mi van itt... hmm, valaki kiszívta a nyakad? - kérdezte, hangjén éreztem hogy vigyorog, de belementem a játékba. 

- Igen, semmi fontos, valami csávó meghívott egy italra, aztán nem tudta hol a határ... de lekoptattam hamar, elég abszurd volt, utána még a szobámba is bemászott, valami zaklató vagy ilyesmi... - mondtam halvány és játékos mosoly kíséretében. 

- Még szerencse, hogy nem szerettél bele egy ilyen veszélyes alakba, nemde? - kérdezi halkan felnevetve. Csatlakozok hozzá, majd kicsit hozzábújok, megpróbálva nem arra gondolni, hogy most győzött. 

- Igen, elég dura lett volna, hogyha szerelmes leszek valakibe, aki lusta, és arrogáns, na meg nem érti azt hogy "nem", öntelt, és pimaszul tökéletes küldővel rendelkezik, na meg para vörös szemei vannak... szerencse, hogy én mint egy normális ember, távolmaradtam tőle.. - nevetek fel, mire sértődött morgást hallat. 

- Ebből csak annyit hallottam, hogy "bla bla bla, pimaszul jól néz ki bla bla bla vörös szemei vannak...."