Dark sweet lie

Éppen vacsorát készítek mikor Black felnéz az iratokból amiket éppen olvasgat. Mikor rámnéz a fejem teljesen vörös lesz és leszegem a fejem a vágodeszka irányába bámulva. Ahányszor csak ránézek, eszembe jut a parkoló, na meg nem csak a parkoló hanem... minden amit ott történt. Ahh.. szeretnék eltűnni valahova ahol nem találkozik a tekintetünk... nem mintha... ellenemre lett volna.. vagy nem lett volna, jó... de egyszerűen nem hiszem el, hogy rávett erre! Ráadásul... legyőzött ezzel végérvényesen is. A gátlásaim,és elveim, na meg szabályiam a lába alőtt omlottak össze, velem egyűtt. Ráadásul, most valamivel el van foglalva, és teljesen belemélyedt valamibe, én pedig csak itt pörgök ezen... ez a többi párnál természetes, nem? Akkor... miért érzem, úgy hogy vesztettem... Persze mindenki azt mondja, inkább tűnünk veszekedő testvéreknek, mint szerelmesen etyegő szerelemeseknek. Igaz ami igaz, minden helyzetben egymást szivatjuk, de azt hiszem, ez már így is marad... na meg nem tehetek róla, hisz olyan arrogáns.. és sosem hallgat rám! Na de most koncentrálok inkább... amúgy is. Ma este lesz a városban a világ legjobb színésze! Awwwww. Egy brit szinészről van szó. Ő a mindenem, a legnagyobb rajongója vagyok. Alig idősebb nálam valamennyivel, mégis olyan alakításokat hozott, hogy minden kritikust elámított, köztük a nézőközönségét is. Persze sajnos, a legtöbb fan-ja azért van mert jól néz ki. Pedig a színészetben ilyen felszínes okok miatt nem tudék tisztelni egy embert... El sem hiszem, hogy autógramm osztás lesz.. itt! És én jegyet nyertem rá. Ami különleges benne, hogy neki mély bordó szemei vannak, ami az embereknél ritka. Ha nem lenne emebr bármikor beállhatna a démonok közé, a magas és tökéletes önmagával, és a gyönyörű és különleges vörös szemeivel... aaaaah. Miután elkészültem a kajával betettem a hűtőbe, és magamra öltöttem életemben először, önszántamból, egy olyan "iskolás lány" szoknyát, egy harisnyát, megy egy felsőt, és rá egy pulcsit, meg egy edzőcipőt. Vidáman ragadtam meg a táskám beletéve a belépőt, és az ajtóhoz léptem.

- MAjd jövök! - kiálltottam vissza. Mondhatni nem jelentettem be túl előre hogy elmegyek, de ezt Black nem vétózhatja meg. Egész úton a metrón, próbáltam nem ugrándozni örömömben. Tiszteltem és imádtam minden alakítását! Awwww és élőben látni fogom! Mikor leszállok a metróról, a térre megyek, ahol már hatalmas sor tekereg előttem. odaadom két öltönyösnek a jegyemet, és beállok a végtelen sorba. Hirtelen hallok egy hangosbemondót. 

- Kis szünetet tartunk, fél óra múlva folytatódik az aláírás" - csalódottan, nézek körbe, mikor hirtelen oldalra nézve, kér gorilla méretű ember mellett megpillantom őt. kikerekedett szemekkel nézem. Most is ugyanolyan tökéletes mint a filmvásznon. Hogy csinálja? Ez ő? Ez tényleg ő? Próbáltam nem bámulni, de hirtelen felém nézett, mintha csak valami nagyon erős parfümöt érzett volna meg, pedig rajtam nem volt. Egyenesen a szemembe nézett, majd kedvesen elmosolyodott. 

- Ah szia! - nyújtott kezet, mire mindenki felénk fordult, és irigykede bámult rám. Ho...hozzám szólt? Davis Stransford... hozzám szólt?! 

- Szi..szia... illetve, jónapot..? - nyújtottam a kezem. óvatosan kihúzott a sorból. - Azt hiszem láttalak már valahol. - jegyzi meg, majd a kocsi felé int. - Elkísérnél a pihenőmön? - á..álmodok? Én most... tényleg... mellette állok? Várj... miért hívna meg egy ismeretlent magával? Ez tuti álom.. De nem akarok felébredni. 

- ahh.. uhum, mármint persze! - válaszoltam zavartan, de csillogó szemekkel, mire lelkesen elmosolyodott, de kimért volt, ahogy egy sztárhoz illik. - GYere. - vártam emg míg beszállok. Ahogy felhúzta az ablakokat, elkezdte kihúzni a nyakkednőjét, és hirtelen a sztár arcból, normális fáradtságot pillantottam meg rajta. 

- ott voltál, a démono bálján, ugye? Mindazon által te nem vagy az. Csak érdekelt, ki lehetsz, mindenki rólad beszél mostanában... - mondja a limuzniban elhelyeszkedve, és felhúza a sofőr és köztünk lévő kis ablakot is. Megdermedek. Ez... ez meg miről beszél?  - Ne vágj ilyen arcot, nem foglak megenni. Komolyan. Lord Black haragja mindenkit utolér, szóval nem kockáztatnék. Amúgy sem eszem meg a tiszta lelkeket. - mosolyog rám kedvesen. csillogó szemekkel állapítom meg hogy vannak nemes lelkű démonok is. 

- Én... elnézést, de nem tudok megszólalni sem... - mondtam nevetve. - Tisztelem önt, és zseniálisnak tartom az alakításait... amit meg a bált illeti... - kezdtem zavartan. Ő érdeklődve billentette oldalra a fejét, és engem figyelt tovább. - Black.. Mármint Lord izéé... elvitt, mert meg akartam nézni milyen egy ilyen bál... bár fogalmam sem volt, hogy ön is... - nem tűnt veszélyesnek, és mindennek ellenére, is imádtam ezt az embert. Kedvesen felnevetett.

- Aranyos lány vagy. Úgy tartják, hogy nem haltál bele, mikor Black átváltozott... szívos kis ember vagy te. - mutat rám, bíztatóan. JAh.. tényleg a bál... Hirtelen átül a limuzin szemben lévő ülési közül az én oldalamra. - Van benned valami, ami felkelti a démonok figyelmét, tudod? - kérdezi, felemelve az államat, gyengéden. elvörösödök. Még mindig nem hiszem el, hogy ez ő... őőő...

- Haha, az ízletes lelkem? - nevettem zavartan, próbáltam oldalni saját hangulatomat. 

- Nem erre gondoltam... mint nő... - még vörösebb lettem. - Talán mert, a démon nők mind romlottak, az emberek pedig csak el vannak varázsolva a külsőnktől.... de te valahogy olyan imádnivalóan ártatlan vagy. - Oké.., szóval.... most a világsztár... Davis... életem egyetlen imádott színésze... flörtöl... velem?

- Hehe... ezt bóknak veszem azt hiszem. - nevettem fel még zavartabb hangon. 

- Be kell valljam, mikor megláttalak a bálon, ugyan, nem találkoztunk, de kinéztelek. El akartalak hívni valahová... de aztán jött az a kellemetlen incidens... azóta sok dolgot hallottam felőled, és csak egyre élénkebben érdeklődtem... kíváncsivá tettél. Megszelídítetted a mészárost, aki most boldognak tűnik.... - folytatja mire erőltetett mosolyt öltök fel.

- Ti démonok eléggé belemásztok egymás megánéletébe nem? - nevettem fel illedelmesen. 

- Blackébe mindenki, legalább is.. - válaszolja egyszerűen. Hátrébb csúszok, de követ, és lassan ajkaimhoz hajol. A csóktól annyi ment meg, hogy hirtelen satufékez egyet a sofőr, így leesek az ülésről. 

- MI történt? - kérdezi bosszús hangon Davis kiyitva a kis ablakot közöttük. 

- U..uram.. egy férfi állt meg előttük az út közepén. Nem hajlandó mozdulni, és attól félek elütöm.. - mutat ki az ablakon. Mikor meglátoma  férfit megdermedek. BLACK?!

Hirtelen a limuzin ajtaját feltépi valaki, aki  nem meglepetés hogy ki, majd kirángat belőle engem.

- Haza megyünk.. egy ilyen fontos sztárnak, biztos sűrű a napirendje.. - jelenti ki, és magával kezd rángatni. 

- Black, szeretem ezt a színészt kérlek engedj el! Imádom őt, és egy kocsiban ültem vele! MI a franc bajod van?! - kérdeze megpróbálva megállítani. 

- Ne ismételgesd ezt! - mondta idegesen, és tovább rángatott. 

- A hölgyet csak egy órácskára rabolnám el, hagyj neki levegőt venni... különben megfullad tőled. - szól utánun illedelmesen  Mr.Davis. - Könnyű úgy megnyerni vaalki szerelmét, ha nem hagysz neki más választást... nemigaz Black? - amint kimondja ezt mintha Black nem mérges lenne, hanem meglepődne, és mintha elkomordna. 

- Gyere. - utasít halkan. Mikor hazaérünk a kanapéra fekszem. Mégis mi volt ez? Blackben mintha valami teljesen elromlott volna, mióta eljöttünk. A kegyetlen csendet hirtelen megtöri.

- Miért mondtad, hogy szereted?! - mordul fel.

- Mert ez igaz! Kiskorom óta szeretem ezt a színészt, persze nem abban az értelemben, de akkor is! - válaszolom mérgesen.  - Igazán nem értem mit akarsz tőlem! Semmi rosszat nem tettem? Mit akarsz tenni vagy mi.. van most?! - dadogok össze vissza.

- Mit akarok tenni? Bezárni téged egy helyre, ahova csak én tudok bemenni, és mindenkit kiírtani akit még rajtam kívül szeretsz. Féltékennyé tenni, hogy egész nap rám gondolj, és tudni, hogy mindig én vagyok az egyetlen gondolatod. - válaszolja komolyan.

- Nem hiszem, hogy ez egy egészséges reakció egy párkapcsolatban... - mondtam megmaszírozva a halántékom... milyen egoista, birtoklásmániás... démon.  - Ne aggódj emiatt, szeretlek meg minden szóval.. - hadarom el, mire még mindig bosszúsan de megenyhül az arca. 

- Nem tehetek róla. Féltékeny vagyok... - jelenti ki mint egy kisfiú. - HAngosan és sokszor ismételgeted mennyire rajongsz érte, de mikor rólam van szó, alig hallom, a vallomásod... - morogja. 

- Pont ezért kéne tudnod, hogy a kettő nem uyganaz... - felelem vörösen. - Akibe szerelmes vagy annak nehezebb elmondani...mindent... - magyarázom, mire, mellém ülve, lehajol és megcsókol. 

- Ne menj el többé a lakásból. - kéri kiskutya szemekkel.

- Te hülye vagy... -